Abasár Királyi Központ történelmi emlékhely kialakítása

„Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / S áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket” – mindenki ismeri Petőfi Nemzeti dalának ezeket a sorait, amelyeket a szavalók hangjukat lehalkítva mondanak el, mintegy a kegyelet jeléül. Ezek a sorok jutottak eszembe, amikor részt vettem november 28-án a hallatlanul izgalmas Abasár Királyi Központ-konferencián, amely rövid időn belül immár a harmadik volt a sorban. Az első kettőt az abasári ásatást vezető Magyarságkutató Intézet szervezte. Az első 2024 áprilisában a 2020–21-ben lezajlott ásatás és a 2022–23-ban történt részleges helyreállítás és állagmegóvás eseményeit taglalta. A második, ugyanezen év októberében lebonyolított találkozó elsősorban az ügy történészi vonatkozásairól szólt.

A novemberit az Abasári Népfőiskola Alapítvány, a Magyarságkutató Intézet és a Magyar Művészeti Akadémia Építőművész Tagozata közösen szervezte. Az Alapítvány Grócz Zsolt vezetésével a civil világ hálózatépítő erejét hozza az Abasári Királyi Központ kutatásába és majdani megvalósításába. A Magyarságkutató Intézet ellenlábasai olykor a létét is megkérdőjelezik, holott ez a téma is bizonyítja (és még megannyi más!), hogy a magyarságunk igenis kutatásra vár, annyi mindent borít föld, hamis információ, ferdítés, olykor rossz szándék is. Az intézetet számos szakterület képviselte: régész, történész, archeogenetikus. Salamin Ferenc, az MMA Építőművész Tagozat vezetője találóan mondta, hogy temetők felett szántanak, kolostor, templom fölé házak épülnek, 1×1 centiméteres töredékekből építünk történeteket. Az építészet világát pedig nemcsak a rekonstrukciós tervek készítése, az építészeti jelteremtés foglalkoztatja, hanem olykor történészi kérdések eldöntésében is fontos szerepük lehet – például az átépítések motivációi kapcsán.

„Hol sírjaink domborulnak…” Egyáltalán hol vannak a sírjaink? Tömegsírok országa vagyunk (jelenleg folyik a mohácsi csata utáni borzalmas tömegsíroknak a kutatása a Mohács500 keretében), de a magyarság szempontjából a legfontosabb személyek, a királyaink sírjainak méltatlan sorsa is eszünkbe juthat. Olyan ez, mint az egyiptomi fáraók nevének a kivésése a feliratokból, hogy még az emlékezetüket is eltöröljék. A Székesfehérvárott, a római alapokon nyugvó, hatalmas királyi székesegyházban eltemetett tizenöt királyunk és családtagjaik sírjai nemzeti zarándokhely kéne legyenek, a magyar identitás kiemelkedő helyeként, ehelyett mintegy négyszáz személy összekevert csontjai vannak ládákba csomagolva. Az ügyhöz méltatlan és felháborító évszázados események (és lázas semmittevés!) után a Magyarságkutató Intézet vette a kezébe az ügyet, jelenleg folyik legalább három Árpád-házi királyunk és Mátyás király azonosítása. Előrelépés történik napjainkban II. András király temetkezési helyének, a ma Romániában lévő Egres cisztercita monostorának feltárásában román-magyar koprodukcióban (halálának 800. évfordulójára, 2035-re elő kéne készíteni egy jelentős eseményt, a hajdani monostorban). Szintén örömteli I. András királynak a tihanyi apátság altemplomának az újbóli feltárása, ami számos eredménnyel gazdagította a hajdani királysír történetét.

A következő a sorban Aba Sámuel, harmadik, egyben első választott királyunk temetkezési helyének és királyi székhelyének – udvarházának, templomának és monostorának – abasári régészeti feltárása. Ez szintén a Magyarságkutató Intézet égisze alatt zajlik 2020 óta, immár jelentős eredményeket felmutatva, amiről az idei három nagysikerű és rendkívül szerteágazó tematikájú konferencia is tanúskodik. Egyelőre nem mondhatjuk ki hitelt érdemlően, hogy megtalálták volna Aba Sámuel földi maradványait, azonban nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az általa emeltetett templomban ő nyugodott. A középkori történeti források elemzése alapján nem lehet teljesen kizárni, hogy Aba Sámuelt kétszer temették el – először talán a feldebrői altemplomban, vagy Teiszler Éva előadásában elhangzottak szerint most újabb helyszínek is felmerültek: Füzesabony, Csépa, Csaba és Szolnok is. Mindez a király legendáriumát, mítoszát bővíti – az viszont biztos, hogy Abasáron, a Bolt-tetőn lévő saját monostorában helyezték végső nyugalomra. Az Abák nemzetségéből származó királyt, Szent István sógorát a krónikáink Attila közvetlen leszármazottjaként említik, Kásler Miklós a konferencia köszöntőjében erről beszélt. Az archeogenetikai kutatásokról Varga Gergely számolt be: a négy kiemelt, az Abák címerével ékesített kőfedlapos sírban nyugvó személyek genetikai állománya a mai Mongóliába vezet és az Árpád-házzal való rokonságuk is kimutatható.

