Évekkel ezelőtt egy német ismerősömmel és annak feleségével találkoztam Budapesten. A jó hangulatú kávézgatás közben az Nyugat-Európát sújtó illegális migrációra terelődött a beszélgetés. Bujkált bennem a kisördög, megkérdeztem, hogy az átlag német miként vélekedik a viszonylag hirtelen jött népességgyarapodásról.
Ha most a tisztelt olvasó azt hiszi, hogy kap egy pontos képet az ezzel kapcsolatos német közvélekedésről, akkor nagyon téved. Én még életemben nem hallottam olyan körmönfont magyarázatott, mint ami akkor ott elhangzott. A többszörösen összetett mondatok halmazában gyakoriak voltak az olyan kifejezések, hogy „egyfelől”, „másként megközelítve”, „ez csak a felszín”, „ha az egész képet nézzük” stb. Végül is úgy álltam fel az asztaltól, hogy fogalmam sem volt, hogy egy átlag német mit gondol a hazájukat ellepő idegenekről.
Ez az utolsó mondat azért nem teljesen fedi le a valóságot. A beszélgetés közben a feleség először suttogva, majd halkan, aztán már egészen érthető hangerővel, mint férjének folyamatos, hosszan és bonyolultan tartó beszédének az „aláfestéseként”, egy többször ismételt rövid kijelentést tett: Utálják őket, utálják őket… és így tovább.
A nők, akik talán az illegális migráció legsérülékenyebb elszenvedői, valószínűleg kevésbé tudják indulataikat kordában tartani, mint jól „pozicionált” férjeik, akik még állásaikat is elveszíthetik, ha nyilvánosan kritizálni merészelik a kormány politikáját.
Mindezért érthetetlen, hogy a most „közkincsé” tett német statisztikai hivatali jelentése miért okozott olyan nagy meglepetést. A dokumentum, hiszen számokkal dolgozik, azt állítja, hogy előbb vagy utóbb a németek kisebbségbe kerülnek saját hazájukban. Vagyis az őshonos lakosság a jövőben elfoglalhatja Németországban – ha még akkor is így fogják hívni – a legnagyobb kisebbség „előkelő” helyét. A többséget migrációs hátterű idegenek, főleg muzulmán tömegek adják majd.
A német statisztikai hivatal, mint cseppben a tenger, Hamburgot vette górcső alá. Csak néhány adat „ízelítőül”. A nagy múltú Hanza város lakóinak 40 százaléka migrációs gyökerekkel rendelkezik. Ez viszont a jövőben drasztikusan változni fog, mert a korosztályos „bontás” azt mutatja, hogy a 18 éven aluliak között ez az arány eléri az 57 százalékot. Van olyan kerület, ahol már szinte lecserélődött a lakosság, alig lehet németet találni a körzetben.
Ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy a migrációs gyökerekkel rendelkező családokban a születési arány lényegesen magasabb, mint az őshonos lakosságé, akkor könnyen elképzelhető, hogy záros határidőn belül a németek Hamburgban csak egy megtűrt kisebbség lesz. Már ha valóban megtűrik őket.
Mi van ezen csodálkozni való? A holland nagyvárosokban az idegen háttérrel rendelkezők aránya körülbelül 60, Brüsszelben és Londonban 70 százalék. Akkor még nem beszéltünk az északi államok nagyvárosairól, ahol hasonló a helyzet.
A helyzet még drámaibb, ha arra gondolunk, hogy egy-egy nagyvárosban nem egyenletesen oszlanak el az illegális migránsok. Rendszerint a belvárost, a történelmi negyedeket szállják meg, kiszorítva a helyi lakosokat.
Nyugat-Európában csak most vették észre, hogy a kontinensnek azon a felén a humanitárius segítség leple alatt népességcsere történik? Bár akár múlt időben is fogalmazhatnánk. Ez az állítás nem túlzás, mert mint láttuk a nyugat-európai városok jelentős részében már az idegenek vannak többségben. A többi nagyobb településen pedig mindez belátható időn belül lesz végrehajtva.
Nyugodtan kijelenthetjük: Nyugat-Európa sorsa megpecsételődött.
A szerző főmunkatárs
