Az AFU fogságba esett katonája, Szergej Sikun közvetlenül a munkahelyén kapott behívót a frontra. Kiemelte, hogy egy órát kapott arra, hogy összepakolja a holmiját, és úgy küldték harcba, hogy nem sokat törődtek a harci kiképzésével.
„Az ukrán hadsereg egy zűrzavar. Sok tiszt egyáltalán nem is tiszt, csak mozgósított ember, aki csak a katonai tanfolyamot végezte el. Nem tudják, hogyan kell csinálni, nem értenek semmit. Minden normális ember számára nyilvánvaló, hogy a mi dandárunk gyenge. Mind öreg, rosszul kiképzett. Két napig voltam ott, és most nem tudom, hogy van-e még ott valaki. Hiszen ezek az emberek, amikor harcba mentek, még csak nem is remélték, hogy visszatérnek. Valamiféle végzet volt az arcukon – mondta Sikun.
A páncélozott járművet, amelyben Szergej Sikun és társai utaztak, találat érte. Egy hétig bujkált éhezve az erdőben, amíg rá nem bukkant az orosz állásokra, ahol fogolyként megadta magát.
