Szövettani típus alapján kissejtes és nem kissejtes tüdődaganatokat különböztetünk meg. A nem kissejtes tüdődaganatok lehetnek nagysejtes, laphámsejtes és mirigysejtes típusúak. A tüdő jóindulatú daganatai az elsődleges tüdőtumorok kevesebb mint öt százalékát adják. A jóindulatú tüdődaganatok nem vagy csak nagyon lassan növekvő, áttétet nem adó tumorok. A tüdőrák többnyire 55-70 éves életkorban észlelhető, 40 éves életkor alatt az előfordulása ritka.
A tüdődaganatok főbb tünetei
A tüdőrák viszonylag tünetszegény, ezért a daganat meglétére korai stádiumban többnyire véletlenszerűen, egyéb okból végzett vizsgálatok során derül fény.
Az alábbi tünetek jelentkezhetnek:
- mellkasi fájdalom – előfordulhat centrálisan elhelyezkedő daganatoknál, de gyakran észlelhető perifériás kiindulású, esetleg a mellkasfalat is beszűrő daganatoknál;
- sípoló légzés (stridor) – a daganat hörgőn belüli (endobronchialis) növekedésének, szűkítésének vagy extrabronchialis összenyomás eredményeként alakul ki;
- köhögés – sokszor a „dohányos köhögés” megváltozása hívhatja fel a figyelmet a tüdőrákra. A köhögés lehet produktív, vagyis köpetürítéssel kísért, valamint improduktív, azaz száraz köhögés. Rendszerint kínzó, különösen akkor, ha a daganat nagyobb hörgőből indul ki, arra ráterjed, vagy azt összenyomja;
- vérköpés – elsősorban a centrális tüdőrák gyakori tünete. Lehet visszatérő, enyhe, vércsíkos köpet, máskor nagyobb mennyiségű vért tartalmazó;
- nehézlégzés – tüdőrák esetén a helyi, a daganat kiterjedéséből eredő áttét okozta tüneteken kívül a besugárzás (irradiáció) és a kemoterápia mellékhatásaként is kialakulhatnak tünetek. Nehézlégzést okozhat a mellkasi folyadék és a hormontermelés tüneteként fellépő hörgőgörcs (bronchospasmus) is;
- szívtünetek – szabálytalan szívverés (arrhythmia), szívinfarktus elsősorban bal oldali, szívre terjedő daganatok esetében alakulhat ki;
- légzési elégtelenség – különösen nagy kiterjedésű daganat, váladéktermelő alveolarsejtes rákban gyakori;
- fulladás és rossz terhelhetőség – főként mellhártyadaganatban jelentkezik, mivel az ott termelődő gyulladásos izzadmány összenyomja a tüdőt;
- dobverőujjak – a kéz- és lábujjak végeinek kiszélesedése;
- étvágytalanság, súlycsökkenés, gyengeség – a betegség késői szakaszában jelentkező tünetek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fentebb leírt tünetek bármelyikét tapasztalja, forduljon háziorvosához, aki szükség esetén részletes kivizsgálást kezdeményez.
A tüdődaganatok kiváltó okai
A tüdődaganatok legfőbb kiváltó oka a dohányzás, ugyanakkor a tüdőrákos betegek körülbelül 10%-a sohasem dohányzott. Kisebb arányban kiváltó okként szerepel a munkahelyi ártalom, a munkavégzés során használt anyagok (pl. azbeszt, sugárzás, arzén, króm, nikkel, klórmetil-éter, mustárgáz) belélegzése. A tüdőrákok komplex genetikai és epigenetikai elváltozásokat mutatnak, amelyek fokozatosan alakulnak ki, és vezetnek rosszindulatú elváltozáshoz. Számos olyan génvariáció ismert, amely hajlamosít a tüdőrákra, vagyis befolyásolja a dohányzás tüdőrákot kiváltó kockázatát.
A tüdődaganatok lehetséges szövődményei
A tüdő daganata közvetlenül terjedhet
- a nyelőcsőbe, vagy mellette növekedve nyomhatja azt, ami nyelési nehézséget eredményez. Esetenként kóros összeköttetés (fisztula) alakul ki a nyelőcső és a hörgők között;
- a szívbe, ami kóros szívritmust, szívmegnagyobbodást vagy a szívet körülvevő hártyában (pericardium) folyadék megjelenését okozhatja;
- a véráram útján a májba, agyba, mellékvesékbe és a csontba adhat áttétet. Egyes tüdődaganatok a tüdőtől távoli hatásokat, például anyagcsere-, ideg- vagy izombetegséget okozhatnak. Néhány tüdődaganat hormont termelhet, ami kóros eltéréseket eredményezhet.
