Az Antarktisz több mint 130 vulkánt rejt, ezek nagy része mélyen a jégtakaró alatt található. Közülük néhány ma is aktív, ilyen a kontinens legmagasabb vulkánja, az Erebus-hegy is, amely már évtizedek óta folyamatosan működik. Azonban a klímaváltozás és a jégtakaró gyors olvadása miatt nem kizárt, hogy felébredhet a többi régóta szunnyadó antarktiszi tűzhányó is. A félelem nem teljesen alaptalan. A legutóbbi nagyobb jégkorszakot követő, 12 ezer évvel ezelőtti jégolvadás (deglaciáció) során a vulkáni aktivitás két-hatszorosára nőtt. Ennek oka, hogy a jégtömegek eltűnése csökkentette a nyomást a földkérgen, így a magma könnyebben a felszínre törhetett. A klímaváltozás által okozott mostani olvadás hasonló hatással járhat.
A klímaváltozás nemcsak az ökoszisztémákat veszélyezteti, hanem az Antarktisz jégtakarójának integritását is. Az olvadás átformálhatja a kontinens tájképét, emellett pedig a vulkáni aktivitásra is hatással lehet. A jég olvadásával ugyanis felszínre kerülnek a sötétebb talajrétegek, amelyek több napsugárzást nyelnek el. A sötét színű vulkáni hamu szintén hozzájárulhat ennek a folyamatnak az erősítéséhez; a jégvesztés és a vulkáni aktivitás együtt egy öngerjesztő folyamatot indíthatnak el, amely tovább gyorsítja a globális felmelegedés már eddig is riasztó ütemét.
Az antarktiszi vulkánok ébredése más beláthatatlan következményekkel is járhat. Az egyik ilyen a kontinens jégtábláinak feldarabolódása, amely révén hatalmas mennyiségű jég kerülhet az óceánba. A folyamat miatt a tengerszint emelkedésnek indul, és ez drámai hatással van a part menti életkörülményekre világszerte.
Az aktív vulkánok nemcsak hamut és lávát bocsátanak ki magukból, hanem jelentős mennyiségű szén-dioxidot és más üvegházhatású gázokat is a légkörbe juttatnak. Ezek a kibocsátások tovább emelhetik a globális hőmérsékletet, ami fokozza a jégvesztést, majd a jégtömbök leválását, egy félelmetes spirált indítva el ezzel.
