– Covid, háború – Európa mintha válságról válságra bukdácsolna, és egyre többen panaszkodnak a legnagyobb vállalatok közül is. Mi helyzet a Videotonnal? Hogy bírják ezt a nyomást?
– Először is érdemes felidézni, hogy 34 évvel ezelőtt vettük át, vásároltuk meg a Videotont. ’91 decemberében volt egy ilyen munkásgyűlés, ahol tájékoztatást adtam vállalat helyzetéről és stratégiájáról. Az volt az első alkalom, hogy találkoztunk, és elég komor volt a hangulat. A munkások nem ismertek minket, mi nem ismertük a munkásokat, ráadásul a Videoton csődben volt.
Azért volt nehéz a helyzet, mert ugye köztudomású, hogy a Videoton nagyrést a KGST-piacra, azon belül is főleg a szovjetre gyártott televíziókat, a vállalatnak ez a lába azonban a közismert okokból kifolyólag kiesett. Ezen kívül gyártott a Videoton úgynevezett V20-as számítógépet – a V20 a maga korában fejlettnek számított, és szintén a Szovjetunió volt a fő felvevőpiaca, ahol el tudom képzelni, hogy az atom-tengeralattjáróktól a közigazgatásig sokféle használták. De azzal, hogy felbomlott a Varsói Szerződés, hogy vége lett a KGST-nek, ezekre számítógépekre sem volt már szükség. Tehát gyakorlatilag, amikor átvettük a Videotont, ott állt piacok nélkül. Itt azért megjegyezném, hogy a Videoton már a rendszerváltás előtt is gyenge lábakon állt, egyike volt az úgynevezett piszkos tizenháromnak, vagyis azokat a nagy iparvállalatoknak, amelyek mind veszteségesek voltak.
Tehát ez egy pillanatig nem volt kérdés számunkra, hogy óriási kockázatot vállalunk azzal, hogy letesszük a Műszertechnika részvényeit fedezetként azért, hogy hitelt kapjunk a Videoton megvásárlására. A Műszertechnika akkor egyébként százmillió dollárt ért. Ezt onnan tudjuk, hogy egy angol sajtómágnás, ki Magyarországra akart befektetni, felértékeltette, és tízmillió dollárért megvásárolta a 11,5 százalékát. Maxwell urat egyébként két évvel később feltehetően meggyilkolták: belekeveredhetett egy közel-keleti fegyvereladási ügybe, és az ellenérdekelt fél valószínűleg belelökette a tengerbe a jachtjáról, mi pedig töredék áron visszavásároltuk az üzletrészét, de ez most mindegy.
A lényeg, hogy a magyar bankok készséggel adtak hitelt. Abban a helyzetben nem sokan fogadtak volna arra, hogy talpra tudjuk állítani a Videotont, és nem veszítjük el a Műszertechnikát.
Ott álltunk hatezer emberrel, munka nélkül. Visszatekintve ez egy dupla vagy semmi játék volt. Az látszott, hogy a régi stratégiát nem lehet folytatni. A televíziógyártás tekintetében ráadásul dupla nyomás volt rajtunk, mert közben az Oriont fölvásárolta a Samsung, és elkezdtek a jászfényszarui üzemben dél-koreai televíziókat gyártani. Székesfehérvárra pedig bejött a Phillips.
A Videoton árbevétele éves bontásban
Fotó: Videoton
Ezért merészen átalakítottuk a vállalat portfólióját, és hogy jól döntöttünk, azt az is mutatja, hogy mi még mindig itt vagyunk Fehérváron, ellentétben a Philipsszel. Ha pedig a statisztikákra nézünk, azt látjuk, hogy az elmúlt 33 teljes üzleti évben két megtorpanást leszámítva folyamatosan nőtt a vállalatcsoport forgalma, ami indult ötmilliárdról, és tavaly már 320 milliárd forintnál járt. Ez hihetetlen nagy előrelépés, még akkor is, hogyha az inflációt és minden mást figyelembe veszünk.
Az egyik visszaesést 2003-2004 táján könyvelhettük el, amikor az IBM hirtelen kivonult a Videotonból. De ebből megtanultuk, milyen veszélyt hordoz magában a szoros együttműködés az efféle nagyvállalatokkal. A másik 2008-as világválság volt. De a növekedésünk ezekkel együtt is trendszerűen stabil. 2023-ról 2024-re egy százalék körüli a csökkenés a forgalomban – annak ellenére, hogy van egy óriási válság az európai gazdaságban.
