„Ha nem szórakoznék jól írás közben, akkor biztosan nem írnék”, mondta a 90-ik születésnapján a kortárs magyar próza egyik legmeghatározóbb, Kossuth-díjas alakja, a Nemzet Művésze. Azt is hozzátette: amikor írni kezd, egyből öröm szállja meg.
Ennek az örömnek köszönhetjük a világhírű elbeszéléseit és a regényeit, amelyek írói világa egyedi, minimalista és gyakran abszurd, ahol a csendnek és a tömörségnek kiemelt szerepe van. Írásai persze legtöbbször egyáltalán nem örömállapotot tükröznek, hiszen a legtöbb műve helyszíne hajdani szülőföldje, Erdély. Fiatalon, politikai okokból börtönben is ült, ami későbbi műveinek komor, fojtogató légköréhez is forrásul szolgált.
Prózája titokzatos, nehezen fejthető meg maradéktalanul, és gyakran súrolja a mágikus realizmus vagy a kafkai abszurd határait. Kerüli az olcsó érzelmességet és a „giccses” Erdély-képet.
A Dobszerda vendége Bodor Ádám lesz, akit nemcsak a Sinistra körzetről, a Részlegről, az Érsek látogatásáról, hanem arról is kérdezi majd a műsorvezető, mit érez most, az első szabad hétvége után Budapesten?
Írta a klubradio.hu
