A mindennapi életben a kalória említése kilokalóriát (kcal) jelent, ami az élelmiszerek csomagolásán a szabvány.
A kalóriaszámlálás először 1990-ben vált szabványossá, amikor az Egyesült Államokban törvényt hoztak a csomagoláson feltüntetett információk szabványosításáról. A mérés egyik módszere a bomba-kaloriméter használata. Ebben a készülékben az élelmiszert elégetik, és a víz hőmérsékletének emelkedése rögzíti a felszabaduló energia mennyiségét.
Egy másik módszer a Wilbur Atwater vegyész által kifejlesztett 4-9-4-es rendszer. Ez azon alapul, hogy 1 gramm fehérje és szénhidrát 4 kcal-t, 1 gramm zsír 9 kcal-t, az alkohol pedig 7 kcal-t tartalmaz.
A modern technológia lehetővé teszi, hogy a számításokat kiegészítsük az emésztés során fellépő energiaveszteségre vonatkozó adatokkal. Azonban még ezeknek a megközelítéseknek is megvannak a maguk korlátai: például a rendszerek nem mindig veszik pontosan figyelembe az összetett élelmiszerek, például a diófélék energiaértékét. Az élelmiszerek címkézésénél is akár 20 százalékos hibahatár is előfordulhat.
A kalóriaérték ismerete segít a táplálkozás szabályozásában és a túlevés elkerülésében. A magas fehérjetartalmú ételek elősegítik a gyors jóllakottságot, míg a szénhidrátok rövid távú jóllakottságérzetet adnak.
Az egészség megőrzése érdekében sokan használnak olyan alkalmazásokat és fitneszkövetőket, amelyek kiszámítják az elégetett kalóriák számát olyan egyéni paraméterek alapján, mint az életkor, a testsúly és az aktivitási szint.
Jelenleg a kalóriaszámlálás folyamatosan fejlődik, és a jövőben még pontosabb módszerek állhatnak rendelkezésre.