A tüdődaganatok diagnosztizálása
A részletes kivizsgálás fontos részét képezi a kórelőzmény felvétele, vagyis a beteg kikérdezése arról, hogy korábban volt-e, vagy jelenleg van-e gyulladásos tüdőbetegsége, milyen munkakörülmények között dolgozik, dohányzik-e, és előfordult-e a családjában daganatos megbetegedés.
A fizikális vizsgálat elvégzését követően az alábbi képalkotó vizsgálatokat rendelheti el az orvos annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen irányban kell tovább folytatni a kivizsgálást:
- mellkasröntgen – a segítségével felfedezhető a tumorgyanús árnyék, annak helye, egy- vagy többgócú megjelenése;
- komputertomográfiás vizsgálat (CT) – a tumor nagyságát, környezetéhez való viszonyát mutatja;
- mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) – kimutatja a tumor érrel való összefüggését, esetlegesen a gerincvelőbe terjedését;
- hörgőtükrözés (bronchoszkópia) – a légcső és a hörgők belső felületének megtekintése. A diagnosztikus célú tükrözést legtöbbször hajlékony eszközzel, helyi érzéstelenítésben végzik, de alkalmazhatnak felületes bódítást is. A vizsgálat támpontot ad arra nézve, hogy hol helyezkedik el a daganat az ún. hörgőfa elágazásához képest, illetve mennyire kapcsolódik össze a szívvel és a nagyerekkel. A hörgőtükrözés során az orvos szövetmintát nyer ki, amelyet részletes elemzésnek – szövettani meghatározásnak – vetnek alá.
A szövettan alapján igazolható, hogy kissejtes vagy nem kissejtes tüdődaganat, illetve azon belül adenokarcinóma, laphámkarcinóma vagy egyéb alcsoport áll-e fenn. Szövettani analízissel igazolhatók azok a molekuláris, genetikai eltérések is, amelyek alapján meghatározható a gyógyszeres kezelés iránya. A vizsgálati sor végére kiderül, hogy a tumor egy vagy több gócban helyezkedik el, korai stádiumú, lokálisan előrehaladott, vagy már áttétet adott valamely távolibb szervben.
A tüdődaganatok kezelése
A jóindulatú hörgődaganatokat általában sebészi úton eltávolítják, mivel a daganatok elzárhatják a hörgőket, és bármikor rosszindulatúvá válhatnak. A rosszindulatú tüdődaganatok ellátásának pillérét három fő kezelési eljárás képezi: a sebészet, a sugárterápia és a gyógyszeres kezelés.
Egy tüdőrákos beteg megoperálásának egyik feltétele, hogy a betegség csak egy behatárolt területre terjedjen ki. A másik feltétel a beteg jó általános állapota, vagyis a betegnek megfelelő légzési tartalékkal és jó keringési rendszerrel kell rendelkeznie. Társbetegségek – például cukorbetegség, vesebetegség, idegrendszeri eltérések, jelentős túlsúly – növelik a műtéti beavatkozás kockázatát. Amennyiben nagy a műtéti kockázat, alternatív kezelési eljárást kell választani.
A tüdődaganatokban alkalmazott sebészi beavatkozások típusai a következők:
- Szegmenteltávolítás, ék- vagy atípusos reszekció. Csak a tumor és a környező tüdőszövet eltávolítása történik. Kis méretű daganatoknál terápiás, egyes esetekben a további kezelést meghatározó terápiás/diagnosztikus beavatkozási forma.
- Tüdőlebeny-eltávolítás (lobectomia). A tüdőlebenyek és a regionális nyirokcsomók együttes eltávolítása. A lebenyeltávolítás a leggyakrabban végzett műtéti beavatkozás. A tüdőlebennyel együtt mellkasfalrészlet, borda, további hörgőrészlet stb. is eltávolítható (kiterjesztett műtétek).
