2022-ben a régészek bejelentették, hogy olyan emberi maradványokat találtak, amelyeket úgy temettek el, hogy a nyak fölé egy sarlót helyeztek, a bal láblábujjához pedig egy lakatot erősítettek.
A régészek arra a következtetésre jutottak, hogy az elhunyt egy magas társadalmi státuszú nő volt, aki a 17. században élt. Az elmélet szerint a tárgyakat azért helyezték el, hogy megakadályozzák, hogy a nő bosszúállóvá váljon, és vámpírrá emelkedjen.
A 17. század végén és a 18. században a vámpírokról alkotott néphit, ahogyan azt mi elképzeljük, sok európai népcsoport verbális hagyományaiban és mondavilágában elburjánzott. A gonosz lények bosszúállójaként, öngyilkos áldozatként, boszorkányként, rosszindulatú szellem által megszállt holttestként vagy vámpírtámadás áldozataként írták le.
A toruńi Nicolaus Copernicus Egyetem kutatói azóta a koponya 3D-s modelljének felhasználásával élethű képet készítettek a nőről, amely valószínűleg az arc rekonstrukciójának alapjául szolgál.
A vizsgálatokból kiderült, hogy a nő a szegycsont környékén daganatos betegségben szenvedett, amely jelentős fájdalmat okozhatott, és hozzájárult a mellkason kialakult deformitáshoz.
Noha csak találgatások, a daganat hozzájárulhatott az ájulásos rohamokhoz, a súlyos fejfájáshoz vagy kóros elmebetegséghez. A 17. században, amikor a betegségek és a háborúk egész Európában tomboltak, a természetfelettitől való félelem légköre valószínűleg boszorkánynak vagy szellemtől megszállottnak bélyegezte volna.
Genetikai és izotópelemzések arra utalnak, hogy skandináv gyökerei lehettek, amint arról a Toruńi Oktatási Egyesület is beszámolt.