Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy az orosz gazdaságot nem érték váratlanul a 2022 februárja után bevezetett nyugati szankciók. Ha figyelmesen böngésszük az adatokat, feltűnhet, hogy a Kreml a 2010-es évek közepétől „készült valamire”. Ezt értsük úgy, hogy nem feltétlenül a háborúra, de nem zárta ki, sőt, több mint valószínűnek tartotta a „nemzetközi helyzet fokozódását”.
Az euroatlanti elit (valójában inkább csak az uniós, de ebbe most fölösleges belemenni) erről nem tudott vagy nem akart tudomást venni – egyik opció rosszabb, mint a másik. Ugyanakkor a baklövésük jól mutatja, hogy a Nyugat mennyire elszakadt a realitásoktól. Gyakorlatilag az EU minden előfeltevése hibás volt, és legalábbis a nyílt színen semmi jele az önkorrekciónak. Egészen konkrétan azt látjuk, hogy gőzerővel folyik a különböző elméletek gyártása, amelyek egyedüli célja nem a valóság feltárása, hanem az önigazolás.
Az uralkodó nézet szerint Oroszország ma egy hadigazdaság: mindenről hazudik, a valóságot nem ismerjük, de biztosak vagyunk benne, hogy „az igazság ideát van”, és csak egy lépés választja el a hadikommunizmustól.A Nyugatnak tehát annyit kell tennie, hogy még egy kicsit kivár… Honnan olyan ismerős ez a hozzáállás? A háború első hat-nyolc hónapjából, amikor egymás után születtek a cikkek és tanulmányok arról, hogy az orosz haderő még egy hétig, még egy hónapig bírja, aztán összeomlik. És nem omlott.
Természetesen azoknak sincs igazuk, akik szerint a szankciók egyáltalán nem működnek, de…
Az orosz gazdaság ütésállóságának okát sokan – köztük Donald Trump is – Moszkva és Peking egymásra találásában vélik felfedezni, így szerintük a feladat pusztán annyi, hogy éket kell verni közéjük. Ez így nagyon szép, csak az a baj, hogy ez a felismerés megkésett. Az elmúlt évek legfigyelemreméltóbb fejleménye ugyanis nem az orosz „keleti nyitás”, hanem a „délre fordulás” stratégiája, amelynek célja a diverzifikáció.
Ha megnézzük: a geopolitikai válság, a nyugati szankciók ellenére Oroszország teljes külkereskedelmi volumene alapvetően stabil maradt, amely nemcsak a nemzetgazdaság általános stabilitását biztosította, hanem a fizetési mérleg folyamatos többletét is fenntartotta – és itt a nagyképet kell nézni, azt, hogy a részesedésüktől függetlenül ez a „globális Dél” országainak együttesen köszönhető, és nem pusztán arról van szó, hogy Oroszország lecserélte az EU-t Kínára.
Ha Kínát kiemeljük a képletből, az hibás eredményre vezet, habár kétségtelen, hogy a két ország együttműködése valóban szoros, és immár közös akarat és érdek hajtja az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben, valamint a BRICS-ben rejlő lehetőségek kiaknázását, illetve a lehetőségek körének bővítését, amelynek az EU teljes fogalmatlansága, az USA tétovázása, de még akár a Trumppal visszatérő, önközpontú erőpolitika is kedvezhet.
De haladjunk tovább!
Ami a számokat illeti, 2023-ban Oroszország „baráti országokkal” folytatott kereskedelme meghaladta az 548 milliárd dollárt, amely Oroszország teljes importjának és exportjának 77 százalékát teszi ki. Az orosz vámhivatal adatai szerint 2024 első hét hónapjában Oroszország exportja 241 milliárd dollár volt, az import pedig 153,1 milliárd dollár volt, amely 20,2 százalékos többletnövekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Míg az ázsiai-csendes-óceáni piacra irányuló export 8,5 százalékkal, 181,6 milliárd dollárra nőtt, az Európába irányuló export meredeken, 30,6 százalékkal, mindössze 37,4 milliárd dollárra csökkent. (Jegyezzük meg: az orosz olajexport várhatóan 2024-ben mennyiségileg és érétékét tekintve is megelőzi a korábbi évek eredményét.)
A hadiipar újjáélesztésének fontosságát senki sem vitatja. Ám a jelentőségét nem szabad sem alulértékelni, sem eltúlozni, mindeközben az importhelyettesítés növekedésben betöltött szerepét is figyelembe kell vennünk!