- Féltüdő-eltávolítás (pulmonectomia). A daganat centrális elhelyezkedése esetén vagy az adott oldal összes lebenyének érintettségekor a fél tüdő eltávolítása szükséges. Ez a beavatkozás nagyobb műtéti megterheléssel és kockázattal jár, ezért csak jó állapotban lévő betegeknél végezhető, akik ezáltal daganatmentessé tehetők.
A sugárkezelés a betegséget elsősorban helyileg látja el, vagyis ott fejt ki közvetlen hatást, ahová irányítva adják. A kórosan szaporodó tumoros szövetek elpusztítását, a kóros sejtburjánzás meggátlását eredményezi.
A kissejtes tüdődaganatok esetében a kemoterápia és a sugárkezelés a leghatékonyabb kezelési mód. Igen ritka esetben kissejtes tüdőrákos beteg is operálható, de ekkor sem lehet eltekinteni a kemoterápiától és a sugárkezeléstől.
Laphámsejtes daganat esetén, amennyiben a klinikai képalkotó vizsgálatok azt igazolják, hogy szóba jöhet a sebészeti beavatkozás, a műtéti megoldás az elsődleges. Ha valamilyen oknál fogva nem operálható a beteg, akkor a sugárkezelés és a kemoterápia együttes adása javasolt. A jelentősen kibővült terápiás fegyvertárnak köszönhetően ebben a betegcsoportban a sugár- és kemoterápia mellett új terápiás lehetőségként jelent meg az immunterápia (lásd lejjebb) is.
Mirigysejtes daganat esetében szükség van további szövettani molekuláris elemzésekre is, mivel bizonyos genetikai eltérések megléte esetén tablettás kezelés, ún. célzott molekuláris terápia adható. Ennek köszönhetően a tüdőrák ezen alcsoportja sokkal hatékonyabb és szelídebb gyógymódokkal kezelhető.
Mellhártyadaganat esetében a műtét ritkán jön szóba, elsősorban gyógyszeres terápiát – leginkább kemoterápiát – alkalmaznak. Ma már az immunterápia is megoldást jelenthet bizonyos esetekben, amivel nagyon jó eredmények érhetők el ennél a daganattípusnál is.
A daganatos betegségek kezelésének újfajta, innovatív szemléletét képezi az immunonkológiai megközelítés. Ennek lényege, hogy a szervezet saját immunrendszerét állítják harcba a daganatok ellen, amit – attól függően, hogy a daganat melyik altípusba sorolható – sugárkezeléssel vagy kemoterápiával egészítenek ki. Arról, hogy mely betegek és mikor kaphatnak immunkezelést, orvoscsoport – az ún. onkoterápiás bizottság – dönt a daganat patológiai típusának, kiterjedtségének, a biomarker státuszának, a beteg általános állapotának és egyéb fontos paramétereknek a figyelembevételével.
A tüdőrák komplex gyógyszeres kezelésével – amelybe beletartozik a hagyományos kemoterápia, a célzott terápiás lehetőségek és már az immunterápia is – a korábban csak hónapokban mérhető túlélési nyereség már években mérhető.
Mit tehet tüdődaganat esetén?
Ha dohányzik, a tüdőrák diagnózisát követően fontos abbahagynia a dohányzást annak érdekében, hogy a kezelések hatékonyak legyenek, és jó életminőségben tudjon élni. Keresse fel a lakóhelye szerinti tüdőgondozót, ahol járóbeteg-rendelésen kaphat leszokástámogatást. Amennyiben képes abbahagyni a dohányzást, és követi kezelőorvosa életmódra vonatkozó tanácsait, jelentősen növelheti a gyógyulási esélyeit. Ha valamiben bizonytalan, vagy kérdése van, bátran kérjen tájékoztatást a kezelőorvosától.
A tüdődaganatok megelőzése
A tüdőrák elsődleges megelőzését a dohányzás mellőzése, illetve a dohányzásról való leszokás jelenti.
A hagyományos mellkasröntgen-alapú, korábban területi alapon elrendelt tüdőszűrések nem a tüdőrák, hanem a tuberkulózis (tbc) kiszűrését célozták. A tbc sikeres visszaszorításának köszönhetően a kötelező, ingyenes tüdőszűrés már nem a lakosságra, hanem a kockázatnak kitett munkakörökben dolgozókra vonatkozik.
