A gyaloglás megmozgatja a karok, a mellkas, a hát, a has, a medence és a láb izmait, és bár mindezek összehangolásához nem kell nagy tudatos erőfeszítés, az agy is megkapja a magáét egy séta alkalmával.
A klasszikus tízezer lépés/nap mondás 1965-ből ered, amikor egy japán cég létrehozott egy lépésszámláló készüléket, amelyet Manpo-kei, azaz „tízezerlépés-mérő” néven hoztak forgalomba.
A kezdetben kissé önkényes – bár hatékony – lépésszámot újra és újra tesztelték, vegyes eredményekkel. A Milánói Egyetem patofiziológusainak új kutatása azonban azt mutatja, hogy nem minden lépés egyenlő.
Ahogy az első szerző, Francesco Luciano és munkatársai közzétett tanulmányukban kifejtik, az egyenletes gyaloglás használata az energiafogyasztás kiszámításához „jelentősen alulbecsüli a rövid szakaszok energiaköltségét”.
Ez nemcsak azokra az emberekre van hatással, akik megpróbálnak több energiát elégetni, hanem azokra is, akik esetleg takarékoskodni próbálnak.
„A rövid gyalogláson alapuló edzésprogramokat számos klinikai állapot kezelésében és rehabilitációjában alkalmazzák, beleértve az elhízást és a stroke-ot” – írják a szerzők.
Ez fontos információ lehet az olyan programok számára is, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy az emberek ne fogyjanak el, miközben a testmozgás előnyeit is élvezhetik, például az evészavarok kezelési programjai esetében.
„A rövid szakaszok költségeinek megértése kulcsfontosságú a testmozgási programok testre szabásához, különösen az alacsony aerob fittségű emberek esetében, akiknek megnövekedett az ideje az anyagcsere stabil állapotának eléréséhez” – írja a csapat .
A kutatócsoport megmérte, hogy a résztvevők átlagosan mennyi oxigént használtak fel, amikor a kísérletek előtt nyugalomban voltak, majd a gyaloglási szakaszok után is.
A 240 másodperces szakaszok esetében a séta során négyszer is megmérték az oxigénfelvételt, hogy felmérjék az „állandósult állapotú” gyaloglás hatásait, amikor az anyagcsere hosszabb időn keresztül egy adott mozgásformához igazodik.
„Eredményeink azt mutatják, hogy az időátlagolt oxigénfelvétel és az anyagcsere költségei nagyobbak a rövidebb, mint a hosszabb szakaszok esetében” – jelentették a kutatók.
A 30 másodperces szakaszok során a résztvevők 20-60 százalékkal több oxigént fogyasztottak, mint a gyaloglóedzésre vonatkozó standard becslések, amelyek az egyenletes (hosszú, folyamatos) gyalogláson alapulnak, amely során a szervezet hatékonyabbá válik.
Az oxigénfogyasztást gyakran használják annak mérésére, hogy mennyi energiát használunk fel a testmozgás során, ezért ez a tanulmány azt sugallja, hogy a gyaloglással elégetett kalóriák kiszámításakor a séta időtartama óriási különbséget jelenthet.
