A napokban franciakrémest ettem egy cukiban, s eszembe jutott, hogy lám, Magyar Péter épp olyan kétszínű, mint a franciakrémes. Azzal a különbséggel, hogy a sütemény mindig ugyanolyan jó ízű, amilyennek először megszerettem, Magyart viszont sose szerettem, mert mindig ízetlenül viselkedik. Kétszínűsége pedig visszataszítóbb mindennél, mert ugye igyekszik nemzeti érzelmű retorikával szennyezni a környezetet, miközben az Európai Néppártban foglal helyet, ahol lényegében csak egykori jobboldaliakból álló, hatalmi érdekből balra tolódott képviselők ücsörögnek, Manfred Weberrel az élen. Weber az EP plenáris ülésén bele is mondta a hallgatóság arcába, hogy Orbán a múlt, Magyar Péter a jövő. Magyarán olyan baloldali politikust akar az EU Magyarország nyakára ültetni, amilyenből volt nekünk elég a pártállami diktatúra idején. Weber és von der Leyen erőszakkal akarja a nyakunkra ültetni a neomarxizmust, hogy szolgálja ki az érdekeiket. A háborúpártiságot, a migrációt, az LMBTQ-propaganda gyerekeinkre engedését, a multik helyett a magyarok erőteljesebb megadóztatását, a 13. havi nyugdíj és – nem utolsó sorban – a rezsicsökkentés eltörlését.
Nem véletlen, hogy amikor a napokban hazánkban járt Európa több mint negyven állam- és kormányfője, amikor az egész világ az újraválasztott Trumpról és legjobb európai barátjáról, Orbán Viktorról beszélt, akkor az osztrák kancellár és a francia államelnök megtalálta a módját, hogy – ha rövid időre is – de találkozzon Magyar Péterrel. Számukra ugyanis Magyar nem kétszínű, hanem ugyanolyan neomarxista, liberális, mint ők, akik az utolsó pillanatig reménykednek abban, hogy Magyar 2026-ban leváltja Orbánt. Nem véletlenül viselkedett hűvösen Karl Nehammer kancellár Orbán ausztriai látogatásakor. Egyszerűen nem volt hajlandó fogadni a magyar kormányfőt, ami szokatlan a diplomáciában, de sokat elmond az osztrák kancellár véleményéről. A Szabadságpárt (FPÖ) és a Fidesz között ugyanakkor szoros a kapcsolat, mindkét párt a Patrióták Európáért európai parlamenti képviselőcsoportjában foglal helyet. Herbert Kickl, valamint az FPÖ EP-delegációvezetője, Harald Vilimsky is többször áradozott Orbán Viktorról.
Bár a néhány héttel ezelőtt megrendezett parlamenti választást az FPÖ nyerte meg, Alexander Van der Bellen köztársasági elnök a parlamenti pártok konzultációit követően Karl Nehammer hivatalban lévő kancellárt bízta meg a kormányalakítási tárgyalásokkal.
Ennyit az osztrák vezetés demokráciához való viszonyáról, amelynek fejével Magyar Péter ezek után büszkén leült tárgyalni.
Magyar Péter verte a mellét az ATV-ben, hogy – mint mondta – „példátlan az a sebesség, az az eredmény, amit elértünk, egyrészt az európai parlamenti választáson, köszönhetően a magyar embereknek. Illetőleg a legutóbbi kutatásokat is látták. Tisztában vannak a magyar viszonyokkal. Nyilván az osztrák kancellár különösen.” A Macronnal folytatott megbeszélése kapcsán pedig azt jelentette ki, hogy „nyilván kíváncsi a jövendő politikai erőre, akinek van esélye – ők is úgy látják – hogy 2026-tól irányítja ezt az országot.”
Macron és a többi uniós politikus nem először téved nagyot, nem véletlen, hogy Európa hihetetlen gazdasági lemaradásban van Amerika és Kína növekedéséhez képest, s ha Orbán javaslata szerint ezen nem változtatnak, akkor Európa kiszolgáltatottsága csak fokozódni fog. Szerencsére Ursula von der Leyen elfogadta ezt a javaslatot, Magyar Péter viszont ennek ellenére nem akar ebben a munkában részt venni, hanem a Néppárthoz tartozó tagpártokkal akar együttműködni.
Mintha csak érezné, hogy neki addig jó, amíg ezt a balos politikát támogatja. Addig jönnek ki ezek a közvélemény-kutatások, amelyek tendenciózusan fej-fej melletti eredményt jósolnak a Tiszának, sőt a Mediánnál már több százalékkal meg is előzte Magyar pártja a Fideszt. Magyar még arra is képes, hogy úgy beszél a Závecz-, a Pulai-, a Hann Endre-féle közvélemény-kutatásokról, mint amelyek rendre be szoktak jönni. Míg szerinte a Nézőpont és Századvéges kutatások, amelyek a realitás talaján mozognak, csak hiteltelenítik a balos intézetek kutatásait. Kocsis Máté Facebook-bejegyzése szerint pedig „A sok bukott liberális és ősbaloldali után Magyar Péter pártja is attól vár eredményt, hogy majd kihalnak a jobboldali szavazók”.
Maradjunk a franciakrémesnél. Az is kétszínű ugyan, de mindig egyformán finom, nem okoz csalódást.
A szerző újságíró
