2023. január 25-én az északnémet Schleswig-Holsteinben található Brokstedtnél egy 33 éves, Palesztinából származó, hontalan férfi, Ibrahim A. kilenc embert késelt meg a vonaton.
A férfi 2014-ben érkezett Németországba, és 2016-ban ideiglenes védelmet kapott az államtól, mindezt úgy, hogy 24 szexuális és más erőszakos bűncselekmény ügyében folyt ellene eljárás az évek során. Egy héttel a késelés előtt engedték ki egy évig tartó rendőrségi őrizetéből.
A vonaton elkövetett késelésének két halálos áldozata volt: egy 17 éves lány és annak 19 éves barátja. A késeléseknek az vetett véget, hogy az utasok lefogták az elkövetőt, amíg a rendőrség ki nem érkezett a helyszínre.
Az elkövetőt a bírósági tárgyalások után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Mindez azonban nem adja vissza áldozatai életét.
A megölt lány, Ann-Marie édesapja, Michael Kyrath fogtechnikusként dolgozik. Az ARD-nek tavaly nyáron adott interjút otthonában érzéseiről, gondolatairól és arról, hogy élte át a támadás napját, lánya elvesztését. Elmondta: baráti körének köszönheti, hogy átvészelték az első időszakot, és ha ők nem segítettek volna, már ő maga sem élne. Tudja, hogy lányát semmi nem hozza már vissza, de fontosnak tartja, hogy a döntéshozó, felelős emberek megoldást találjanak a jövőre nézve, hogy ilyen esetek még egyszer ne történhessenek meg, hogy ilyen emberek, mint az elkövetők, ne mászkálhassanak szabadon az országban.
„Elvette a lányom életét, az életünket tönkretette, a jövőnket tönkretette” – mondta a gyászoló apa az ARD-nek. Nem tud az elkövetőnek soha megbocsátani.
„Naponta ötvenszer, hatvanszor mondjuk egymásnak, hogy legyünk bátrak folytatni. De nagyon nehéz és rázós út az életben újra megtalálni a normalitást, és lehet, hogy ezt soha nem fogjuk megtalálni. Egy-két év múlva tudok erről többet mondani” – jelentette ki a férfi.
Michael Kyrath a minap az RTL műsorában vett részt, ahol egy asztalhoz ültették őt Olaf Scholz német kancellárral. Ritkán láthat ilyet egy néző, hogy egy felkavaró bűneset kapcsán egy ország első embere néz szembe az áldozat hozzátartozójával – Németországban most ez történt.
A videó kezdetén Olaf Scholz elmondja: teljesen megrázta, ami történt, drámai volt számára a nyilvános megemlékezés is, amin részt vett. Kifejtette: bármikor, amikor eszébe jutnak a történtek, alig tudja felfogni, milyen szörnyű sorsa lett a két fiatalnak. Megbocsátani nem lehet, a büntetőjog eszközeivel el kell ítélni a tettest; vigasz viszont talán soha nem lesz. Az áldozat édesapjának azt mondta: ő maga és sokan mások együtt éreznek vele.
A következményekről szólva Scholz azt mondta: meg kell nézniük, mit tehetnek. Az első, hogy a hatóságok megosszák egymással az információkat. Ebben nagy hiányosságok voltak a késeléses ügy előtt – ismeri el a kancellár. Ezt az információátadást szabályokba kell foglalni, hogy ne történhessen meg még egyszer egy ilyen megmagyarázhatatlan eset.
Másodsorban Scholz leszögezte, hogy bátornak kell lenni az ilyen bűncselekményeket szigorúbban büntetni, a visszaesőktől meg kell védeni a társadalmat. A német állampolgársággal nem rendelkező bűnelkövetőket gyorsan ki kell toloncolni az országból – folytatta a kancellár. Ez ügyben már most több jogszabályt módosítottak, és ez folytatódik a jövőben is. „De ez nem zajlik jól” – tette hozzá Scholz, aki azt szeretné elérni, hogy a tettesek ne legyenek biztosak a dolgukban. Tárgyal Afganisztánnal, hogy a kitoloncolások oda is megtörténjenek. Szerinte aki egy ilyen bűncselekményt elkövet, elveszti a jogát a németországi menedékre.
A szót kapó Michael Kyrath erre úgy reagált: „Egy dolog, kancellár úr, ami dühít: emberekről van szó, Ann Marie-ról és barátjáról. A másik: évek, évek óta beszélünk, de a beszéddel nem jutunk tovább. Ideje cselekedni és sürgősen cselekedni. Scholz úr, minden nap több tucat késes támadás van Németországban, több közülük halállal végződik.
Minden nap, miközben beszélgetünk, emberek halnak meg, gyerekek halnak meg.
Szülők állnak gyerekeik koporsója mellett. Gyerekeik holttestét az utolsó alkalommal simogatják meg, és a kezük jéghideg. Önnek nincsenek gyermekei, ezt nem tudja magának elképzelni.”
Kyrath hozzátette: „Hallom, hogy mi miért nem tud megvalósulni. Ha az ember veszi a fáradságot, hogy megoldást találjon, akkor egy lépést előrébb teszünk. Nem arról van szó, hogy ki lehet-e őket toloncolni, hanem arról, hogy bejöhetnek-e az országba. Mi kézművesek vagyunk, minden hülyeséget hússzor dokumentálnunk kell, a munkaidőnk felét dokumentálásra kell fordítanunk, mert az állam ezt írja elő nekünk. És aztán az állam azt mondja: nem tudja, ki honnan jött, ki mit csinál és mi lesz vele, de pénzt, azt kapnak minden hónapban.”