A Kreml már a kelet-ukrajnai válság eszkalációja előtt igyekezett ösztönözni a hazai termelést, 2023 márciusa óta pedig a szektor pozitív növekedési tendenciát mutat. Tavaly Oroszország ipari termelése 3,5 százalékkal nőtt. Ezen belül például a feldolgozóiparé 7,5 százalékkal, a számítógépek és perifériák gyártásához kapcsolódó iparágak növekedési üteme pedig elérte a 32,8 százalékot. (És ezt ne kössük össze automatikusan a hadiiparral, hiszen „tudjuk”, hogy az oroszok a rakétáikhoz a mosógépekből veszik ki a chipeket, ráadásul a nyugati sajtó azt is megírta, hogy igazán modern eszközökkel csak az ukrán falvak kifosztása során találkoztak…)
2024 első nyolc hónapjában a lendület megmaradt: az ipari termelés 4,5 százalékkal nőtt, ebből a feldolgozóipar 8,1 százalékkal, a számítógépes, elektronikai és optikai termékek gyártása 35 százalékkal, a katonai vonatkozású radar- és távvezérlő berendezések gyártása 65,7 százalékkal. Az importhelyettesítési politika eredményei legjobban a személygépkocsi-gyártáson mérhetőek le: a termelés 2023-ban 20 százalékkal, 2024 első felében 62,2 százalékkal nőtt.
Fontos kiemelni azt is, hogy a kiskereskedelem volumene 2024 első felében 8,8 százalékkal nőtt – a fogyasztási cikkek piacán az értékesítés 16,5 százalékkal, messze meghaladva az előző év azonos időszakában mért, 7,9 százalékot! Tehát nemcsak árubőség van, hanem fizetőképes kereslet is!
Oroszország vártnál jobb gazdasági teljesítménye az állóeszköz-beruházások folyamatos növekedésével is összefügg. Az elmúlt években az orosz kormány importhelyettesítési politikája, a belső kereslet támogatása és a különböző üzleti támogatási intézkedések jelentősen javították a hazai befektetési környezetet, és arra ösztönözték a vállalatokat, hogy többet fektessenek be a technológiai és kapacitásfejlesztésekbe.
2023-ban az oroszországi állóeszközökbe történő beruházások mintegy tíz százalékkal nőttek – ezzel megdöntve egy 12 éves rekordot. Az idei év első felében pedig az állóeszköz-beruházások további 10,9 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest.
Természetesen az orosz gazdaság számos nehézséggel és kihívással is szembesül. Az olyan külső tényezők, mint a globális gazdasági lassulás és a nyugati szankciók negatívan hatnak az orosz exportenergia árára, amely nyomást gyakorol a költségvetési bevételekre – de mint fentebb írtuk, az olajexport idén az előrejelzések szerint minden értelemben nőni tudott, és az orosz gázra is jelentős a kereslet. Ez a tendenciát azonban megtörheti, ha Donald Trump a hivatalba lépése után elárasztja a világpiacot az USA-ban kitermelt gázzal és olajjal, amelyet Biden nem tett meg.
A bajoknál maradva: a belső kihívások egy része a magas inflációra, a másik a munkaerőhiányra vezethető vissza. De ehhez máris hozzá kell tenni: az orosz lakosok reáljövedelme az idei második negyedévben 9,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.
A jóléti index (az élelmiszerköltségek aránya az összes háztartási kiadás szerkezetében) idén az egyes hónapokban 28,6 és 30,7 százalék között alakult. A legfrissebb adatok júliusiak, ennek ellenére a változás dinamikájából feltételezhető, hogy az éves általány alulmúlja majd a 2023-ast és a 2022-est is, és a 2020”2021-es évekéhez lesz hasonló. Igaz, a rubel árfolyamának további gyengülése ezt a trendet kedvezőtlen irányba befolyásolhatja, ahogy arra az állítólag kézivezérelt és minden kritikus hangjától megfosztott orosz sajtó éppen ma, november 29-én felhívta a figyelmet.
Összességében mindenesetre megállapítható, hogy az orosz társadalom nem él jelentősen rosszabbul, mint négy éve. Sőt, 2022-ről 2023-ra 7,9-ről 6,8 százalékra csökkent a szegénységi küszöb alatt élők száma (persze, lehet, hogy a szóban forgó, több mint 1,3 millió embert elvitték katonának…) –, vagy egy másik adat: 2021-hez képest tavaly hat százalékkal több jelzálogot fizettek ingatlanvásárlásra. És a növekmény nem az összegre, hanem az új lakás vásárlását fedező hitelszerződések darabszámára értendő egy olyan piacon, ahol brutális áremelkedések vannak.
Lehet, hogy mindez csak a Kreml propagandistái által gyártott mese, a jelek szerint azonban az oroszok túlnyomó többsége éli ezt a mesét, miközben a Nyugaton a döntéshozók zöme még ma is a csodálatos összeomlást várja, ami csak nem akar elérkezni.