Komjáthi Imre, az MSZP elnöke érdekes testtartással lepte meg az ATV nézőit. Bejelentette, hogy ki fogja képviselni a szocialistákat január 12-én az időközi választáson a váratlanul elhunyt fideszes Potápi Árpád János választókerületében, amelynek Dombóvár a központja. A nevét most azért nem írom ide, csak a monogramját, H. G., mert Komjáthi, kihasználva az ATV nyilvánosságát egy levegővel ötször mondta ki, kihasználva az ingyenreklámot, s hozzáfűzve, hogy ott vannak a gyökerei, szociálisan érzékeny, ízig-vérig baloldali ember, 22 éves vidékfejlesztési tapasztalata van, volt európai parlamenti képviselő, mozgott az agráriumban. Ő lesz annak a térségnek a követe, ha – s ez fontos – elmennek a szavazók és megválasztják őt a tolnaiak.
A probléma persze csak az, hogy az MSZP az elmúlt években úgy leamortizálta magát, hogy a mérések szerint három százalék körül áll a népszerűség. Ez annyit jelent, nemhogy egy jelölt, de még a teljes politikai közösség is esélytelen a parlamentbe jutásra.
Arról nem beszélve, hogy ellenzéki térfélen nagy a tülekedés a mandátumért. A TISZA Párt nem indít jelöltet, mert Magyar Péter sikamlós magyarázattal csúszott ki a kimondatlan politikai kötelezettség, a várható kudarc elől. Döntését azzal indokolta, hogy a jelenlegi rendeleti kormányzás mellett az Országgyűlés szerepe jelentéktelen, és egy esetleges győzelem sem változtatna érdemben a parlamenti erőviszonyokon. Magyar Péter külön kiemelte, hogy pártja nem kíván asszisztálni „a Fidesz és az érdemi támogatottsággal már nem rendelkező ellenzéki pártok közös bábszínházához” a 2026-os választásokig.
Komjáthi erre azt mondja: „Én teljesen értem a Tisza Pártot, részükről ez egy legitim döntés, nem akarják megégetni magukat 2026 előtt. Az MSZP meg nem fogja cserben hagyni a választóit.”
Imádom Komjáthi optimizmusát, erkölcsösséget bábozó álláspontját, csak az a kérdés, hogy a párt hogyan engedhette át a vezető szerepet a belőle kivált Demokratikus Koalíciónak, miért nem gondolt ilyen együttérzéssel a baloldali szavazókra akkor, amikor fokozatosan lecsúszott a pártja a parlamenti küszöb alá. Pedig Gyurcsány és családja akkor sem volt a legjobb ajánlólevél. Az ő távozása nagyszerű alkalmat jelentett volna az MSZP-nek, hogy vonzó baloldali politikával, megszabadulva Apró Antal, alias Dobrev-nagypapa véres emlékétől megerősödjenek és a baloldal vezető pártjává váljanak. Rá kellett azonban döbbenniük, hogy nincs a soraikban egyetlen, olyan képességekkel rendelkező politikus sem, aki úgy tudta volna vinni az MSZP-t, mint Gyurcsány Ferenc a DK-t.
Lehet most Komjáthinak nagy szavakat mondani a cserben hagyás elmaradásáról, a választókért való kiállásról, de tudomásul kell venni, hogy az MSZP-re már nem számítanak a választók. Csak legyintenek rá. Kunhalmi Ágnes ahelyett, hogy előhúzott volna valami szellemi terméket a kalapból vagy valakit a párt személyi tartalékából, azzal volt elfoglalva, hogy társelnök legyen. Miközben politikailag nem győzött Gyurcsánnyal ölelkezni, teljesen lemondva arról, hogy az MSZP-ből baloldali húzópártot csináljon. A Demokratikus Koalíció pedig, mint Noé bárkája vitte a sok baloldali hajótöröttet, akik kapaszkodtak rá, mindenfajta érdemi politikai teljesítmény nélkül.
Komjáthi most is erre hivatkozik, amikor azt mondja: „A Magyar Szocialista Párt hosszú éveken át következetes volt abban, hogy mi voltunk mindig, akik az összefogást kezdeményeztük. Rengeteg időt, munkát energiát fordítottunk rá, hogy legyen összefogás. Ezt most nem rajtunk kell számon kérni, hanem azokon a pártokon, akik eddig ezt nem tették.”
Gyurcsány viszont az MSZP-vel már nem is foglalkozott. Helyette a Tisza Párt távolmaradása miatt olvasott be Magyarnak. Mint mondta: „Aki nem megy be a ringbe, az soha nem fog onnan győztesen kijönni.” Hangsúlyozta továbbá: „Nem csak akkor indulunk neki a küzdelemnek, hogyha száz százalékig biztosak vagyunk a sikerben.” Aláhúzta: „Hogyha egyszer küzdelemre hívnak bennünket, ha szól a harsona, hát akkor menni kell. Úgyhogy Tolna 2-ben a DK indul.”
Ismerjük Gary Lineker híres mondását a német válogatottról: „A foci egyszerű játék, 22 férfi kerget egy labdát 90 percig, majd a végén a németek nyernek.” A magyar politikában is hasonló a helyzet, csak itt nem a németek nyernek, hanem a Fidesz.
A szerző újságíró
