– Hogyan jött létre a Kaláka?
– Mikó István, aki az alapítótagunk volt, már legalább három verset megzenésített, amikor a testvéremnek felvetette az ötletet, hogy kellene egy zenekart csinálni, amelyik megzenésített verseket ad elő. Az elképzelés mindenkinek nagyon tetszett, így jött létre a Kaláka – idézi fel az indulást Gryllus Vilmos.
– Ez elég bátor vállalkozás volt, hiszen a versek dalba öntésének nem volt előzménye, a hatvanas évek végén mindenki inkább beatzenekart alakított.
– Talán éppen ez volt benne a vonzó, hogy olyasmit csináljunk, amit senki más nem. Mi, mint Kodály-iskolából érkező fiatalok, nagyon szerettük az akusztikus hangzást. A verséneklésben pedig az is egy jó lehetőség, hogy annak megfelelően váltogathatjuk a zenei stílusokat, ahogy a vers megköveteli.
– A fellépésük mennyire lepte meg a zenei világot?
– A zenei világ nem rendült meg a Kaláka megjelenésétől, de nagyon gyorsan kialakult egy állandó közönségünk, mert sokan voltak vevők erre a bensőségesebb hangulatú zenélésre. A hivatalos zenei társadalmat eléggé megosztotta. A rádióban működött egy sanzonosztály, ami kapva kapott rajtunk, mondván ez a profiljukba vág, és nagyon sok felvételt készített velünk, ahogy az irodalmi osztály is, de a televízióban is voltak támogatóink. A lemezgyárban viszont nem kellettünk, így aztán az első lemezünk csak majdnem tíz év után, 1978-ban jelent meg. Felemásnak nevezném a fogadtatásunkat.
Akik több mint 300 költő verseit öntötték dalba
A kétszeres Kossuth- és Prima Primissima díjas Kaláka 1969. november 26-án alakult meg. A kaláka kifejezés az összefogással elvégzett közös munkára utal, eredetileg házépítést jelentett. Az együttes alapító tagjai: Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Mikó István és Radványi Balázs. A Kaláka több mint 300 költő verseit zenésítette meg, Arany Jánostól Lackfi Jánosig. A jelenlegi együttes tagjai: Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs.
Az együttes tagjai: Radványi Balázs, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Gryllus Vilmos
Fotó: Kaláka együttes
A szombati esten játszanak négyesben, és egykori tagjukkal, Huzella Péterrelközösen is. A műsor egy válogatás az 50 lemezen szereplő közel 1300 dalból.
A jubileumhoz kapcsolódóan idén egy film is készült, amelyben mindannyian megszólalnak énekelnek, címe: „Kaláka a Kárpátoktól a Karib tengerig”. Egyedi a film, amely szól a Kaláka utazásairól – 55 év alatt 45 országban koncerteztek –, szól régi és mai dalaikról, hiszen archív és mai felvételek egyaránt láthatóak, és szól arról a „küldetésről”, ami a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar identitás megőrzéséhez, ápolásához kötődik itthon és a határainkon túl.
– A költők, akiknek a verseit felhasználták, hogyan fogadták soraik megzenésítését?
– Örültek, nem is tudnék hirtelenjében olyan költőt mondani, aki ne így érzett volna, amikor megtudta, hogy az ő versével foglalkozunk. Weöres Sándor nagyon nagy jóindulattal, szeretettel támogatta az elképzeléseinket, mindig segítőkészen állt mögénk, ahogy később már a nyolcvanas években Kányádi Sándor is atyai jóbarátként viszonyult hozzánk. Nyugodtan mondhatom, hogy minden költő, akivel kapcsolatba kerültünk, örült neki, hogy a versei ilyen módon is életre keltek.
– Az önálló szövegírás igényét el kellett nyomják magukban, vagy kezdetekben ez fel sem merült?
– Ez eszünkbe sem jutott, sőt örültünk, hogy a szövegírás nem ránk hárul, mert a zene területén éreztük otthon magunkat, a szövegírásban csöppet sem. Később, amikor elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, akkor próbálkoztam meg saját szövegekkel.
– Az elmúlt 55 év során sokat változott a közízlés, napjainkban a dalos versekre mennyire van igény?
– Szerencsére nem éreztünk ilyesmit, hiszen már kezdetben a kisebb, száz, százhúsz fős klubokban, ahol felléptünk, ott is a csillárokon lógtak a hallgatóink, majd később a Marczibányi téri művelődési házban is gyorsan bekerültünk a nagyterembe, ami egyértelműen egyfajta kiteljesedést mutatott. Viszonylag egyenletesen kitartott mellettünk a közönségünk.
– Tapasztalata szerint a verseknek napjainkban is van súlya, vagy a költészet fokozatosan háttérbe szorul?
– Ha megnézzük néhány költő közösségi oldalát, akkor elképesztő számokat látunk. Az lehet, hogy verseskötetet kevesebbet vesznek, de hát cd-t sem vesznek, de ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatnak zenét. Meggyőződésem, hogy a versek eljutnak az emberekhez, van rájuk igény, csak más formában, más eszközökkel, mint korábban. Más lehetőségek vannak a közönség elérésére.
– A jubileumi koncertre mennyire kell különleges módon felkészülni?
– Nem különösebben, talán a homokgrafikáival híressé váló Czakó Ferenc fellépése bonyolítja egy kicsit a felkészülést, hiszen alkalmazkodnunk kell az illusztrációi ritmusához, de alapvetően a megszokott módon készülünk az előadásra.
– A szombat esti koncertjükön igazi sztárparádét láthat majd a közönség. Azért hívtak meg ennyi fellépőt, hogy vonzóbbá tegyék az előadást, vagy egyszerűen ennyi művésszel szeretnek együtt dolgozni?
– Mindkét felvetés igaz. Pályafutásunk során sok zenésszel, színésszel léptünk fel közösen, jelenleg is fut Bogdán Zsolttal a Kányádi-műsorunk. Kezdetektől fogva szerettünk színészekkel együtt dolgozni, Latinovits Zoltánnal is volt egy közös estünk, amellyel sok helyen léptünk fel. Más zenészekkel talán kevesebbet játszottznk, de Ferenczi Gyuriékkal régóta szoros kapcsolatban vagyunk, közös lemezt is készítettünk. Időnként belecsöppenünk olyan kalandokba, amelyek nem következnek egyenesen a zenei főirányvonalunkból, de azt tapasztaltuk, hogy a közönségünk élvezi, amikor lényegében ugyanezt, ám kicsit mégis másként adjuk elő. Így kerültek ők az előadás első felébe, míg a második részben Nyáry Krisztián Így szerettek ők! műve alapján készített estből, a nagyszerű költőink magánéletét megjelenítő összeállításból hallható majd egy jelentősebb részlet. Próbálunk változatos kínálatot nyújtani erre az ünnepi alkalomra.
