Na, ezek megint dolgoznak. Úgy látszik, fáradhatatlanok, ha a futball tönkretételéről van szó. Mint Pesten a városháza: felébrednek, és rögtön hoznak egy döntést. Egy új, tökéletesen értelmetlen szabályt, amely csak árt a fővárosnak, illetve hát a futballban magának a játéknak. A FIFA Játékvezetői Bizottságának elnöke, az egykoron legendás, kopasz olasz bíró, Pierlugi Collina – bár ő maga nem szabályalkotó – hangsúlyozta, az új videótörvény, az FVS nem egyezik meg a VAR szabályzatával, ugyanis előbbi jóval kevesebb kamerával dolgozik, így értelemszerűen nem vizsgál meg annyi eseményt, amennyit a videóbírós rendszer. De az alkalmazásába esetenként a csapatok is beleszólhatnak. Ugyanakkor új tiltások is születtek, mint például a harapás száműzése a pályákról.
Igaz, annak idején az egyébként zseniális uruguayi csatár, Luis Suárez háromszor került bajba amiatt, hogy megharapta az ellenfelét meccs közben, és el is tiltották, csak eltiltására nem volt paragrafus. A legsikeresebb, vagyis legnagyobb visszhangot kiváltó esete a 2014-es világbajnokságon történt, amikor az Olaszország–Uruguay csoportmeccsen Giorgio Chiellinit harapta meg. De hasonlóra volt példa az ajaxos, valamint a Liverpoolnál eltöltött időszakában is, Angliában a Chelsea szerb védőjébe, Braniszlav Ivanovicsba mélyesztette bele a fogait. Az angol szövetség akkor tíz meccsre tiltotta el, így a 2013–2014-es bajnoki kiírás első öt mérkőzését is ki kellett hagynia. A Pool az első három meccsét nélküle is megnyerte, aztán viszont pontokat vesztett a Swansea ellen, majd kikapott otthon a Southamptontól. A Liverpool végül másodikként zárta az idényt, mindössze két ponttal elmaradva a bajnok Manchester Citytől, Suárez pedig 31 góllal gólkirály lett, és elhódította az európai aranycipőt is.
„Lehet, pont a Swansea és a Southampton elleni meccseken múlt a bajnoki cím. Amilyen formában játszott abban az idényben, azon a két találkozón is ő jelenthette volna a különbséget, ha köztünk lehet. Úgyhogy a harapás miatti eltiltása sokkal nagyobb befolyással volt erre az idényre, mint arra, amikor elkövette” – nyilatkozta Suárez egykori liverpooli csapattársa, Jamie Carragher. A védő azt mondta, a Chelsea elleni meccs után Suárez az öltözőben először letagadta, hogy megharapta volna Ivanovicsot, pedig a kamerák felvételei árulkodtak a jelenetről. Ezentúl Suárez sem harapdálhat tetszése szerint, csak úgy a nagyvilágba, mert még a végén szájkosár viselésére kötelezik. Legalább a meccsek idejére.
Úgy tűnik, folyamatosan módosítják a szabályokat, mégpedig olyannyira, hogy lassan már rá sem ismerünk imádott játékunkra.
Mert például ott van a kezezés, amelyet jószerivel egy egyszerű háziasszony is meg tudott ítélni, mondjuk például Puhl Sándor intenciói alapján. Azok szerint azon állt vagy bukott a sípszó, még a büntetőterületen belül is, hogy a kéz kereste a labdát, vagy pedig a labda kereste meg a kezet. Vagyis volt-e szándékosság. Aztán azt egyetlen ember, a bíró megítélte nekünk. De hát azért alkalmazzuk.
Most a szabálykönyv azt írja, az eddigi „gépies” megítélést cáfolva: „Nem minden kezezés kezezés”, azaz a játékvezetőnek kell eldöntenie, hogy szabálytalanság-e a labda kezezése, a kéz helyzetét figyelembe véve az adott helyzetben.
Talán a les megítélését vagy például azt, hogy a labda teljes terjedelmével bent járt-e a gólvonal mögött, rá lehet bízni az okos gépezetekre, bár láttunk már ott is tévedést. És hát a VAR, vagyis a bírót segítő masina nincs ott a falusi pályákon, hiányzik a kölyökmeccseken is, így aztán egy-egy hazai fordulóban, egy héten többnyire mindössze hat mérkőzésen él a VAR, van érvényben a miatta hozott paragrafus. És hetente hat futballpályán ezentúl – mint például a kosárlabdában – két alkalommal a csapatoknak is lehet „videóvisszanézést” kérniük.
Hogy igazságosabb lesz-e ettől a játék? Hát, összességében nem hiszem. Hogy aztán mi a teendő? Miként lehet megállítani a fékezhetetlen agyvelejű társaságot, azt magam sem tudom. Nem hiszem, hogy ki lehetne rakni a világ összes stadionja, focipályája elé a szabálybölcsek fényképét, hogy na, ezek nem jöhetnek be, és azt sem gondolom, hogy le kellene lőni őket. Ámbár azt sem tudom, mi történik akkor, ha valamelyikük családostul beállít majd egy meccsre, és az egyik kapu előtt letelepszik, piknikezni kezd. Elvégre ennek tiltására még nem született paragrafus.
Úgy látszik, nincs megoldás. Nekünk, egyszerű, mezítlábas szurkolóknak tudomásul kell vennünk, hogy ennyi volt. Ennyit élt a játék. A kor, a villámgyors változások kora ezt is felfalta. Vigasz legyen, hogy nem úgy, mint Suárez, hanem apró paragrafusokkal. Szabályosan!
Béke poraira!
A szerző újságíró
