MH/ MTI
2024. október 23. szerda. 18:34
Frissítve: 2024. október 23. 18:36
Hangsúlyozta: a korabeli híradók által közölt drámai események során tömegével láttunk fiatalokat, akik hősiesen szembeszálltak a túlerővel, hogy megvédjék a hazát; 1989 óta szabadon ünnepelhetünk, emlékezhetünk a hősökre, köztük a tragikus hősökre is, akik életüket adták a szabadságért, és olyanokra is, akik más országban kerestek menedéket a megtorlástól tartva.
Ahogyan múlnak az évek, kibontakoznak a részletek mellett az általános jellemzők is: „ez felhívja a figyelmünket arra, hogy a tartalom mellett a formának is jelentősége van”, azaz az elnevezésnek is fontos szerepe van – jegyezte meg.
Hozzátette: a kommunizmus bukását az jelezte, amikor Pozsgay Imre kommunista politikus 1989 januárjában kijelentette, hogy népfelkelés volt 1956-ban, nem ellenforradalom.
Navracsics Tibor szavai szerint fontos, hogyan nevezzük az eseményeket, hiszen abban, hogy nem emlékezhettünk meg a forradalomról, nagy szerepe volt annak, hogy a kommunisták ellenforradalomnak nevezték az 1956-os eseményeket.
Amikor pedig népfelkelés lett, „jelzést kaptunk arra, nincs ereje a kommunistáknak, hogy teljesen elfojtsák 1956 erejét” – fűzte hozzá. Mit jelent a forradalom? – tette fel a kérdést a miniszter, kijelentve: az nem más, mint valami radikálisan újnak a kezdete, a régi eltörlése.
Azonban a legtöbb nyelv revolúciót használ, azaz újrakezdést, visszatérést egy pontra, ahonnan újra, immár a helyes irányban folytathatjuk – tette hozzá.
Úgy folytatta: a szó magában foglalja azt, hogy valahol utat vesztettünk; utat vesztettünk akkor is, amikor 1944-ben a náci Németország megszállta az országot, akkor, amikor „a nyilas csürhe átvette a hatalmat”, és 1945-ben, amikor a szovjet megszálló csapatok fokozatosan kiépítették a hatalmi struktúrájukat.
Navracsics Tibor azt mondta: elődeink számára 1956 forradalom volt, a szó revolúció értelmében; vissza akartak térni egy olyan Magyarországhoz, ahol mindenki képességei szerint boldogulhat, ahol mindenki szabadon alakíthatja közösségeit. Ezt tiporták el a szovjet csapatok november 4-én és az azt követő napokban, hiszen nem engedhették meg azt, hogy egy olyan nemzet élhessen itt, amely szabadon határozhatja meg életformáját, azt, hogy kik a vezetői, és milyen irányba indul tovább.
