Nincs mese, jó ideje hasadt lelkű, megosztott nemzet vagyunk. Mi már nem tudunk semminek együtt örülni, de keseregni sem semmi fölött. Még a válogatott győzelmének is csak az ország egyik fele örül, a másik meg kesereg, szeszbe öli a bánatát, hiszen Orbán Viktor nagy futballbolond, így aztán persze hogy sajog az öröm lenyomata.
Mintha el lennénk átkozva, megosztott bennünket a történelem. A magyar nép zivataros évszázadai nemhogy derültek volna, folyamatosan egymásra rakódtak. Kettészakadt az ország, s bár folyamatos a sértegetés a politikai oldalak között, különösen nemzeti ünnepek közeledtével izmosodnak meg az arcvonalak.
Mindenesetre van annak némi diszkrét bája, ahogyan Brüsszelben, az oda feljelentgetni járó, önmagukat hazafinak nevező balosok hazaárulózzák az ellent. „Egy végtelenül romlott, erőszakos, agresszív, sok tekintetben bűnöző hajlamú hatalom” – mondta a Fideszről a napokban Gyurcsány Ferenc. Szerinte ez ellen nem lehet mást csinálni, mint „tartósan fellépni, nem meghátrálni, újra árulónak nevezni őket, mert árulók, újra bűnözőnek nevezni őket, mert bűnözők”, és kiállni azok mellett, akiket elítélnek. „Magyarország történelmileg egyik legmocskosabb hatalmi képződményét látjuk, bűnözőket, politikai és büntetőjogi értelemben” – zárta videóját, vele nemes gondolatait, de előtte még kifejtette, hogy mit kell kiállniuk az önkény miatt. A DK elnöke szerint egymás után bünteti meg a kormány az ellenzéki képviselőket, kiirtandó fajnak nevezi, „és ha kell, a bíróság elé citálja őket”. Példának hozta fel Varju Lászlót, valamint Fekete-Győr Andrást, akit a napokban jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, mert 2018-ban füstgyertyával tiltakozott a „rabszolgatörvénynek” nevezett rendelkezés miatti tüntetéseken a hatalom ellen.
Gyurcsány azt mondta: „Repressziónak hívják nagyon elegánsan, csak hogy ne is értsék az emberek, azt a nyomást, elnyomást, amelyet a hatalom művel másokkal szemben. Ez egy represszív hatalom.”
„Nem olyan még, mint Putyiné, még nem feltétlenül vernek meg utcán, ellenzéki politikusokat végképp nem ölnek meg, nem feltétlen csuknak börtönbe politikai vélemény miatt. (…) Nem Navalnij sorsa a mi sorsunk, és nagyon remélem, hogy soha nem lesz ilyen az ország, de hogy a hatalomban határozottan van szándék és igény, hogy az ellenzéknek elvegye a kedvét, a bátorságát és a kitartását, és ennek érdekében szóbeli, verbális és cselekvő agressziót alkalmaz, elnyomást, ez teljesen biztos” – mondta.
És hát itt az utánpótlás. Magyar Péter, a feltörekvő fiatal. Jószerivel bejárta és keresztül-kasul végighazudta már az országot. És ebből bizony nehéz lesz jól kijönni, mert Gyurcsány mester nem könnyű ellenfél. Sőt: ellenség. Elképzeléseik – azon túl, hogy máris önmagukat látják a hatalom csúcsán – egyelőre homályban vannak. Mint ahogyan jószerivel a teljes baloldalnak, pontosabban, ellenzéknek a gondolatai, hiszen rendszeresen pillanatnyi érdekei határozzák meg mindennapjai filozófiáját. Mostanság például igen lelkesen hazaárulózzák a lelkes, derék, másként gondolkodók a túlsó partot, mert úgy látják, az most jól fizet.
Mindenesetre biztosak lehetünk abban, hogy még egy vértől csöpögő kriminél is izgalmasabb és a leglealacsonyítóbb pornónál is erkölcstelenebb lesz, amint Kádárhoz és Hruscsovhoz hasonlóan a két nagy játékos, Magyar és az általa látszólag szorgalmasan leköpdösött Gyurcsány majd egymásra talál. Lehet, igen, lehet készíteni a zsebkendőket, mert szem ott bizony nem marad szárazon. Mindketten tudják, egymás nélkül nem léteznek. Mármint a hatalomban. Ezért eljön majd a béke, a tartós béke, no meg az örök, megbonthatatlan barátság.
Mi meg, sokat látott, sokat próbált veteránok, szomorúan állapíthatjuk majd meg, hogy íme, a politika tudomány. Sőt, több annál. Bizonyos körökben tartós memóriavesztés, ravasz szócsavarás, trükkös szószegés és rezzenéstelen arc is szükséges hozzá. Különben nem működik. És két önkéntes vezérünk mindebben zseni. Minden téren zseni.
Nekünk pedig hasad a lelkünk.
A szerző újságíró