Az 1970-es években és a 2000-es évek elején a helyszínen néhány tucatnyi sírt találtak, a 2020 után folytatott ásatások során már több száz sírt tártak fel a Bolt-tetőn az épületekben, templomban 100, körülötte 210-220 sírt. A Bolt-tető neve is talán éppen a sírboltokkal függ össze. A „múltat végképp eltörölni” szlogen jegyében a középkori épületegyüttes pusztulása után századokig bolygatatlan Bolt-tetőn a szocialista időkben több épület épült: az úgynevezett „lila ház”, jellemzően a hajdani tanácselnök háza (ami a kerek templomra épült rá, lehetetlenné téve a teljes körű hiteles feltárást), a tűzoltószertár és a művelődési ház igénytelen tömbje, ami a hajdani monostorra épült rá, a terület szélén a „szürke ház” és a borkombinát együttese. Mindegyiktől meg kell szabadulni a végső program teljeskörű megvalósítása érdekében.

„Unokáink leborulnak…” Valóban egy nagy „leborulásnak” vagyunk tanúi a mostani és a két megelőző konferencia előadói részéről. A régészek, a történészek, az archeogenetikusok, az építészek összefogása olyan komplex megközelítés lehetőségét tárják elénk. Itt vannak az „unokák”, sok fiatal, elkötelezett szakember, akik nagy intenzitással foglalkoznak a szakterületükkel.

Horváth Ciprián (MKI) az abasári régészeti feltárásokat összegezte, Németh Zsolt a metafizikai világba kalauzolt el minket a környék öt templomának felidézésével: Gyöngyöspata, Abasár, Kisnána, Tarnaszentmária, Feldebrő templomai kapcsán a keleti és a nyugati kereszténység liturgikus terének különbözőségéről beszélt.

Az egyik előadás, Fábián Gáboré, a Bolt-tető dombja alatti pincerendszerrel foglalkozik. Aba Sámuelt kabar eredetűnek tartjuk, a kabarok a szőlőművesség, borkészítés tudományát hozták magukkal. Éppen ezért szerves összefüggést látunk a különböző kultúrrétegek között. A régészeti feltárás és a pincerendszer térinformatikai összefüggéseit egy fantasztikus holografikus hatású film mutatta be.

„S áldó imádság mellett…” Aba Sámuel alakját immár a korábbi sematikus képnél sokkal árnyaltabban látjuk. Szent István 1038-ban bekövetkezett halála után egy forrongó, még nem teljesen stabilizálódott időszak következett: Először Orseolo Péter lett a király, akit az elégedetlen magyar urak elűztek, majd Aba Sámuelt választották királlyá 1041-ben. Az inga azonban tovább lengett, a királyt ménfői (1044) csatavesztése után meggyilkolják, újra jön Péter, immár császári hűbéresként. A kereszténység és a magyar állam stabilizálása I. András királyunk (1046–1060) érdeme, akinek a legitimizációja miatt érdekében állt Aba Sámuel kultuszának ébren tartása.

A pogányság, vagy inkább az ősvalláshoz való visszatérés szándéka István halála után még jelen volt, a kereszténységnek mind a keleti-bizánci, mind a latin-római ága párhuzamosan élt. A keleti kereszténység korábbi megjelenéséről a Kárpát-medence másfél száz centrális, kerek temploma tanúskodik. Abasáron is az épületegyüttes egyik, talán első eleme a feltárt kerek templom. Aba Sámuellel kapcsolatban az eltérő történeti dokumentumok alapján a történészek felteszik a kérdést: pogány zsarnok volt, vagy szentként tisztelt király, vértanú? A nép körében mindenesetre ez utóbbi kép élt. Pogány zsarnok semmiképpen nem lehetett, hiszen templomot és monostort építtetett, ezekről az előadásokban két rekonstrukciós vázlatot is láthattunk: Makoldi Miklósét és Buzás Gergelyét. A 10–11. századi monostorok építészetéről Rabb Péter tartott érdekfeszítő előadást. A konferencia hallgatójaként Aba Sámuel számomra egy jelentős uralkodónk, akiért ezer év távlatából is érdemes imádkozni…

