Egy birodalom alapja a nyelv, mert az a közös kulturális tér, az összetartozás és az identitás kialakulásának elengedhetetlen alapja. Nem lett volna Római Birodalom latin nélkül, Brit Birodalom angol nélkül, és nincs Orosz Birodalom orosz nyelv nélkül (hiába volt a térképen egy ideig más fölé írva). Az Európai Unió azonban nyelv nélkül próbált birodalmat építeni és ezért már az indulásakor halálra ítélték. Hogyan is lehetne egyetlen közösséget formálni nyelvi és kulturális széttöredezettségből?
Amikor Putyin az „Orosz Világról” beszél, nem földrajzi területre utal. Az „Orosz Világ” egy kulturális és nyelvi tér, amely összeköti az orosz nyelvet beszélő embereket, legyenek azok kazahok, örmények, ukránok vagy éppen az Egyesült Államokban született orosz diaszpóra tagjai. Ha akarnak, akkor részesei lehetnek a birodalomnak. Az orosz nyelv a közös szövet, amely identitást ad és kapcsolatot teremt a filmek, a sorozatok, a könyvek és a zene által. Egy birodalom számára ez az első lépés: a nyelv által kialakul egy közös kulturális tér, amely az embereket összeköti. Ettől még nem felejti el egy tatár a fejében lévő másik nyelvet, de az orosz nyelven megélt élményei kötik össze egy burjáttal.
Az Európai Unióval szemben azonban Oroszország tudja, mit kezdjen a nyelvi térrel. Az ukrán nyelvpolitika, amely elsősorban (de nem kizárólag) az orosz nyelv használatának korlátozásával volt elfoglalva, egyszerűen kontraproduktív volt. Nemcsak az ukrajnai orosz anyanyelvűeket fordította el Ukrajnától, de szimbolikus hadüzenet volt egy olyan kulturális tér ellen, amely milliók identitásának része. Az igazi orosz „propaganda” ugyanis nem hírműsorokból, Telegram-csatornákból vagy más netes tartalmakból áll, hanem a régi szovjet filmekben, a klasszikus orosz könyvekben vagy éppen szovjet és orosz, illetve ukrán, de orosz nyelvű slágerekben van ott. Tízből kilenc ukrán énekes, rapper és zenekar 2022-ig oroszul csinált dalokat, mert annak volt több értelme. Ukrajnában éppen azért kergették tűzzel-vassal az orosz nyelvet, mert az köti őket oda Oroszországhoz. A helyzet abszurditását nemcsak az adja, hogy a lakosság érdemi része a keverék szurzsikot beszéli, hanem az is, hogy az ukrán és az orosz annyira közel van egymáshoz, hogy még akkor is értené egy ukrán az oroszt, ha egész élete során nem hallana semmilyen orosz tévéműsort, filmet vagy zenét.
Ezzel szemben az EU meg sem próbált közös nyelvet találni. A franciára felháborodna a spanyol, az olasz és a német, ráadásul erős afrikai hatás érné az EU lakosait, az egykori gyarmatok miatt. A spanyol révén Latin-Amerika kulturális blokkjába kerülne az európai ember. A németet a legtöbb európai soha az életében nem fogadná el közös nyelvnek, a demokrácia őshazájának nyelvét, a görögöt pedig az írásmóddal együtt kellene megszenvednie mindenkinek. Az olasz lenne talán az egyetlen reális opció, a könnyű tanulhatósága és a sikertelen olasz gyarmati próbálkozás miatt, de aligha egyeznének bele a spanyolok vagy a franciák abba, hogy olaszul is megtanulnak. Pedig senki nem kényszerítené őket arra, hogy felejtsék el az anyanyelvüket.
Miközben három évtizede nincs meg a közös nyelv, az angol nyelvű szórakoztatóipar és popkultúra totálisan Amerikához láncolt lényegében mindenkit, aki 50 év alatti. Az európaiak egyetlen meghatározó közös kulturális élménye az, amit Hollywoodtól kaptak. Minden európai tudja, hogy karácsonykor keresik Kevint, és éppen Donald Trump igazítja útba őt a saját tulajdonában álló szállodában. Amerikai sorozatokat, filmeket és zenéket fel tudnak sorolni a dán, a horvát és az ír EU-s állampolgárok egymásnak is, de franciát, lengyelt vagy olaszt nem. Angolul folyik a legtöbb irodai munka, ironikus módon ez az Egyesült Királyság távozása után is így maradt, és senki sem akarta megváltoztatni. Így nem születhetnek „európaiak”, helyette görögök, magyarok, franciák maradnak, akiknek a kultúrája és élményei saját országuk határain belül rekednek, jelentős amerikai hatással. Az amerikai eredetű élmények jelentik a közös alapot egyedül. Egy finn fiatal nem fog szlovák sorozatokat nézni, ahogyan egy holland sem lesz rajongója egy bolgár popsztárnak.
Eközben az Egyesült Államokban az angol nyelv az eltérő etnikumokat és hagyományokat egyetlen nemzetté formálta. Még az Egyesült Királyság is, amelynek történelme bonyolult, és négy nemzetet foglal magában, az angol nyelv révén őrzi az egységét. Mára viszont odáig fajult a helyzet, hogy a legtöbb brit állampolgár nem londoni karrierről álmodik, ha ismert ember, színész, zenei előadó vagy műsorvezető akar lenni, hanem az Amerikai Egyesült Államokban akar befutni. És ez még a brit popsztárok közül is keveseknek sikerül.
Vegyük legérzékletesebb példaként Portugáliát, amely az EU nyugati szélén fekvő kis ország, de a portugál nyelvi tér része. A sztárságra vágyó portugál fiatalok álmai azonban nem Portugáliához kötődnek. Ők nem Lisszabonban akarnak befutni. Nem a portugál tévében, nem is a YouTube vagy a TikTok portugáliai nézői előtt, hanem Brazíliában akarnak sikeresek lenni. A brazil szórakoztatóipar dominanciája olyan erős, hogy Portugália fiataljai gyakorlatilag brazíliai termékeken nőnek fel. Ez azért van, mert Brazília óriási piacot kínál, ott rengeteg ember él, rengeteg a pénz, és Brazília (az EU-val ellentétben) egy valódi birodalomként viselkedik. Pont úgy van ez, ahogyan az angol nyelvi térben, ahol mindenki az Amerikai Egyesült Államokban szeretne sikert elérni. Az ausztrál és az új-zélandi is masszív amerikai kulturális hatás alatt van. Vannak helyi sztárok és helyi kulturális termékek, de még a tájékoztatás terén is elsősorban amerikai forrásból fogadnak el híreket, csak aztán a britektől.
Tizenéves korom óta tudom, hogy a közös nyelv hiánya miatt az EU már a kezdetektől fogva kudarcra volt ítélve. Egy olyan kontinens, amelyet a nyelvek és kultúrák sokszínűsége határoz meg, nem építhet birodalmat, ha nem képes közös identitást kialakítani. A nyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem a közös élmények és a kulturális egység alapja. Egyetlen horvát sem akar meghalni egy litvánért, egyetlen ír sem fogna fegyvert Lengyelországért, de nagyítóval kellene keresni azt az osztrákot is, aki Finnországért meghalna.
A schengeni övezet hasznos dolog, előnyös tud lenni a vámunió is, de racionális dolgok érzelmi kötődést nem okoznak.
A szerző rádiós műsorvezető
