Fekete-Győr András momentumos politikust, országgyűlési képviselőt jogerősen elítélték. Végre – tehetjük hozzá.
Dutyiba ugyan nem kell beülnie, mert csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott, országgyűlési mandátumáról azonban le kell mondania.
Sokan és szívből örülünk a jogerős büntetésnek, ellenkező esetben ugyanis még esélye sincs annak, hogy rendet lehessen tartani az országban. Őszintén szólva nagyon bízom abban, hogy a sor folytatódni fog. Donáth Anna és Szél Bernadett esetében például, akiket csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsítanak. És ott van Iványi Gábor is, akivel kapcsolatban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúja miatt előre be nem jelentett razziát tartott az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai székházában, akiket a gyanú szerint éppen Donáth és Szél akadályozott munkájuk elvégzésében. És hogy ne maradjon ki a sorból Magyar Péter se, köztörvényes bűncselekményének feltehetően büntetőjogi következményétől csak az unió mentelmi joga védi a felelősségre vonás alól, noha Polt Péter kérte annak felfüggesztését. Magyar azonban beállt Manfred Weber mögé, aki – mint a legerősebb uniós párt vezetője – nem engedi megszavazni a felfüggesztést. Cserébe Magyar úgy táncol, ahogy az unió fütyül. Szembe menve a magyarok érdekeivel.
Fekete-Győr azt mondta az ATV-ben: „Keményedik a rendszer.” Ez az ő gondolataiban azt jelentheti, hogy őt sem lett volna szabad jogerősen börtönbüntetésre ítélni, mert – ahogy Donáth Anna mondja – tettük nem volt veszélyes a társadalomra.
Akkor mi a veszélyes, tessék mondani?
Egy politikus füstgyertyát dob a rend fenntartását végző rendőrökre. Nem az az érdekes, hogy eltalált-e bárkit, vagy sem, hogy okozott-e sérülést a rendőröknek, vagy sem, szerencsére nem, hanem a példaadás. Az, hogy az állampolgárok látták, hogy még a politikusoknak is lehet így viselkednie egy tüntetésen. Donáth Anna hangsúlyozta: senki se gondolhatja komolyan, hogy a kiszabott büntetés arányos az elkövetett cselekménnyel. „Ez nem más, mint kicsinyes bosszú. És példastatuálás mindazok számára, akik jogos felháborodásból tüntetésre mennének.”
Ki dönti el, hogy jogos, kedves Donáth Anna?
Ez a borzasztó, hogy a harmadfokon elítélt Fekete-Győr András cselekményét megítélő bíróság fölött, akitől nem kéne elvitatni a magas szintű szakmai felkészültséget, jön Donáth Anna, és politikai alapon felülírja a jogerős döntést, mert az ellenkezik a Momentum érdekeivel. Azéval, amelyik már a jelenlegi közvéleménykutatási adatok alapján a parlamentbe sem jutna be. S amely párt képviselői – éppen Cseh Katalin és Donáth Anna – az Európai Parlamentből is kipotyogtak, mert a választó magyarok kicsiny számban szavaztak rájuk.
Tehát még egyszer. Mit is jelenthet Fekete-Győr András azon megjegyzése, hogy keményedik a rendszer?
Csak nem azt, hogy nehezményezik, hogy a bíróság megállapította a törvénytelenséget, s ennek megfelelően Fekete-Győrt elítélte? Esetleg azt, hogy az ellenzék elvárása, hogy a fenti baloldali politikusok esetében ne a törvény szerint, hanem elnéző fejcsóválással hagyják futni a törvénysértőket? Nagyon úgy fest, hogy erről lehet szó.
Fekete-Győr és Donáth helyett azonban Gyurcsány is ítélkezik, azt mondja: „…nem lehet füstgyertyát dobálni egy békés tüntetésen. (…) Ezek után várja el Orbán Viktor, hogy a kormányát és rendszerét törvényesnek tekintsük?” Füstgyertya és békés tüntetés, nyilvánvaló ellentmondás, ha jól meggondoljuk.
Nem, kedves Gyurcsány Ferenc. Nem ezután kell törvényesnek tekinteni a kormányt. Hanem azért, mert több mint hárommillió ember megválasztotta. Ez a törvényesség alapja, nem pedig az, hogy egy politikus hogyan ítéli meg a rendőrség vagy a bíróság működését.
Amit Gyurcsány jogszerűségnek, törvényesnek gondol, az maga az anarchia, mert szerinte minden akkor törvényes, ha az ellenzék azt annak gondolja.
Ez, kérem tisztelettel, a világ vicce.
Őszintén remélem, hogy a bírói ítéletek előtt álló politikusok szintén megkapják a törvényes büntetésüket. Józan emberek nem az anarchia felé akarják elvinni az országot, hanem a rend, a közbiztonság irányába, hogy a magyarok nyugodtan élhessenek, s tervezhessék a kiszámítható jövőjüket, a boldogulásukat.
A szerző újságíró
