Ha ezt olvassa elalvás előtt, biztos, hogy jól fog aludni

Az emberi élet oly sok területéhez hasonlóan mára az alvás is egy olyan árucikké vált, amit meg akarunk szerezni magunknak, de az ideálisnak tekintett alvás elérhetetlensége frusztrálhat minket – és máris lehetetlenné válik a küldetés. Erről szól Darian Leader brit pszichoanalitikus könyve, a Miért nem alszunk jól?, ami Gyárfás Vera fordításában jelent meg a Typotex Kiadónál. A kis könyv túllép az unásig ismert tényeken, hogy nem alvásunk oka a felpörgetett élet, mindennapi stresszeink, a digitális mérgezés, és végigveszi, milyen alvás, milyen álmok, milyen tendenciák jellemezték az ember alvástörténetét. Hirtelen ötlettől vezérelve megkerestem a szerzőt, mondja el, ő hogy alszik és ha jól, mi a titka, ezt az üzenetet kaptam – a titkárnőjétől:

Kedves Bernarda, ne essen pánikba, ha nem tudja végigaludni az éjszakát, az emberek mindig is két blokkban aludtak.

Hát nem erre a válaszra számítottam, de a könyv egyik részét tényleg összefoglalta: az elektromosság elterjedéséig valóban bifázisosan aludtunk, korai lefekvés, éjfél körüli felébredés, újabb alvásszakasz reggelig.

A 19. század közepe előtt este 9 vagy 10 óra körül az emberek nyugovóra tértek, éjfélig vagy hajnali 1-ig aludtak, majd egy-két órára felkeltek – ezt az időszakot „virrasztásnak” nevezték, mikor szexszel, vagy kézimunkával (a kettő nem ugyanaz), esetleg főzéssel, beszélgetéssel töltötték ki az időt. Kultúráról kultúrára, régióról régióra megvolt évszázadokon keresztül ez a két alvásszakasz, úgyhogy hiába az a trend ma és elvárás, hogy egyhuzamban aludjunk 7-9 órát, nem kell azon stresszelni, ha nem megy. És ahogy Leader titkárnője is felhívta rá a figyelmem, a bifázisos alvás normális, noha az 1800-as évek közepére az összevont alvás kezdett normává válni a mesterséges világítás térnyerésével. Ezzel együtt jött egy megváltozott munka attitűd, a műszakok, a beosztás, az új technológiák, új időgazdálkodás és megjelent az egyszakaszos alvás. De ez a társadalmi változás feltehetően egy eredeti biológiai folyamatot torzít.

Álomipar

Mára ugyanolyan biznisz lett az alvás segítése, mint bármi más, de tényleg küzdünk a jó alvásért, kérdés: azért nem megy, mert nem jól csináljuk (nem bifázisosan), azért, mert nyomásként nehezedik ránk, vagy mert tényleg nem a legjobbak a körülmények a nyugodt pihenéshez? A szinte mindenkit érintő munkahelyi bizonytalanság, szorongás gyerekeinken, szüleinken, a pénzügyi helyzet és a mindezek ellenére pozitív kép fenntartásának szükségessége szinte lehetetlenné teszi a nyugodt pihenést. Leader ezeken a kérdéseken gondolkozik, miközben áttekinti az alvás történetét, utal Freudra és az álmok születésére, végigveszi a gyerekkori alvásszokások hatását a felnőtt alvásra.

Vajon a kiskori berögződések befolyásolják a felnőttkori alvászavart, vagy a rossz matrac, a telefon, esetleg a bűntudat?

Freud és Shakesperare ez utóbbira gyanakszik, de valószínűleg az ösztönösség elvesztése is, hiszen hiába ébredünk kipihenten, ránézünk alvásfigyelő óránkra és elszomorodunk: ma sem ment jól – pedig igazából de.

Az elalvás előtti időszakot évszázadokon át a lelki megtisztulás idejének tekintették, lefekvés előtt megbánjuk bűneinket, megtisztulunk, ezután jöhet a jutalom, a pihentető alvás. Ennek ma az alvás előtti tisztálkodás, fürdés, fogmosás felelhet meg, de hiába a belső-külső csutakolás, sokszor épp megnyugváskor, kinyújtózáskor erősödik fel bűntudatunk. A nap befejezetlen teendői megrohannak minket, szorongunk, nem tudunk megnyugodni.

A tökéletes alvás elérhetetlen ideálja, ami feladatot csinál a pihenésből, még inkább fokozza a rossz érzést.

Lehet, hogy őseink megszakított alvása nem tűnik egészségesnek, de a küzdelem a tökéletes alvásért szintén nem a legjobb módszer. És ma már azt is tudjuk, az éjszaka szelekciós folyamat: alvás közben agyunk kiválasztja a felesleges információkat, és elmélyíti a fontos dolgok memorizálását. Ennek a tudásnak a birtokában még nyomasztóbb, ha nem megy. Ha viszont Darian Leader könyvét forgatjuk elalvás előtt az ágyban, biztos, hogy jól fogunk aludni, mert a brit pszichoanalitikus olyan színesen és összeszedetten mesél az alvás történetéről, idéz Christopher Nolan-filmeket, Szent Ágostont, Charlotte Brontët, Csillagok háborúját, hogy az álom halkan és puhán száll majd szemünkre. Ez az egyik legjobb könyv, amit az alvásról olvashatunk, főleg alvás előtt – mert a nyugodt pihenést egy kis könyvolvasás támogatja a leginkább.

(Borítókép: Németh Kata / Index)