Egy kis új tanulmány bizonyítékot talált arra, hogy ahogy az ember öregszik, az egyensúlyérzéke gyorsabban romlik, mint az izomereje vagy a járási sebessége. „Legjobb tudomásunk szerint ez az összehasonlítás az első ilyen jellegű vizsgálat az idősek körében” – írja a kutatócsoport közzétett tanulmányában.
A szerzők, akiket Asghar Rezaei, a Mayo Klinika orvosbiológus mérnöke vezet, remélik, hogy eredményeik javíthatják az idős lakosság edzésprogramjait, minél hosszabb ideig megőrizve fizikai függetlenségüket.
Az egylábú egyensúlytesztet gyakran használják az idősebb felnőttek esetében, mivel az egyensúlyérzék a neuromuszkuláris öregedés ismert mérőszáma.
Egy 1997-es tanulmány szerint például azoknál, akik nem képesek öt másodpercig egy lábon egyensúlyozni, több mint kétszer nagyobb a későbbi sérüléses esés kockázata, ami a fizikai gyengeségük szintjét jelzi. Ez a fajta teszt neurológiai problémákra is utalhat.
Az új tanulmány azt vizsgálja, hogy életkorát tekintve mennyi ideig bír egy személy egyensúlyozni.
Negyven egészséges, ötvenéves korú vagy annál idősebb személyből álló csoportban a kutatók azt találták, hogy az időtartam, amit valaki a nem domináns lábán állva kibír, évtizedenként körülbelül 2,2 másodperccel csökken, függetlenül a nemétől.
A domináns lábon állás ideje eközben évtizedenként 1,7 másodperccel csökkent. Amikor egy lábon állt valaki, a helyben való megingások száma nem volt összefüggésben az életkorral.
Bár a vizsgálatban résztvevők száma kicsi, az egyensúlyozó képességnek ez az egyszerű tesztje jelentős életkorral összefüggő változást mutatott ki – jobban, mint az izomerő mérése, például a fogás vagy a térd kinyújtása ellenállással szemben.
A járási sebesség eközben nem mutatott jelentős változásokat az életkorok között.
„Ez a megállapítás azért jelentős, mert az egyensúlyozás állapotának felmérése nem igényel speciális szakértelmet, fejlett eszközöket vagy technikákat az értelmezéshez” – tették hozzá. „Könnyen elvégezhető, akár magánszemélyek által is”.
A vizsgálatban elvégzett minden egyes egyensúlyteszt 30 másodpercig tartott. A résztvevőket először arra kérték, hogy mindkét lábukon álljanak nyitott szemmel és oldalt tartott karokkal. Ezután ugyanezt csukott szemmel tették.
A domináns lábukat felemelve a résztvevők ezután nyitott, majd csukott szemmel megismételték a feladatot, ameddig csak tudták. A nem domináns lábat is tesztelték. A résztvevők egy olyan lemezre álltak, amely mérte a nyomásközéppontjukat, így minden finom kilengés rögzíthető és elemezhető volt.
„Bár minden alany könnyedén meg tudta tartani az egyensúlyát a kétoldali álláspróbák során, eredményeink azt mutatták, hogy a testtartás ingadozása mozgásaik jelentősen növekedtek az életkorral” – írta a csapat. Az egylábú állásnál azonban a kilengés nem volt az életkorral összefüggő hanyatlás jele.
Az eredmények azt sugallják, hogy a kilengés az egy lábon állás általános része, de ha két lábon állás közben is előfordul, az problémát jelezhet.
„Az egyensúlyozó képesség fontos mérőszám, mert az izomerőn kívül a látás, a vestibuláris rendszer és a szomatoszenzoros rendszerek bemenete is szükséges hozzá” – mondja Kenton Kaufman biomérnök, a Mayo Klinika munkatársa.
„Az egyensúlyozó képességben bekövetkező változások figyelemre méltók. Ha rossz az egyensúlyérzék, akkor fennáll az elesés veszélye, akár mozog valaki, akár nem. Az esések súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek, súlyos következményekkel.”
