A Petőfi-díjat még 2009-ben alapította meg a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány a Mol-csoport támogatásával, azzal a céllal, hogy széles körben megismertesse a közép-európai népek szabadságáért meghozott áldozatokat és teljesítményeket.
A kitüntetéssel a régió azon kiemelkedő személyiségeit ismerik el, akik a szabadságért komoly, személyes áldozatot hoztak. Megalkuvás nélkül álltak helyt, ezáltal példát mutattak és előre mozdították a közösség, a szabadság ügyét. Az idei két díjazott Kincses Előd erdélyi magyar jogász és Mircea Dinescu román költő akik mind a ketten elszántan harcoltak a diktatúrák ellen a jog és a művészet erejével.
Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója beszédében kiemelte, az idei két díjazott életútja két külön sors, hiszen egyikük egy magyar ügyvéd, míg másikuk egy román költő. Az élet vihette volna őket egészen másfelé is – akár egymás ellen is fordíthatta volna őket – és mégis ezt a két sors egyfelé tartott, megtalálta őket a történelem és összekötötte őket a szabadság szeretete.
„Kincses Előd és Mircea Dinescu története igazi Petőfi-díjas történet, a szabadságvágy története. A szabadságnak ugyanis nincs nemzetisége, színe, címere. A szabadságnak jelzője sincs, nem érdemes és nem is lehet fokozni ” – hangsúlyozta.
Schmidt Mária egyúttal kijelentette: „Töretlenül hiszünk benne, hogy minden évben megtaláljuk azokat a személyeket akik a legnagyobb magyar költőről elnevezett díjra érdemesek és olyan példát állítanak mindannyiunk elé, amelyek jobbá, őszintébbé és tisztességesebbé tesznek minket. ”
Kövér László, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében többek között úgy fogalmazott: a díjosztók részéről méltó és igazságos, hogy a XIX. században élt szenvedélyes szabadságharcosunkról, Petőfi Sándorról elnevezett díjat ma egy magyar és egy román XXI. századi szabadságharcos együtt kapja meg.
„Két különböző vérmérséklet, két különböző hivatás és történet, ám mégis van valami ami erősebben köti össze mai díjazottainkat, mint minden egyéb ami szétválaszthatná őket” – hangsúlyozta a házelnök.
Kövér László a díjazottak méltatásánál ennek kapcsán elmondta: „Ha két egyformán hangolt hangvilla van a szobában, és az egyiket megrezegtetjük, a másik is megszólal. 1989 őszén valami ilyen varázslat történt mai díjazottjainkkal is, a romániai szabadság fuvallatára a marosvásárhelyi Kincses Előd és a sloboziai Mircea Dinescu a lelkükben azonosan rezdültek”
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója beszédében megtiszteltetésnek nevezte, hogy a vállalat új székházában ünnepelhetik a szabadságot és azokat akik ezért mindent képesek voltak feláldozni.
A Petőfi-díj nem csupán egy elismerés, hanem szimbóluma annak, hogy a szabadságért folytatott küzdelem időtlen, a szabadságharcosok iránt érzett tisztelet és megbecsülés pedig örök, nekünk pedig kötelességünk emlékezni rájuk – jelentette ki a Hernádi.
„Mind két mai díjazott azt üzeni számunkra, hogy a szabadság nem pusztán egy eszme, nem csupán egy politikai kinyilatkoztatás, hanem a mindennapok döntéseiben és cselekedeteiben megnyilvánuló valóság. Mind ketten igazi közép-európai példaképek számunkra” – hangsúlyozta az elnök-vezérigazgató.
Hernádi egyúttal kiemelte: a szabadságért és az önrendelkezésért midnenkinek tenni kell, közép-európának, a nemzeteknek, a kis közösségeknek, az egyénnek, de egy olyan nagyvállalatnak is mint a MOL.
Kincses Előd érdemeit Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke méltatta, aki a jogász életútja kapcsán elmondta: 1989-ben ő volt a védője Tőkés László temesvári lelkésznek, annak kilakoltatási perében, amely per végül a 1989-es romániai forradalomhoz vezetett.
