A címszó jelentése dzongkha nyelven helló. Szia, csá. Ed Sheeran a jeles popművész használta egy üzenetében, amiben azt tudatta, hogy fellép Bhutanban. Az érdekes hangzású hellózás kétségtelenül felkelti a figyelmet. Hol is van ez az egzotikusnak mondható ország, mi a leginkább jellemző rá?
Ami egy magyar ember érdeklődését is ráirányíthatja az a következő közcím a tudósításból: Az ország, ahol nincsen McDonald’s. Borzasztó hely lehet, nem lehet hamburgert kapni. Kína tibeti része és India fogja közre, fővárosa, ahol az ír muzsikus jövőre fellép, a Timpu nevű város. Az Ed Sheerantől beindult tudósítók lelkesen öntik ránk az általuk zárt államnak nevezett himalájai királyság adatait. A fél Magyarországnyi területen nyolcszázezren élnek. Alkotmányos monarchia, uralkodója ma Dzsigme Keszár Namgyal Vancsuk. A buddhista állam a tudósítások szerint eddig egyetlen dologról számított különlegesnek a világban, a bruttó nemzeti boldogságról.
Ezt az életminőség-mutatót Bhután negyedik királya találta fel fél évszázaddal ezelőtt. A buddhista alapokon nyugvó, a nemzeti boldogságra építő fejlődés az emberek egyéni jólétét tartja szem előtt, amely szemben a GDP kizárólag gazdasági megközelítésével magában foglalja a kulturális, a társadalmi, a politikai és mentális jólétet is. A jólét és a boldogság kutatásával Bhutánban az erre szakosodott kutatóintézet foglalkozik, amely kifejlesztette a boldogság kutatásának módszereit.
A bruttó nemzeti boldogságot a király utasítására időnként megmérik. A lakossági boldogságot az egészség, az oktatás, a kultúra, az ökológia, a lelki jólét, a közösségi élet, az idő jó felhasználása, az életszínvonal és a jó kormányzás területén vizsgálják.
Mivel ott találták fel a nemzeti boldogságot, azt hihetjük, hogy a bhutániak a legboldogabbak Földünkön. Ám öt évvel ezelőtt a kilencvenötödik helyen álltak a boldogságrangsorban, mostanában pedig már ki is estek az első százból. Jogos kérdés, hogy miért rakják tele az agyunkat az ír zenész fellépéséről szóló hírben ezzel?
Kifuttathatnánk oda gondolatainkat, hogy akkor vajon Magyarország hol is állhat a bruttó nemzeti boldogság terén. A százas lista azt sugallja, hogy valakik, valahogyan évente megmérik a világ összes országának jó közérzetét. Mivel keveset hallottunk az ilyenfajta vizsgálatokról, sőt vélhetően egyikünk sem találkozott boldogságmérő szakemberrel, erősen törhetjük az agyunkat azon, hogy is végezhetik el ezt a komoly munkát. Feltételezésünk szerint mifelénk a közvéleménykutatásra szakosodott cégek intézhetik suttyomban a boldogságmérést. Eredményeik fogadtatása fő tevékenységükhöz hasonlóan nagy óvatosságot követel. A világon általában nem az történik, amit ezek a derék kutatók megállapítanak. Az időjárás-előrejelzések megbízhatósága klasszisokkal magasabb.
McDonald’s-ügyben viszont Magyarország lényegesen kedvezőbb helyzetben van, mint a gyorséttermek hiánya miatt elmaradottnak minősített Bhutan. Ezen nem kell csodálkozni, a világ közel negyvenezer Mekije Amerikában és Európában működik. Afrika és Ázsia kimaradt. A naponta hetvenmillió éhes embert kiszolgáló cég majdnem kétmillió alkalmazottal dolgozik. A bruttó nemzeti boldogságot is meghatározó üzletekből hazánkra száztizenhárom darab jut. 1981 óta alaposan elláttuk magunkat tehát, boldogságkutatóink bátran hivatkozhatnak az ebből következő adatokra.
Hogy aztán a világnak azon részei, ahol nincsenek McDonald’s-ok, a teljes boldogtalanságba süllyedtek-e, nem tudható. Elég sok ilyen van, hogy csak néhányat soroljunk: Afganisztán, Kamerun, Izland, Mongólia, Vatikán vagy legújabban az alaposan megbojkottált Oroszország. Igaz az oroszok a korábbi McDonald’s-üzletek helyén az új boltokban – nevük Vkuszno – i tocska, azazFinom – és pont, pirogot meg nemzeti jellegű hamburgert árulnak. Nemigen látszik rajtuk, hogy csökkent volna a bruttó nemzeti boldogságuk.
Az emberi boldogságot meghatározó tényezők összeállítása és mérése azonban az amerikai gyorsétteremlánc emlegetése nélkül is, finoman szólva is hamis, manipulált és fölösleges.
A szerző író