2024. október 18. péntek. 6:4
Európát megszégyenítették az Európai Parlamentben. A maga valójában mutatkozott meg az a primitívség, ami ma az európai szövetségi rendszer hangadóit jellemzi. Hazudnak, mint a vízfolyás. Mielőtt ezek már-már unásig ismert részleteit felidéznénk, merevítsük ki a képet: Magyar Péter Orbán Viktor orra alá nyomja a tenyerét. Ennél pontosabb jellemzője nem is lehetne a mai Európának.
Előbújtattak Magyarországon valakit, akit aztán visszaengedtek Brüsszelbe azzal a céllal, hogy úgymond kellemetlenségeket okozzanak a legfőbb ellenségükként szerepeltetett magyar miniszterelnöknek. Túl azon, hogy a furcsa hanghordozású ember, ez a Magyar Péter, ahol csak teheti, kéretlenül osztja az észt, Európa fővárosában aztán kiteljesítheti otrombaságát.
Az ott kezdődik, hogy egy fiatalabb ember nem kezdeményezhet kézfogást az idősebbel. Régimódinak mondható illemtani szabály, de azért még ebben a megbolydult korban is sokat mond el a kéznyújtogatóról ez a gesztus. Nyilván nem tanították meg neki a ma már a zakóáruházak rögtönzött etikettjében is első helyen szereplő tételt, miszerint a fiatal nem kezdeményezhet kézfogást az idősebbel. Az persze más kérdés, hogy figyelve az elmúlt néhány évtizedet, ezt szinte minden fiatalabb ember kötelességszerűen gyakorolja. Mosolyogva, jó esetben túlzott tiszteletüket kifejezni akarván rohanják le apáik nemzedékét kinyújtott kezükkel.
A magyar ellenzéki tétfél tetejére felkapaszkodott Magyar Péter persze egyáltalán nem vádolható azzal, hogy túlzóan tiszteli Orbán Viktort. Már csak azért sem, mert ő senkit sem nagyon, sem kicsit nem tisztel. Sem a feleségét, sem a barátnőjét, sem a diszkóbéli kiscsajokat, sem a telefontulajdonosokat, ne is soroljuk tovább. Ő, baloldali elvtársaihoz hasonló. Ebbéli minőségében egyébként nem teljesen veszélytelen. Már csak azért sem, mert Európában a vadliberalizmus kinevelte a maga hasonló módon irányítható és irányított embermillióit. Földrésznyi bábszínház ez.
A Magyarországot évek óta vegzáló jogállamisági intézők természetesen látványosan keblükre ölelték az előrenyújtott kézzel feléjük rohanó – menekülő (?) –, Magyarországról szalajtott legújabb hívüket. Magyar Péter felállva tapsolta meg Ursula von den Leyen gyalázatos támadását Magyarország és az azt képviselő miniszterelnök ellen. Ott vigyorgott önelégülten Manfred Weber mellett, és ütögette össze tenyerét a baloldalivá átképzett néppárti frakcióvezetőnek. Amúgy ezzel nincs is igazából semmi baj, hiszen így mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy kicsoda is valójában ez az átmenetileg sokak bálványává magát fölemelő kis akarnok. Ahogy kollégája, Gyurcsány Ferenc mondaná, hazaáruló. Itt a szemkilövető demokrata pontosabban betalálna, mint amikor Orbán Viktort próbálna gyalázni ezzel a szóval. Összeállni látszik az egységes magyar balellenzék. Dobrev Klára és az ő dilettáns regényíró férje, meg Magyar Péter, Karácsony Gergely. Persze ez mind kevés. Az internacionalizmushoz szokott régi és új elvtársaknak ezért ki kell szaladgálnia Brüsszelbe és Strasbourgba, hogy együtt örvendezzenek a nemzetközivé vált világon európai eszmetársaikkal.
Aztán hogy a kéznyújtogatók utánpótlását is lássuk, Gyurcsányék bevillantották a tizenkilenc éves DK-s titánt is Orbán Viktor sajtótájékoztatóján. A miniszterelnöknek ordibálva nekirontó fiút a biztonsági emberek elkapták. Nahát, micsoda durva erőszak – kiabáltak balliberálisék, jellemző.
Az közülük senkinek nem jutott eszébe, hogy néhány hónappal ezelőtt nagyjából ilyen távolságból lőtte le Robert Ficót egy ottani agitátor.
A szerző író