Az 1990-es fekete március során kulcs szerepet játszott az események alakításában. Az etnikai összecsapások után a román szélsőségek elemek célpontjává vált, így emigrálni kényszerült. Később aztán a politikai helyzet csillapodásával visszatért Erdélybe ám a pártpolitikát maga mögött hagyta – mondta el az országgyűlés elnöke.
Szili Katalin laudációjában egyúttal hangsúlyozta: 1990-ben Kincses Előd Marosvásárhely fekete napjaiban megakadályozta a konfliktus elszabadulását és gátat vetett a polgárháború kialakulásának magyarok és románok között.
A történelmi forradalmat követő időben szintén Kincses volt a legmagasabb beosztású cselekvő magyar Maros-megyében és ebben a minőségében kérte a magyarság helyzetének rendezését. Ez azonban kiváltotta a román nacionalisták ellenszenvét.
„Ha valaki áttekinti az ügyvédi és politikai pályafutását csodálatosan végigkövethető, mind jog mind erkölcs tekintetében megingathatatlan” – emelte ki Szili Katalin, valamint hozzátette: „Kincses Előd ügyvédet az erkölcsi szilárdsága mindig a hivatásban segítette, de elkötelezettsége és igazságérzete – valljuk be őszintén – a politikust nem mindig lendítette a az őt megillető helyre.
Hivatástudatától és igazságkeresésétől vezérelve Kincses szigorú következetességgel minden pillanatban ragaszkodott a jogszabályokhoz és annak erkölccsel közös halmazához, amivel pedig még ellenségei elismerését és ellenfelei csodálatát is kivívta – emelte ki az országgyűlés volt elnöke.
Beszéde végén Szili Katalin nyomatékosította: „méltán nevezhetjük Kincses Elődöt szabadságharcosnak, azonban a demokráciáért és a nemzeti kisebbségi jogokért folytatott küzdelem után még illendőbb őt igazságharcosnak nevezni. A Petőfi-díj így hát elismerése annak, hogy megalkuvás nélkül vállaltad a nemzet szolgálatát és ezzel sokunknak példát mutattál”
Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke Mircea Dinescu román költő méltatásában elmondta: „a szabadságharcosok egy kicsit megváltanak minket, kevésbé harcosokat és ez különösképpen igaz Mircea Dinescura és rám, pedig először találkozunk személyesen.”
Demeter ennek kapcsán felidézte: 1989. decemberében az advent a szokásos módon indult, nem volt semmi az üzletekben, a rendszeres áramszünetek közepette pedig testéreivel gyertyafénynél írták a házifeladatot a Román Szocialista Köztársaság közepén Székelyföldön, szín magyar környezetben.
Mircea Dinescut azonban nem olvasott Demeter Szilárd szabadidejében saját bevallása szerint, hiszen nem tudott románul, a költő pedig éppen háziőrizetben volt ekkor, könyveit pedig már betiltották.
Demeter Szilárd azonban elárulta, később aztán hallotta Dinescut, aki édesanyja hangján szólalt meg először, aki szinkronfordította a román televízió adását, amikor a költő éppen kinyúlt pulcsijában a kamerák előtt próbálta megfogalmazni mi az a valami, ami akkor éppen történt, hiszen akkor a szabadság történt és történik azóta is.
Ennek kapcsán Demeter több fontos pontot is kiemelt élete során, amelyben más és más körülmények között, más és más emberek hangján, de találkozott Dinescuval. Találkozott vele kollégiumi szobájában, de hallotta sorait Szőcs Géza szájából is.
Beszéde végén Demeter Szilárd kiemelte: „Mint említettem, a szabadságharcosok megváltják kicsit az embert, pláne, ha még szeretik is az életet és ezt az életszeretetet át is tudják adni. Én ezt szeretném megköszönni Mircea Dinescunak.”
Az idén tizenhatodik alkalommal odaítélt díjat Kövér László házelnök, Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója és Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója adta át a díjazottaknak.
