A lázadók villámgyors előrenyomulása Nyugat-Szíriában az Aszad család fél évszázados damaszkuszi uralmát fenyegető egyik legkomolyabb veszélyt jelenti, és szeizmikus pillanatot a Közel-Kelet számára – adta hírül a Reuters.
A lázadók által elfoglalt városokban ledöntötték Aszad apjának és testvérének szobrait, míg a róla készült képeket óriásplakátokon és kormányhivatalokban letépték, megtaposták, felgyújtották vagy golyókkal lőtték szét.
A szíriai elnökség szombaton közleményt adott ki, amelyben tagadta, hogy Aszad elhagyta volna az országot, és azt állította, hogy Damaszkuszban látja el feladatait.
Aszad 2000-ben lett elnök, miután apja, Háfez meghalt, megőrizve az alavita szektájuk dominanciáját a szunnita muzulmán többségű országban, és Szíria Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben ellenséges iráni szövetségesként való státuszát.
Uralkodását a korai években az iraki háború és a libanoni válság alakította, majd a 2011-es arab tavaszból kirobbanó polgárháború határozta meg, amikor a demokráciát követelő szíriaiak az utcára vonultak, és halálos erővel válaszoltak.
A vegyi fegyverek használata miatt 2018-ban Donald Trump amerikai elnök „állatnak” bélyegezte Aszadot – ezt a vádat ő maga tagadta –, de sok külföldi vezető túlélte, akik a konfliktus kezdeti napjaiban, amikor Szíria nagy területeit elvesztette a lázadókkal szemben, úgy vélték, hogy a végzetük küszöbön áll.
Az orosz légicsapások és az Irán által támogatott milíciák segítségével az elvesztett terület nagy részét visszaszerezte az évekig tartó katonai offenzívák során, beleértve az ENSZ nyomozói által „középkori” jelzővel illetett ostromháborút is.
Mivel ellenfelei nagyrészt Északnyugat-Szíriának egy sarkába szorultak, több évig viszonylagos nyugalom uralkodott, bár az ország nagy része továbbra is kívül maradt a hatalmán, és a gazdaságot szankciókkal sújtották.
Újra kapcsolatokat épített ki azokkal az arab államokkal, amelyek egykor elkerülték őt, de a világ nagy része számára továbbra is páriának számított.
Aszad nem nyilatkozott nyilvánosan azóta, hogy a felkelők egy hete elfoglalták Aleppót, de az iráni elnökkel folytatott telefonbeszélgetés során azt mondta, hogy az eszkaláció célja a régió átrajzolása a nyugati érdekek érdekében, és ezzel megismételte a lázadásról alkotott véleményét, miszerint az egy külföldről támogatott összeesküvés.
Aszad a lázadás korai szakaszára adott válaszlépéseit igazolva magát egy sebészhez hasonlította. „Azt mondjuk neki: a kezeidet vér borítja? Vagy megköszönjük neki, hogy megmentette a beteget?” – mondta 2012-ben.
A konfliktus elején, amikor a lázadók városról városra foglalták el Szíriát, magabiztosságot sugárzott.
„Vasököllel fogjuk őket ütni, és Szíria visszatér a régi kerékvágásba” – mondta Aszad a katonáknak, miután 2014-ben visszafoglalta Maaloula városát.
Az első ígéretét beváltotta, de a másodikat nem. Évekkel később Szíria nagy része továbbra is állami ellenőrzésen kívül maradt, a városok a földdel egyenlővé váltak, a halálos áldozatok száma meghaladta a 350 ezret, és a lakosság több mint egynegyede külföldre menekült.