– A Volkswagen csoport örülne most egy ilyen eredménynek.
– Ez egy nagyon érdekes kérdés, a Videoton éves közgyűlésén is feltettem a kérdést, hogy vajon ki van jobb helyzetben: a Videoton azzal, hogy Magyarországon csak maximum 1%-ot esik vissza, vagy a Volkswagen, amelynek Németországba kell gyárakat bezárnia.
– Ha a munkavállalók oldaláról közelítünk a kérdéshez, akkor biztosan a Videoton dolgozói.
– Így van, de ettől függetlenül ez komoly kérdés – van egy mélysége: alaposan át kell gondolnunk, hogy milyen stratégiával vágjunk neki a következő évnek, annak érdekében, hogy ne induljunk el lefelé, sőt, hogy növekedni tudjunk.
– Tehát az ’91 óta felhalmozott válságkezelési tapasztalat alapján úgy érzi, hogy ideje valamit másként csinálni.
– Igen.
– Minden probléma egyben egy lehetőség is?
– Pontosan. Én ezt viccesen úgy szoktam mondani: nem mindegy, hogy az ember lefelé vagy fölfelé száll be a páternoszterbe.
Széles Gábor, a Videoton elnök-vezérigazgatója és Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere (középen), valamint Lakatos Péter és Sinkó Ottó társ-vezérigazgató
Fotó: MH/Török Péter
– És milyen lehetőségei vannak a Videotonnak?
– A német piacnak, mint említettük, nem jók a kilátásai, az Európai Uniónak sem jók a kilátásai. Vannak remények, hogy ha béke lesz, akkor majd az uniós gazdaság visszapattan, de szerintem ez tovább fog tartani.
Az egyik baj az, hogy német gazdaság, amely az EU lokomotívja volt, most alulteljesít, nincs gazdasági növekedés. A másik, hogy a kisebb lokomotívot, Franciaországot megbénítja a kormányválság. A valós helyzet értékeléséhez és a lehetőségek felismeréséhez megkellett néznünk, hogyan jutottak oda, ahol vannak, és aztán levonni a helyes következtetést, vagyis megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy az uniós gazdaság gyengeségei ellenére mi mégis hogyan tudnánk előrébb menni.
Szerintem sok oka van annak, hogy a német gazdaság ilyen rossz helyzetben van, de ebből csak két nagyot emelnék ki: az egyik, hogy az olcsó orosz energiára többé nem számíthatnak. Helyette a háromszor drágább amerikait kell megvenniük. A másik nagy problémája a német gazdaságnak, hogy ezer szálon kötődik a kínai gazdasághoz: nagy haszon és ugyanakkor olcsó alkatrészek érkeztek Kínából Németországba, de ez megszűnőben van. Mindezek miatt kell például a Volkswagennek gyárbezárásokat végrehajtania.
Van azonban egy harmadik probléma is, nevezetesen az, hogyha Trump hatalomra kerül, ő védővámokat fog bevezetni. Hogy ezzel mennyire komolyan számolnak Németországban, azt mutatja, hogy például a BASF, a legnagyobb vegyipari konszern már részben áthelyezte a termelését az Egyesült Államokba.
Itt vegyük figyelembe, hogy mekkora piacok vannak az EU-n kívül: Kínában, Indiában, Brazíliában, Indonéziában. Ehhez képest az EU belső piaca kicsi. Európa a volt gyarmataira már nem nagyon számíthat – gondoljunk csak arra, mi történt mostanában a franciákkal Afrikában – a fejlődő és feltörekvő országok nagy piacain pedig csökken a részesedése. Másképp fogalmazva: az EU részaránya a világgazdaság egészéből ma már csak 17% körül van, tehát gyökeresen változásokra van szükség.
Hogy Magyarországon mi mégis tudunk növekedni, az azért van mert valahogy benne van a vénánkban, hogy meglássuk a lehetőségeket ott, ahol mások a válságokat látják, és meg is tudjuk ragadni a kínálkozó alkalmakat. Ezért elég komoly lépéseket tettünk abba az irányba – bármennyire is furcsa –, hogy Németországban vegyünk vállalatot, meg az Egyesült Államokban vegyünk vállalatot. Ezek a tárgyalások nagyon előrehaladott stádiumban vannak, de egyelőre ennél többet nem szeretnék elárulni, mert még nincs lezárva a folyamat.
