LMA
2024. november 28. csütörtök. 11:34
Kevés híján megegyezett a háttérben a két hadban álló fél abban, hogy kölcsönösen nem támadják egymás energetikai létesítményeit, a világ pedig megkapta volna az ünnepek előtt, hogy mérséklődik az esztelen vérrontás. A levesbe azonban igen alaposan beleköpött a minapi amerikai elnökválasztáson hatalmas zakót kapott Joe Biden és a demokrata párt, s jóváhagyta Kijevnek a mélységi támadásokat az amerikai fegyverekkel. Zelenszkíj pedig volt annyira – jobb híján így mondható – „fogalom nélküli”, hogy be is vetette azokat – mire Moszkva azonnal a legerősebb fokozatra kapcsolt, s módszeresen elkezdte megsemmisíteni az amúgy is zilált, a korábbi teljesítményének alig ötven százalékán üzemelő ukrán energiahálózat megmaradt elemeit.
Pár hete vezető hír volt idehaza, hogy orosz rakéták hullottak Kárpátalja egy meghatározott pontjára. Az attak célpontja jó eséllyel az ott lévő, nagy teljesítményű tarnszformátor állomás lehetett. Utóbbi igen fontos létesítmény Kijev számára, lévén idén nyáron voltak olyan napok, amikor az ország villamosenergia felhasználásának csaknem negyven százaléka azon keresztül érkezett be hozzájuk. Most, hogy beütött a hideg időjárás a határba, vélhetően ismét csúcsra van járatva a létesítmény, tehát annak elpusztítása, esetleges megrongálása komoly fennakadásokat tudna okozni Ukrajnában.
Persze önként jönne a válasz, keleti szomszédunk nem csak velünk, hanem például az eléggé nagy méretű lengyelekkel is határos, így ha „itt” kiesik egy eleme a rendszernek, amott bizonnyal pótolható. Ez azonban sajnos nem így van. Túl azon, hogy a fizika törvényei szerint egy konkrét bázison csak egy adott mennyiségű teljesítményt lehet átvinni, azt sem szabad elfeledni, hogy egy-egy ilyen trafóállomás létesítése nem két perc, pláne két fillér. Pláne, hogy azt elkészülte előtt/után be kellene) vezetékezni a már meglévő rendszerbe.
Moszkva eddig is igen nagy figyelmet szentelt az ukrán infrastruktúrának, most pedig, hogy a Nyugat végképp minden gátat átlépett már szemmel láthatóan nem fogja vissza magát. S ez nem csak annyit tesz, hogy simán várható egy-két újabb támadás Kárpátalján, hanem az is, hogy az amúgy is fele kapacitásán dolgozó ukrán rendszer még kevésbé fogja tudni kiszolgálni az igényeket. S mivel az oroszoknak – bármiféle várakozás ellenére – még mindig bőven akad rakétája, míg ellensége e téren erősen korlátos, puszta matematikai alapon kalkulálható, hosszú távon melyik oldal húzza a rövidebbet.
Egy pillanatra amúgy érdemes eljátszani a gondolattal, mi történne, ha Magyarországon egyik pillanatról a másikra – nem pár órára, hanem napokra és tartósan – eltűnne a villamosenergia nagyjából fele. Mondjuk Budapest fele sötétbe borulna. Túl azon, hogy egyetlen közlekedési lámpa sem működne, a lakosság jó része a sötét terminálok és bankautomaták okán még a pénzéhez sem tudna hozzájutni – kártyával pedig eleve lehetetlen lenne fizetni. Megindulna a népvándorlás a még működő, azaz ellátott kerületek irányába, ahol igencsak tumultoózus jeleneteknek (csúnyábban fogalmazva pánik) lennénk szemtanúi.
S akkor még egy szót sem ejtettünk arról, hogy a villany híján leolvadó több tízezer fagyasztószekrény tartalma hol landolna, s az miféle közegészségügyi katasztrófát vetítene előre. A vezetékes net, a WiFi és a mobilkommunikáció ha nem is teljes, de igen nagy hányadú hiánya pedig tíz- és százezreket taszítana vissza a „digitális ókorba”, s fosztana meg attól, hogy szeretteiknek gyors segítséget tudjanak vinni.
Visszakanyarodva Ukrajnára, a nyugati fegyverszállítások része volt pár ezer nagy teljesítményű aggregátor is. Ezek kétségtelenül segítséget jelentenek egy kórháznak vagy gazdasági egységnek – de nem tudják megoldani komplett falvak, városrészek, de még csekélyebb kerületek ellátását sem…