Kincses Előd
Kincses Előd 1941. október 2-án született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Bolyai Farkas Líceumban folytatta, majd a bukaresti egyetemen szerzett jogi diplomát 1964-ben. Ezt követően hat éven keresztül jogtanácsosként dolgozott Marosvásárhelyen. Ügyvédi praxisát 1970-ben kezdte, amit 1989-ig folytatott. Ő védte Tőkés László temesvári lelkészt a román forradalomhoz vezető kilakoltatási perében, 1989-ben. A következő évben megválasztották a romániai Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnökének. Ebben a tisztségében fontos szerepet játszott 1990 március 20-21-én, a „fekete márciusként” hírhedté vált marosvásárhelyi pogrom idején. Mindvégig igyekezett békés mederben tartani az eseményeket, és figyelmeztette a magyar lakosságot, hogy ne engedjenek a provokációnak. Eközben minden lehetséges módon próbálta rávenni a román katonai és politikai vezetést a marosvásárhelyi lakosság megvédésére, a hatóságok viszont nem cselekedtek. Az események eszkalációját látva felhívta a tüntetők figyelmét az önvédelem szükségességére. Az összecsapásokat követően a várható koncepciós perek elől Magyarországon és Ausztriában keresett menedéket. 1990-ben kiadta „Marosvásárhely fekete márciusa” című kötetét, melyben felidézte és ismertette a Marosvásárhely lakói ellen elkövetett bűnöket. 1991 és 1992 között a Magyarok Világszövetségének főtitkára volt. Csak öt és fél év után térhetett vissza szülőföldjére, ahol folytatta ügyvédi, közéleti és politikai pályáját. 2010-ben meghívott előadóként vett részt a KKETTK Közalapítvány megemlékezésén, amit a marosvásárhelyi pogrom 20. évfordulójának alkalmából szerveztek a Terror Háza Múzeumban. 1990-ben elnyerte a Berzsenyi-díjat. A határon túli magyar felsőoktatás támogatásáért 2013-ban Báthory-díjat kapott. 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 2017-ben Kós Károly-díjjal tüntette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Mircea Dinescu
Mircea Dinescu 1950. november 11-én született egy dél-romániai kisvárosban, Slobozián. Középiskolai tanulmányait követően a bukaresti Stefan Gheorghiu Egyetemen újságíróként szerzett diplomát. Költői tehetsége már fiatalon megmutatkozott: első verseskötetével 21 évesen elnyerte az Írószövetség Debut-díját, később elismert költőként a Luceafărul és a România literară irodalmi folyóiratok szerkesztőjeként dolgozott. Költeményeiben és szatíráiban élesen kritizálta a Ceaușescu-diktatúrát, ezért a Securitate folyamatos megfigyelése alatt állt. A „Halál újságot olvas” című kötetét hazájában betiltották. Költészetének népszerűségét bizonyítja, hogy verses kötetei rendre több nyelven, köztük magyarul is kiadásra kerülnek. Így többek között a „Halál újságot olvas”, a „Szentségekből bukásra” és a „Bőröndnyi ország” című gyűjteményei is elérhetőek magyar nyelven. 1989 márciusában a francia Libération közölt egy vele készített diplomáciai postával nyugatra csempészett interjút, amelyben nyíltan bírálta Ceaușescut és a kommunista vezetést. Emiatt állásától megfosztották és háziőrizetbe helyezték. Megtiltották számára, hogy bárkivel kapcsolatba lépjen a családtagjain kívül. 1989. december 22-én fontos szereplője lett a kibontakozó romániai forradalomnak. Az őrizet alól szabadulva a bukaresti tüntetők élére állt, eljutott a televízió székházához, ahol élő adásban jelentette be Ceaușescu menekülését és a forradalom győzelmét – ez a pillanat a forradalom meghatározó szimbólumává vált. A decemberi forradalmat követően megválasztották a Román Írószövetség elnökének, folyóiratot vezetett, és fontos részt vállalt Securitate irattárát vizsgáló bizottság munkájában. 1991 óta az Augsburgi Egyetem tiszteletbeli tagja. 2003-ban előadóként vett részt a KKETTK Közalapítvány Orwell-emlékév keretében megrendezett 1984 című konferenciáján. Költői munkájának elismeréseképpen háromszor ítélték neki a Romániai Írószövetség költészeti díját, valamint elnyerte a Román Akadémia irodalmi díját. 1989-ben Rotterdamban elnyerte a Nemzetközi Költészeti Díjat. 1999-ben a román irodalomért tett erőfeszítéseiért Herder-díjjal tüntették ki. Egy évvel később pedig a Románia Csillaga érdemrend parancsnoki fokozatával tüntették ki.
