A belvárosi evangélikus templomban tartott ünnepi eseményen mondott beszédében Kövér László leszögezte: reformátusként több oka is van arra, hogy részt vegyen az evangélikus rendezvényen.
Egyrészt az Adorjáni Dezső Zoltán püspökhöz fűződő barátsága, másrészt a református és evangélikus egyház közötti évszázados együttműködés, melynek megfogalmazása szerint nemcsak múltja, hanem jövője is kell legyen.
Rámutatott: a protestantizmus új civilizációs lendületet adott a keresztény Európának, mely sajnos épp napjainkban látszik kifulladni.
„Ez is arra int bennünket, tisztelt zsinat, hogy az európai keresztények – katolikusok, protestánsok és ortodoxok – együttműködésére a jövőben nagyon nagy szükség lesz, hiszen a közös tapasztalataink szerint napjainkban több értelemben is deformálódó Európát szellemi és lelki értelemben ismét a kereszténységnek kell reformálnia, azaz megújítania” – mondta.
Látogatása harmadik okának nevezte, hogy Gyulafehérváron Szent István alapította meg az első erdélyi püspökséget.
„Ezért mi, keresztény magyarok több mint ezer esztendeje a Kárpát-medencén belül Erdélyben is itthon vagyunk, mindig hazajövünk az erdélyi földre, amely a románoknak, németeknek és más nemzeti közösségeknek is történelmi otthona lett” – hangsúlyozta.
Emlékeztetett: miközben a magyarok és románok között állandó a vita arról, ki volt előbb Erdélyben, a jövő szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy ki marad meg ezen a földön?
„Erre a kérdésre pedig a választ alapvetően a demográfia fogja megadni” – jelentette ki Kövér László. Az elmúlt több mint száz évben az erdélyi magyarok mindig értékteremtő állampolgárai voltak Romániának – mondta, hozzátéve, „ma is egyidejűleg lojálisak a román államhoz, és hűségesek a magyar nemzethez, s ilyenként a romániai etnikai béke és a regionális politikai stabilitás erősítői is”.
Külön méltatta a romániai magyar evangélikus egyház teljesítményét. Felidézte: Magyarország és Románia az elmúlt húsz évben csatlakozott az Európai Unióhoz, mely akkor még a béke, a demokrácia és a jólét megtestesítője volt. Azt kívánta a jelenlévőknek, hogy a zsinati ciklus végére ez „ne deformálódjon, ne torzuljon el nemzetek feletti, arctalan hatalmak birodalomépítő ambícióinak mindannyiunkra csak háborút, diktatúrát és elszegényedést hozó eszközévé”.
Aláhúzta: ennek érdekében a magyar, román és más európai keresztény egyházak képviselőinek egyre szorosabban együtt kell működniük, a közjó és közérdek szolgálóiként nem szabad engedniük, hogy eltérítsék őket ettől a szolgálattól.
Az eseményen Adorjáni Dezső Zoltán püspök lelkészi szolgálatának 35., püspöki szolgálatának 20. évfordulóját, valamint 60. születésnapját is ünnepelték, akinek Kövér László a magyar állam nevében mondott köszönetet. Adorjáni Dezső Zoltán prédikációjában hangsúlyozta: az egyház nem magánügy, hanem közügy, és ma a „küzdő egyház” korszakába léptünk, ez pedig erősebb keresztény magatartást, erősebb hitet, bátrabb kiállást követel.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke köszöntőbeszédében Adorjáni Dezső Zoltán munkásságát méltatta, mivel püspöksége alatt teljesedett ki az evangélikus-lutheránus egyház társadalmi szerepvállalása.
Közölte: a püspök nemcsak értelmezi, magyarázza a világot, hanem utat is mutat, ami a nemzetépítés meghatározó szereplőjévé tette. Ciprian Vasile Olinici román vallásügyi államtitkár a püspököt a romániai kereszténység egyik meghatározó hangjának nevezte, és a felekezetek közötti összefogás szükségességét hangsúlyozva. Kollégái egy jubileumi tanulmánykötettel lepték meg az ünnepeltet.
Mint a méltatásokban elhangzott: emberként és egyházi elöljáróként változatos, fölfelé ívelő életutat járt be és nem mondott le a nemzeti és közéleti felelősségről, a politikában is „nevén nevezte a dolgokat”.
A nyitóistentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult, a szombaton ülésező zsinat a következő hatéves ciklusra választ tisztviselőket.
