A Vezúv katasztrofális kitörését követően, amely Kr. u. 79-ben megsemmisítette Pompejit, számos áldozat testét hamu borította be, így megőrizve testtartásukat szörnyű haláluk pillanatában. Az évszázadok során az elhunytak lágyszövetei elrohadtak és üregeket hagytak maguk után, amelyeket a kutatók később gipsszel tudtak kitölteni, hogy a rég halott pompejiakról mintákat készítsenek.
Az új tanulmány szerzői az öntvényekben még meglévő csontvázanyag apró darabkáiból 14 különböző személy DNS-ét tudták kinyerni, amelyeket aztán elemeztek, hogy többet tudjanak meg a származásukról, nemükről és genetikai kapcsolataikról.
„Megmutattuk, hogy az egyének neme és családi kapcsolatai nem felelnek meg a hagyományos értelmezéseknek, példázva, hogy a nemek szerinti viselkedésről szóló modern feltételezések nem feltétlenül megbízható lencsék, amelyeken keresztül a múltból származó adatokra tekinthetünk” – írják a kutatók. „Az egyik figyelemre méltó példa például az a felfedezés, hogy az arany karkötőt viselő és gyermeket tartó felnőtt, akit hagyományosan anyaként és gyermekként értelmeztek, egy nem rokon felnőtt férfi és gyermek volt” – tette hozzá a tanulmány szerzője, David Reich egy nyilatkozatban.
A párost 1974-ben fedezték fel egy olyan lakásban, amely az Aranykarkötő háza néven vált ismertté, és úgy vélték, hogy egy négytagú család tagjai voltak. Az új elemzésből azonban kiderült, hogy a házban talált két felnőtt és két gyermek mindannyian nem rokon férfiak voltak.
David Caramelli társszerző az IFLScience-nek küldött e-mailben kifejtette, hogy nem volt megdöbbentő, amikor kiderült, hogy a korábbi feltételezések ennyire pontatlannak bizonyultak. „Nagyon gyakran előfordul, hogy amikor a múltban élt egyének elemzésével foglalkozunk, gyakran fedezünk fel »kínos« helyzeteket” – mondta.
Ennek ellenére Caramelli elárulta, hogy „mindenképpen meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a család nem volt család, és hogy a két lány közül legalább az egyik fiú volt”.
Eközben a Cryptoporticus házának nevezett épületben egy ölelésben elhunyt párt korábban testvérpárként értelmeztek, mégis kiderült, hogy férfi is volt köztük. „Ezek a felfedezések megkérdőjelezik a régóta fennálló értelmezéseket, például azt, hogy az ékszereket a nőiességhez társítják, vagy a fizikai közelséget a biológiai kapcsolatok jelzőjeként értelmezik” – írják a kutatók.
Az ókori holttestek genetikai örökségének mélyebb vizsgálata még több meglepő felismeréssel szolgált, rávilágítva az ókori Róma globális kapcsolataira. „Összességében érdekes volt, hogy főként a Földközi-tenger keleti medencéjéből származó friss bevándorlóktól származtak, ami rávilágít a Római Birodalom kozmopolita jellegére” – mondta Caramelli az IFLScience-nek.
Ő és kollégái most további 168 pompeji személy DNS-ét elemzik, amelynek eredményei „sokkal pontosabb és teljesebb népességi panorámát nyújtanak majd számunkra” – mondja.