„Mondják el szent neveinket…” Ehhez előbb fel kellett tárni az épületegyüttest, meg kellett kísérelni a sírokban lévők azonosítását, levonni a hiteles következtetéseket. A konferencia előadói – nagyon helyesen – csak a bizonyítható következtetéseket fogalmazták meg, a nyitott kérdésekre a becsületes válaszuk az volt, hogy hitelt érdemlően nem tudunk állást foglalni. Ezzel együtt az eddigi tények, tárgyi leletek, történelmi értelmezések egy nagyon plasztikus képet rajzolnak harmadik királyunkról és az Abasáron általa létesített királyi központról. Elkezdődhet a leendő emlékhely programjának megfogalmazása. Ehhez a november 28-i konferencia további előképekkel szolgált.

Beöthy Mária A hiány esztétikájáról tartott előadást, amiben torzóként megmaradt emlékek sorsáról értekezett. Az általa bemutatott példák között az egyik legérdekesebb az olaszországi Pugliában lévő Sipontói Bazilika fémhálós rekonstrukciója volt. Szabó Zoltán a székesfehérvári királyi bazilika építéstörténetét mutatta be, ami az abasárihoz közel azonos időpontban lett koronázási, majd temetkezési hellyé. Rudolf Mihály a margitszigeti domonkos kolostorrom 1994-es tervpályázatáról adott hírt. Perényi Flóra Történeti emlékhelyek kortárs építészeti példáit vett számba Európában. Szerinte háromféle megközelítés lehetséges, amikre példákat is hozott: 1. puszta rendezés, a megközelíthetőség biztosítása – Jorda vára, Spanyolországban; 2. lefedés, a térélmény kortárs elemekkel történő megidézése – kolostor romos kápolna lefedés, Szlovénia; 3. burokként a romok fölé egy múzeumként használható védőépület létesítése – római kori házak köré épített pavilon Churban, Svájcban. Bugár-Mészáros Károly Hamarban, Norvégiában lévő székesegyház romjainak hatalmas acél-üveg kompozícióval való lefedését hozta példának.

Az Abasári Királyi Központ történelmi emlékhelyként történő kiépítéséhez tehát rögzítettük a helyet: ez a Bolt-tető teljes, szabálytalan kör alakú dombja (bár még sok a teendő, folytatni kell az ásatást, és az állagmegóvást), a szegélyén lévő pincékkel és lejáratokkal együtt. Többé-kevésbé ismerjük a domb kultúrrétegeit: legfelül a királyi együttest – a körtemplommal, udvarházzal, templommal és monostorral; benne és körülötte a temetőt 320-350 sírjával; és legalul a kabarok szőlészet-borászatát megidéző pincerendszert. Egy olyan komplex együttes jöhet létre a három szinten, ami nemzeti és történelmi emlékhelyként az ifjúságnevelés szolgálatába is állítható – amiről Móczár Gábor, a NÖRI vezetője beszélt a konferencián – és Abasár, a Dél-Mátra turisztikai desztinációjaként képes fellendíteni a környék gazdasági, kulturális életét is. Így áll össze a „szent név”, egy jelentős uralkodónk komplex, megélhető története, akinek az emlékét ezer év távlatából érdemes feltámasztani.

Noll Tamás építész, akadémikus a program végén arról beszélt, hogy a konferencia dokumentálása után a szakértők bevonásával összeállítható egy régészeti-történeti-archeogenetikai és végezetül építészeti program. Ennek segítségével a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata fiatal építészek számára építészeti ötletpályázatot fog kiírni. Egy nagy lépéssel közelebb kerülünk az Abasári Királyi Központ Történelmi Emlékhely kialakításához. Céldátum lehet Aba Sámuel trónra kerülésének ezredik évfordulója: 2041!

A felütésként megidézett Nemzeti dalbeli verssorok a szabadságot állítják csúcsértékként elénk: a versszakok utolsó strófája: „Rabok legyünk vagy szabadok, / Ez a kérdés, válasszatok!”. A rabság – Petőfi után kissé szabadon – a permanens identitásveszítettségünk, ezzel szemben a szabadságunk, az önmagunk lehetünk eszméje, vagyis a megélt identitásunk biztosítja a legnagyobb szabadságot számunkra. Ezt szolgálja majd az Abasári Királyi Központ Történelmi Emlékhely is. Valósítsuk meg!

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő

Elolvasom a cikket