A források elsőként egyiptomi, majd föníciai hajókról jegyezték fel, hogy fából faragott, az istenek jóindulatát biztosító szobrok díszítették azok orrait. A Földközi-tenger medencéjét keresztül-kasul bejáró görög hajók oldalára gyakran szemeket festettek, orrukra pedig általában valamilyen állatábrázolást helyeztek.
A rómaiak kevesebbet „vesződtek” a szimbolikus ábrázolásokkal, győzedelmes katonát vagy valamelyik istenüket biggyesztették hajóik orrára. A vikingek később rémisztő, sárkányra vagy kígyóra emlékeztető, kidülledő szemű lényeket helyeztek el hajóikon, amelyek főként az ártó szellemek ellen szolgáltak védelemként, miközben rettegéssel töltötték el az ellenséget. Más északi népek koboldok vagy hasonló mitológiai lények alakjait használták, mivel úgy hitték, hogy a hajó elsüllyedése esetén ezek vezethetik el az odaveszett hajósokat a túlvilágra. A 16. századtól az újfajta vitorlás hajók elterjedésével ezek a díszítések az orrtőkére kerültek át, de változatosságuk megmaradt: szentek, mitológiai alakok, lenge öltözetű hölgyek, állatok mindenféle ábrázolásai jelentek meg.
A korábbiakhoz hasonlóan ezek egyrészt spirituális védelmet igyekeztek biztosítani a hajónak, másrészt gyakorlati hasznuk is volt, a többségükben írástudatlan tengerészek ezek alapján is azonosították a hajókat, amelyek gyakran nevükre utaló orrdísszel rendelkeztek, vagy éppen fordítva, „hivatalos” nevük helyett az orrdíszükről nevezték el őket.
A brit hadihajókon is ekkortájt vált bevetté az orrdíszek használata. A világtengereket a következő évszázadokban uralma alá hajtó Királyi Haditengerészetnél változatosan összetett és kidolgozott, allegorikus ábrázolások terjedtek el, ezek mintegy a hajó „lelkét” voltak hivatottak megtestesíteni.
A legénység tagjai pedig általában nagyon is komolyan vették ezt a szimbolikus jelentőséget, számos olyan esetről született beszámoló, amikor a matrózok akár életüket kockáztatva is igyekeztek megmenteni az orrdíszt, például csata közben.
Ahogy aztán a vitorlásokat kiszorították a gőzhajók a flotta állományából, az orrdíszek is eltűntek, bár kisebb, vitorlás naszádokat még 1903-ig készítettek ilyenekkel, az utolsó orrdíszes csatahajó az 1888-ban vízre bocsátott HMS Rodney volt.
