Sem jogról, sem igazságról nem volt szó. Igen, az Egyesült Államok végtelenül aljas húzására gondolok, amikor is a leköszönő és vitathatatlanul demens elnök amolyan búcsúajándékként, abban az intervallumban, mely Trump, tehát a frissen megválasztott elnök és az ő hivatalos beiktatása között van, sebtében engedélyezte a nagy hatótávolságú rakéták bevetését az Orosz Föderáció ellen. Persze aki még normális ebben a világban, az bizony percig sem hitte el, hogy ez az ötlet az ő megfáradt agyának szüleménye, hanem bizony az őt felhasználóké.
Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő ezek után nekünk, mi történik addig, amíg a megválasztott elnök hivatalba nem lép. Mi lesz a megálmodott és megígért béketervvel, mi lesz az Európai Unió csahosainak ezzel kapcsolatos elképzeléseivel? Egy józan ember, akit még nem hülyítettek el teljesen az évek óta szajkózott hazugságok háborúról, békéről, a más országok belpolitikájába beleszóló jogtalanságokról, az most leckét kapott az örökösen a jogállamiságról papoló, s örökösen a demokráciára hivatkozó Egyesült Államok és európai híveinek valódi természetéről. Mint ahogy leckét kaptunk az amerikai politika demokráciáról megalkotott szabályairól, s annak fondorlatos aljasságáról is. Tényleg, milyen vicces lenne, ha például egy friss házasságkötés csak két hónap múltán jutna érvényre! Mi értelme volna ennek? Hiszen ez idő alatt valakik akár újra is írhatnák a jogszabályokat, felrúghatnak minden addigi erkölcsi kötelességet is, választhatnak maguknak más férjet vagy feleséget, hiszen hiába prédikált a pap, hiába ünnepelt a násznép, a házasság csak két hónap múlva lesz érvényes. S fogadalom ide-oda, a férj és a feleség addig külön utakon járna, felrúgva minden addigi megegyezést, átverve a násznépet, a papot, a családot, hiszen valójában még nem érvényes a házasság.
Nos, az Egyesült Államokban mindez megtörtént. Magyarán az új elnök beiktatásáig tartó időben a világ összes gazságát el lehet követni. Náluk tehát úgy nyer valaki, hogy nem ő nyer. Tudom, hogy minden hasonlat sántít. Mint ahogy azt is tudom, tudjuk számosan, hogy a nagy hatótávolságú rakéták bevetését, magyarán egy világháborúhoz vezető lépést nem a demens Biden ötlötte ki, hanem a mögötte álló háborús hiénák. Akik az Európai Unióban is megtalálták a módját, hogy a háborúpártiságukat hangoztatókat maguk mögé állítsák. S akik egyetlen árva szót sem ejtenek arról, hogy egy atomháborúval mi a céljuk? Miért akarják a pusztulást, a pusztítást? Kiket, mely országokat, népeket, térségeket nézték ki, hogy azokat prédául odadobják egy atomháború áldozati szerepébe? Kit akarnak legyőzni és miért? Miért kell Európát elpusztítani? Avagy „átalakítani”?
Millió kérdés van, amelyre vélhetően sosem kapunk logikus magyarázatot a világ sátáni és rejtőzködő uraitól. Egy biztos. Nincs szeme annak, aki nem veszi-vette észre, hogy a napjainkra kialakult beteg társadalmi és gazdasági rendszer olyan erkölcsi és morális hanyatlást okozott a világban, amelynek a gyógymódját roppant nehéz lesz – kivált a Teremtő kihagyásával és állandó becsmérlésével – megtalálni. Magyarán szembenézni a valósággal. Amely valóságnak a lényege, hogy bizonyos erők azon munkálkodnak – kizárólag a saját egyéni hatalmi céljaikat és pénzügyi érdekeiket nézve –, hogy az embereket és az egész világot saját hatalmi céljaik és pénzügyi érdekeik szolgálatába állítsák. Vak, aki ezt nem veszi észre.
Talán három évtizeddel ezelőtt kezdtem megismerkedni Rudolf Steiner munkásságával. Az 1925-ben elhunyt osztrák polihisztor, filozófus és kultúrtörténész egy 1917-es előadásában beszélt arról, hogy bizonyos okkult körök egy jól meghatározható szellemi impulzus hatása alatt élnek és működnek. Céljaikkal kapcsolatban azt mondta, hogy az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy ők nem akarják többé Krisztust a vezetőjüknek, hanem éppen „ellenzékbe” akarnak kerülni ezzel a világgal. Nem hittem neki. S mára már szinte minden „meglátása” vitathatatlan. Mert ezek az erők szemünk előtt munkálkodnak azon, hogy megalapozzák a világuralmukat, a Föld feletti egyetemes kereskedelmi és ipari egyeduralmukat, mégpedig úgy, ahogy annak idején ezt Steiner megfogalmazta: „A beteg kapitalista gazdasági impulzusok és a demokrácia torz formájának elterjesztése és általánossá válása útján. Ezek a körök magukhoz láncolnak minden olyan embert és közösséget, akit gazdasági eszközökkel irányítani lehet és meg lehet fogni. Tevékenységük persze el van rejtve a világ elől.” Bölcs és igaz szavak ezek, sok ember látja már régen, hogy a világot irányító hatalmak csak a pénz és a hatalom iránt vágyaikat kergetik, hogy költői legyek, a „szellem napvilága” nemigen ragyog be hozzájuk. S ezek az erők cseppet sem akarják Krisztus nevét hallani, s a kereszténység tanait is elutasítják. Magam úgy tapasztalom, hogy magát a hitet akarják, legyen az keleti vagy bárhonnan jövő hit, elvenni az emberektől. Erkölcsileg és morálisan óhajtják tönkre tenni az embereket – jelzem sikerrel, hiszen csak a vak nem látja, hogy erkölcsi mélyponton van a világ. Elég egyetlen nap „hordaléka”, illetve tényei, ahhoz, hogy ebben ne kételkedjünk. A világban sok gondolkodó ember próbálta már felrázni az embereket azzal, hogy vegyük észre: az emberi lelkekért és az emberellenes célok megvalósításáért, s egy értelmetlen globalizációért folyik a harc a világban. S hogy miképpen lehetne mindezt megakadályozni? Nos, nagyon nehéz megmondani. Nekünk, magyaroknak lelki segítségünk mindig volt, nagyjainknak köszönhetően. Úgyhogy zárásként most Ady Endre költészetét vesszük elő, A Tűz csiholója című versének első versszakát: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek. / S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.” Na, ez a bátorság ma bizony nagyon hiányzik a világban. Ide jutottunk.
A szerző újságíró