De lényeg, hogy a mi stratégiánk nem az, hogy elfogadjuk, hogy ha Németország bajban van, akkor a Videoton is bajban van, hanem az, hogy megpróbálunk benyomulni Németországba. Amikor egy országban gazdasági válság van, akkor lehet olcsóbban vásárolni, és ez fontos, mert nem kisvállalatokról van mellesleg szó, hanem olyanokról, amelyek belátható időn belül, képesek hasznot termelni, nemcsak Németországban vagy az USA-ban, hanem itthon is. Tehát ezek a befektetések a Videoton piaci lehetőségeit is bővítik.
Egyébként a német ipar válsága szerintem három-négy éven belül nem fog megoldódni. Tehát ezért nyugodtan beruházhatunk Németországban.
Ehhez kellett az is, hogy a Videoton helyzete stabil legyen. Banki hitelekkel különösebben nem foglalkozunk, nettó befektetők vagyunk a bankokban, tehát pénzt tartunk bent, nem pedig kiveszünk. Ez nem azt jelenti, hogy hozzánk nem gyűrűzhet be jövőre a válság, de ellenállóbbak vagyunk, és ha lesz is visszaesés, az nálunk rövidebb ideig fog tartani, mint Németországban, és a végén megerősödve kerülhetünk ki belőle.
– Említette a szankciókat. Azt elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarország kimarad a „szórásból” Orbán Viktor és Donald Trump jó viszonya miatt?
– Abban biztos vagyok, hogy a két kormány között a kapcsolat javulni fog, megszűnnek bizonyos problémák, amik az elmúlt négy évben az amerikai–magyar kapcsolatokra jellemzők voltak. De nem tartom valószínűnek, hogy Trump kivételt tenne velünk. Ő az EU-t egy egységként kezeli, másrészt az unión belül is számos problémája keletkezne Magyarországnak, hogyha más elbírálás alá esne, mint a többi tagállam.
– Vagyis milyen kilátásai vannak az országnak?
– Az lehet hallani, hogy Elon Musk esetleg Magyarországra telepítheti bizonyos alacsony pályán keringő műholdaknak a gyártását. Ez egy konkrét dolog, ami kezd körvonalazódni. De általában is sokkal intenzívebbé válhat az amerikai tőkebefektetés Amerikából Magyarországra. Emellett, bár ez vad ötletnek tűnhet, tudom, hogy Magyarország jelentős palagáz és -olajkészletekkel rendelkezik. Erről annak idején, amikor a geofizikai intézetben dolgoztam, a MOL elődjének mérnökeitől hallottam, Magyarország viszont ma sem tudja ezeket kiaknázni, mert hiányzik a szükséges tőke és felszerelés. El tudom képzelni, hogy bizonyos amerikai körök azt mondják egyszer, hogy nekik pár milliárd dollárt megér beruházni azokba a fúróberendezésekbe, meg abba a technológiába, amivel óriási földgázmezőket tudnak itt Kelet-Közép-Európában kiaknázni. Én ebben reménykedem is, hiszen Magyarország számára ez egyszerre jelentene bevételiforrást és növelné az energiabiztonságot is.
– Tehát, ha jól értettem, a Videoton jelenével és jövőjével kapcsolatban optimista, ami pedig Európát illeti…
– Egy olyan négy-öt éves távlatban.
– Nem esett szó a globális Délről, amely most sokak fantáziáját megmozgatja. Arrafelé is keresnek lehetőségeket?
– Ha most nem a Videoton elnök-vezérigazgatójaként beszélnék, hanem Ikarus elnökeként, akkor azt mondanám, hogy kelet felé is nagyon figyelünk. Mivel az Ikarus az eletromobilitásra koncentrál, ezért a szemünket mindig rajta tartjuk Kínán, amely mára körülbelül fele akkorára hízott, mint az amerikai gazdaság. Hogy a két szuperhatalom között milyen gazdasági verseny lesz, vagy hogy a gazdasági verseny átcsap-e katonai konfliktusba, az még a jövő zenéje. Én bízom abban, hogy a régi kommunista szófordulattal élve megtalálják a békés egymás mellett élés módozatait.
Mindenesetre egy ilyen kis országnak, mint Magyarország több irányba is kell mozognia. Ahogy annak idején mondták, egyfajta kompország vagyunk, ez a realitás, ezt kell kihasználni, és már csak ezért is nagyon fontos lenne, hogy mielőbb befejeződjön a háború Ukrajnában. Ha a Nyugat és a Kelet között nem lenne ilyen erős a szembenállás, és elkezdenének újra együtt dolgozni, az egy békésebb és gazdagabb jövőbe vezetne mindnyájunkat.
