A vagy létező, vagy nem-létező posztmodern jegyében (amiről J. Károly nem tudta, hogy mi fán terem, eddig csak a poszt-traumával találkozott, azzal is csupán hallomásból, szindróma formájában az amerikai sorozatokból, de ettől is eléggé megrémült) a hivatali levelek között talált egy kakukkfiókát. Nem madár alakjában, noha az sem lepte volna meg – a hivatalba, még az elektronikus ügyintézést megelőzően, postáztak már laposra szárított kutyagumit és két, mikroszkóphoz való üveglap közé sűrített kipufogógázt is.
Az elektronikus levél titokzatos feladóját a hivatal informatika-biztonsági szakemberei sem tudták azonosítani, de J. Károly (minden eshetőségre felkészülve), mielőtt átszolgáltatta volna a csatolmányt, készített magának egy mentést. A fájl mindössze egy nem túl hosszú szószedet volt, a kísérőlevélben foglaltak szerint egy készülő értelmező szótár része. J. Károly ki is nyomtatta, hogy a büfés Eszternek mihamarabb fel tudja olvasni a kávé mellett.
A büfés Eszter szerint bár ez a lista egy vázlatnak is csak a vázlata, viszont ötletes, néhol ironikus, másutt gúnyos, de találó állításokat tartalmaz. Eszter ritkán téved, J. Károly a szótár tartalmát nem tudta kellően megítélni, mert közéleti humorérzékét kölcsön adta Karcsinak, a teknősének, aki viszont nem volt hajlandó elmagyarázni, mikor mi a poén. Még az sem esett le neki először a fáról, ahol a posztmodern alma terem, hogy miért kell egy folyóról elnevezni a szószedetet – van annak elég baja, és nemcsak a kiszámíthatósággal, hanem a tisztasággal is.
J. Károlynak erről az utóbbiról jutott eszébe, hogy talán még egy gimnáziumi magyar órán volt szó az ismert közmondás átalakulásának folyamatáról. A közmondás szerint: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza, s ebből lett az a változat, hogy: Ki a Tisza vizét issza, saját levét issza vissza. Ez is igaz lehet, ha a tisztaságra gondolunk, de J. Károly ugyanúgy nem volt politikus, mint környezeti szakember. A büfés Eszter szerint azonban ennek az átalakított közmondásnak is ott volna a helye a titokzatos körülmények közt kapott szótárban. – Nem hosszú, éppen elfér itt.
Vezetői típus: megvezető.
Örökségként hagyott családi birtok: nadrágszíj-parcella.
Írásban nem rögzített (megállapodás): lehallgatólagos.
Kedvenc virág, mitológiai párhuzamú személyiség-szimbólum: nárcisz.
Éjszakai szórakozás fiatalkorú lányokkal: limbó-libidó.
Gyermekkori hobbi (vízrajzi módosulással megvalósuló karrierjegy): Duna-tüntetés.
Szófordulat a nem rokonszenvezők jellemzésére: kihaló állatfajta.
Megállapítás a darwini tükörkép felismerésekor: halhatatlan állatfajta.
Végzete felé rohanó politikus-robot: determinátor.
Brüsszeli feladat: „titkos” szolgálat.
Új ötletekkel a fejében egyedül kószál: „agyhalott” monológ.
Pártvezetői életrajz: kórtörténet.
Megvetendő környezeti inger: mások szájszaga.
Érzékfokozó tulajdonság: saját szájszag.
Negatív minta: családapaság.
Jellemző nonszensz: a nők és öregek tisztelete.
Fejlesztendő képességek: alázat, bizalom, szavahihetőség, tisztánlátás, érzelmi intelligencia.
Félelemforrás: Mesterséges Intelligencia.
A szerző irodalomtörténész
