Mint valamikori mérnök, fejlesztőmérnöki tevékenységem során (még a hatvanas években) találkoztam azzal a jelenséggel, hogy ha egy megoldandó problémát nem helyesen ismernek fel, a megoldás egyre bonyolultabb lesz, amely végül kudarchoz vezet. A mérnöki gyakorlatban azonban elég hamar ki szokott derülni, hogy a megoldást rossz irányban keresik, ugyanis a megoldásnak szánt szerkezet nem fog működni. Ez a jelenség a társadalomtudományokban is megtalálható, de a mérnöki gyakorlattal ellentétben itt hosszú idő telik el, amíg a megoldáskeresés zsákutcajellege kiderül, és addigra a téves problémaazonosítás és a hozzá rendelt, hamis megoldások hatalmas károkat okozhatnak, erre a mai korunkban tipikus példa az Európai Unió klímapolitikája, amelynek mi, magyarok is szenvedő alanyai vagyunk.
Mindez azért jutott eszembe, mert a közelmúltban két nyilatkozatot is olvastam, az egyik, amelynek címe A Klímatudomány tíz üzenete, a klímatudományban tevékenykedő magyar szakemberektől származik, a másik, amelynek címe Tíz javaslat a jövőért, magyar akadémikusoknak az unió klímapolitikájával kapcsolatos nyilatkozata. A két nyilatkozat teljesen ellentmond egymásnak.
A klímatudósok szerint „a már most érzékelhető és egyre súlyosabbá váló éghajlati változásokért elsősorban az emberi tevékenység a felelős”, és a megoldás az, hogy „az üvegházhatású gázok kibocsátását rövid távú, érdemi intézkedésekkel csökkenteni kell, és el kell érni, hogy azok koncentrációja ne növekedjen tovább (klímasemlegesség)”.
Az akadémikusok szerint az Európai Uniót ma a klímapolitika uralja. A megújulóalapú zöldátállás erőltetése technikailag megvalósíthatatlan, megkísérlése fokozottan természetpusztító, végrehajtása pedig a civilizációt felbomlasztó következményekkel jár. A globális energiaellátás négyötödét adó, széntartalmú energiahordozókról „átállni” csak részlegesen és majd csak az atomerőművek megépítése után észszerű.
Vajon kinek van igaza? Ez a probléma engem is érdekelt, és vagy nyolc hónapig szinte éjjel-nappal bújtam a szakirodalmakat, hogy végtére a kérdést legalább magamnak megválaszoljam. E munkából született is egy könyv.
Amit a szakirodalom alapján bizonyítani lehet, az az, hogy a klímaváltozás oka nem az emberi szén-dioxid-kibocsátás. A szén-dioxid ugyan valóban üvegházhatású gáz, és koncentrációja a légkörben valóban növekszik, ám a légkör üvegházhatásában meghatározó szerepe a vízpárának van, a szén-dioxid hatása elhanyagolható. A Chicagói Egyetem egy olyan modellt dolgozott ki, amely a Föld kifelé irányuló hősugárzását számítja az atmoszféra felső határánál. A modell számos kibocsátásbefolyásoló tényezőt vesz figyelembe, többek között a szén-dioxidot, a metánt, az ózont és a vízgőzt. A modell szerint a légkör szén-dioxid-tartalmának akár tízszeres növekedése is alig befolyásolja a kifelé irányuló sugárzást. A modell interaktív, bárki saját feltételezéseivel kiszámíthatja vele a Föld kifelé irányuló sugárzásának változását a változó szén-dioxid-koncentráció hatására.
De nemcsak a Chicagói Egyetem tudósai, hanem számos más, ismert kutató, illetve kutatócsoport is igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a klímaváltozást az emberi (antropogén) szén-dioxid-kibocsátásra fogni tudományos szempontból teljesen megalapozatlan. Az amerikai Cato Intézet 2016-ban publikált egy tanulmányt, amelyben rámutatott, hogy a klímaváltozás valóban létezik, a Föld valóban felmelegszik, de ennek hatása sokkal kisebb, mint amennyit a hivatalos klímamodellek jósolnak, és az ember csekély szerepet játszik benne. 2019-ben több mint kilencven olasz tudós írt alá egy petíciót, amelyben kijelentették, hogy a globális felmelegedés antropogén (emberi) eredete bizonyítatlan hipotézis. Az ugyancsak 2019-ben alapított Climate Intelligence (Clintel) tudósai egy kiáltványukban szintén felhívták a figyelmet arra, hogy a szén-dioxid nem szennyezőanyag, hanem a földi élet nélkülözhetetlen eleme. Hazánkban a Professzorok Batthyány Köre keretében a Szarka László akadémikus által létrehozott energia-munkacsoport próbálja (sikertelenül) felhívni a döntéshozók figyelmét a klímapolitika értelmetlenségére.
A hibás kiindulópontból természetesen hibás döntések születnek. Az Európai Bizottság klímapolitikája például – a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében – olyan előírásokat akar a gazdasági szférára kényszeríteni, amelyek betarthatatlanok, nem csökkentik a kibocsátást, és tönkreteszik, illetve ez már múlt időben is mondható, tönkretették az európai, ezen belül az unió motorjának számító német ipart.
Hogy mennyire nem a tudomány, hanem a (téves) ideológia vezérli az Európai Bizottság klímapolitikáját, arra jó példa a német energiaátalakítás vagy a most már közismertté vált nevével az Energiewende. Ha ugyanis valaki tényleg csökkenteni akarja a szén-dioxid-kibocsátását, annak, az energiamegtakarító technológiák elterjesztésén – például házak szigetelése – túlmenően egyetlen tényleges megoldása az atomerőművek széles körű alkalmazása. És ez nem vitatható ideológiai álláspont, hanem mérnöki számítások megcáfolhatatlan eredménye. Ezzel szemben Németország az összes atomerőművét bezárta, ráadásul a fizikus végzettségű kancellár, Angela Merkel vezényletével, aki nyilván tudta, hogy ostobaságot tesznek, de a pártpolitikai érdek (hogy a fukusimai atomerőmű balesete nyomán kifogja a szelet a zöldek vitorláiból) felülírta nála a józan észt. Mindez hazánkra is érvényes. Valakiknek bizonyára jó üzlet a 12 000 MW naperőmű építése, de az ország csúnyán rá fog fizetni, és ez nem valamiféle varjúkárogás, hanem megint csak mérnöki (meg egy kicsit közgazdasági) számítás kérdése.
Sokat gondolkodtam azon, hogy olyan nyilvánvaló dolgokat, amelyeket könnyen ki lehet számítani, miért nem lehet megértetni a döntéshozókkal. Ami magát a zöldideológiát illeti, azt leginkább a kommunista ideológiához lehetne hasonlítani. Sokan hihetnek benne, de a javaslatok megvalósításának hatása katasztrofális, és a végén kudarchoz vezet. A politikusok meg – lehet, hogy nem igaz hívők, de – azt gondolják, hogy jó széllel vitorláznak, hiszen ez a főáramlat, és kinek ne lenne drága a Föld megmentése? Lehet gyűjteni a szavazatokat!
Az emberi tevékenység valóban okoz kárt a természetben, de nem azzal, hogy szén-dioxidot bocsát ki, hanem azzal, hogy elveszi más élőlények életterét, és ez megint csak elég nagy pontossággal mérhető, és az okok beazonosíthatók. A klímahisztéria pont azokról a problémákról tereli el a figyelmet és a pénzt, amelyeket valóban meg kellene oldanunk ahhoz, hogy a Föld sokszínű életét minél szélesebb körben fenn tudjuk tartani.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
