A tudósok most arra kíváncsiak, hogy ezek az eredmények segíthetnek-e az embereknek javítani a hosszú élettartamukon és az életminőségükön.
Az izoleucin egyike a három elágazó láncú aminosavnak, amelyekből a fehérjéket építjük fel a szervezetünkben. Létfontosságú a túlélésünkhöz, de mivel a sejtjeink nem képesek a semmiből előállítani, olyan forrásokból kell beszereznünk, mint a tojás, a tejtermékek, a szójafehérje és a húsok.
A legújabb vizsgálatban egerek egy genetikailag változatos csoportját etették vagy egy olyan étrenddel, amely 20 gyakori aminosavat tartalmazott kontrollként, vagy egy olyan étrenddel, amelyben az összes aminosavat körülbelül kétharmadával csökkentették, vagy egy olyan étrenddel, amelyben csak az izoleucint csökkentették ugyanennyivel.
Az egerek a vizsgálat kezdetén körülbelül hat hónaposak voltak, ami egy 30 éves ember életkorának felel meg. Annyit ehettek, amennyit akartak, de csak abból a bizonyos fajta táplálékból, amelyet a csoportjuknak biztosítottak.
A sejtjeink nem képesek a semmiből izoleucint előállítani – ezt olyan élelmiszerekből kell beszereznünk, mint például a szójafehérje.
Az étrendi izoleucin korlátozása megnövelte az egerek élettartamát és egészségi élettartamát, csökkentette a törékenységüket, valamint elősegítette a soványságot és a glikémiás kontrollt. A hím egerek élettartama 33 százalékkal nőtt azokhoz képest, akiknek nem korlátozták az izoleucint, a nőstényeké pedig 7 százalékkal.
Ezek az egerek az egészség 26 mérőszámában is jobban teljesítettek, beleértve az izomerő, az állóképesség, a vércukorszint, a farokhasználat és a szőrhullás mérését.
Az e csoportba tartozó hím egereknél kisebb volt az életkorral összefüggő prosztatamegnagyobbodás, és kisebb valószínűséggel alakultak ki náluk a különféle egértörzseknél gyakori rákos daganatok.
Érdekes módon az alacsony izoleucin-tartalmú táplálékot kapó egerek lényegesen több kalóriát is ettek, mint a többiek. De ahelyett, hogy meghíztak volna, valójában több energiát égettek el és karcsúbb testsúlyt tartottak fenn annak ellenére, hogy aktivitási szintjük nem különbözött.
A kutatók szerint az izoleucin korlátozása emberekben, akár diéta, akár gyógyszeres úton, hasonló öregedésgátló hatást eredményezhet – bár mint minden egérkísérlet esetében, itt sem tudhatjuk biztosan, amíg ezt ténylegesen nem tesztelik embereken.
A kutatás emberekre való átültetése azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek gondolnánk, tekintve hogy a fehérjebevitel általános korlátozása káros hatással lehet a szervezetre. Így tehát minden bizonnyal bonyolultabb lesz a megoldás annál, mint hogy csökkentik a magas fehérjetartalmú élelmiszerek bevitelét, még ha ez is tűnik az izoleucin-bevitel minimalizálásának legegyszerűbb módjának.
