A szíriai állami televízió magyar idő szerint vasárnap délelőtt 11 óra előtt nem sokkal jelentette be: megbukott az Aszad-rezsim. A hír az elmúlt napok fejleményeinek nyomán már nem okozott meglepetést. Az iszlamista lázadók az elmúlt évek alatt Bassár el-Aszad elnök Oroszországra és Iránra támaszkodva harcolt a szélsőséges iszlám fegyveresek ellen, de soha nem tudott stratégiai győzelmet aratni. Most, amikor Moszkva az ukrajnai háborúra, Teherán pedig a közel-keleti konfliktusra fókuszál, a külső segítség kevésnek bizonyult.
Az Aszad család fél évszázadon keresztül volt hatalmon, de most már majdnem biztos, hogy a dinasztia nem kormányozhatja tovább az arab országot. A fegyveres csoportok benyomultak Damaszkuszba, az elnök elhagyta a fővárost, a várost addig védő kormányerők megadták magukat. A katonai helyzet gyorsan változik, a harcok még teljesen nem szűntek meg az országban, a tisztánlátás érdekében most érdemes a körülményeket alaposabban szemügyre venni.
Az iszlamista erők, ha nem is a semmiből, de mindenesetre hirtelen kerültek elő, és meglehetősen erős szervezettséget, nagy tűzerőt és mobilitást mutatnak. Nehéz elképzelni, hogy ezeket a körülményeket csak és kizárólag saját erejükből teremtették meg. Sokkal valószínűbb, hogy a háttérben olyan globális erők állnak, akiknek egyáltalán nem érdekük az ukrajnai háború befejezése, és rögeszmésen ragaszkodnak ahhoz az illuzórikus tervhez, hogy Oroszországot legyőzzék.
Miután Moszkva most az ukrajnai háború végkimenetelének katonai és diplomáciai kezelésén dolgozik, kevés energiája maradt egy kétfrontos háborúra. Az indítékot valahol itt kell keresni.
A fegyveres harcok már majdnem másfél évtizede tartanak a Közel-Keleten, ahol minden nagyhatalom megtalálta saját szövetségesét. A szíriai–iraki térségben az oroszok a szír rezsimet, a törökök az iszlamista csoportokat, az amerikaiak a kurdokat, illetve később a bagdadi kormányt támogatták.
A katonai helyzet kézben tartása oroszok számára létfontosságú volt. Ha ugyanis elveszítik Szíriát – ennek most már reális esélye van –, akkor kiszorul a Földközi-tenger keleti medencéjéből. Márpedig a térség nagyon is fontos volt Moszkvának azért, hogy a meleg tengereken kijusson. A második világháború után támogatta Izrael megalakulást, remélve, hogy az szövetségese lesz. Nem így történt.
A magyar forradalom és szabadságharc idején, 1956-ban a brit–francia–izraeli erők támadást intéztek Egyiptom ellen, hogy megdöntsék Nasszer elnök szovjetbarát hatalmát, amely nem sikerült. Mivel érvelt Hruscsov kommunista pártvezető a Kremlben a Magyarország elleni támadás érdekében? „Most kiszorulunk Egyiptomból, nem engedhetjük meg, hogy Magyarországon is ez történjen.”
Tehát Szíria az orosz érdekszférába tartozott, és sikerült is két fontos támaszpontot bérelnie. A Hmeimim légi bázist és a tartusi kikötőt. Ezek a létesítmények fontos szerepet játszottak az iszlamista lázadók elleni harcban. Most minden bizonnyal Moszkvának búcsút kell mondania ezektől a létesítményektől.
Törökország a kialakult helyzet miatt ellentmondásos körülmények közé került, mert bár az Aszad-rezsim-ellenes csoportokat támogatja, Erdogan Damaszkusz elfoglalását nevezte meg célként. Ugyanakkor a török elnök a médiában „háborús” üzenetet küldött Izraelnek a palesztinok elleni támadások miatt, miközben megtámadja Izrael ellenségét, nevezetesen a szíriai rezsimet.
Érdemes figyelmet szentelni azokra az erőfeszítésekre, amelyeket Aszad elnök tett annak érdekében, hogy biztonságosan elhagyhassa az országot. A Bloomberg hírügynökség arról számolt be, hogy a szír elnök az amerikaiakat próbálta rávenni egy átmeneti beavatkozásra, hogy hazáját biztonságosan elhagyhassa. Washington ezt a kérést nem teljesítette, Donald Trump megválasztott elnök is ellenezte a beavatkozást. Az ezzel kapcsolatos hírek – vasárnap dél körül – arról szóltak, hogy külön gépével, Libanon érintésével Moszkvába indult. Kérdés persze, hogy az orosz fővárosban milyen fogadtatásban részesítik. Egyrészt azért, mert minden moszkvai támogatás ellenére nem volt képes, megtartani hatalmát, másrészt az amerikai segítség kérése sem fog tetszeni az orosz vezetésnek.
Érdekessége a történéseknek, hogy Aszad Budapestre küldte II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárkát, aki Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel tárgyalt. Úgy tudni, hogy a magas egyházi vezető beszámolt azokról a veszélyekről, amelyekkel az ottani keresztény közösségnek szembe kell néznie, ha a radikális csoportok hatalomra kerülnek az országban. Hírügynökségi jelentések szerint a szír elnök azt szeretné, hogy magyar kormányfő ezt az üzenetet továbbítsa Trumpnak.
Érdemes még Irán helyzetét is figyelemmel kísérni. Miközben Teherán katonai segítséget ígért Aszadnak, szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a szír elnök az amerikaiakhoz intézett segítségkérésében felajánlotta, hogy megszakítja kapcsolatait az Irán által támogatott és az arab országban is jelen lévő Hezbollah terrorszervezettel.
Miután több hatalomnak az érdekei keresztezik egymást Szíriában, nehéz lenne azt mondani, hogy egy a fejlemények megmaradnak a térségben, a káosz, mint egy járvány, terjedni fog.
