A nő fejét gondosan a mellkasára helyezték, amely a régióban ritkán látható gyakorlat. Ez a felfedezés izgalmat keltett a szakértők körében, mivel rávilágított az ősi temetkezési szokásokra, és kérdéseket vetett fel azok szimbolikus jelentőségével kapcsolatban.
A lelőhelyen, amelyet először 2017-ben vizsgáltak meg, egy 2,9 méter széles gödröt találtak, amely a régészek szerint egykor tároló silóként szolgált. Mindössze harminc centiméteres mélységben egy felnőtt nő csontvázát tárták fel.
A szakértők a medencetáji jellemzők elemzésével azonosították a maradványokat nőként, amelyet később genetikai vizsgálatokkal is megerősítettek. A radiokarbonos kormeghatározás a temetkezést a Verazien kultúrához kötötte, egy olyan társadalomhoz, amely körülbelül 4700 évvel ezelőtt virágzott Languedoc-Roussillon és Katalónia régiókban.
Szokatlan temetkezési szokások
Ami ezt a temetkezést különlegessé teszi, az a holttest kezelése. A nőt a hátára fektették, karjait keresztbe tették – ez a korszakra jellemző testhelyzet. A fejét azonban levágták, és gondosan a törzsére helyezték, a jobb keze mellé.
Az aprólékos elhelyezés szándékosságra és gondosságra utal, nem pedig véletlenszerű időbeli mozgásra.
A koponya, az állkapocscsont és a kéz megmaradása arra utal, hogy a maradványokat a bomlás előtt földdel fedték be, amely kizárja a természetes okokat az elhelyezésnél. Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy a lefejezés szándékosan történt, valószínűleg a halál időpontjában vagy röviddel azt követően.
A nyakcsontok sérült állapota megnehezíti az elemzést. A kutatók még nem azonosítottak olyan vágásnyomokat, amelyek megerősítenék a szándékos levágást. A fej gondos elhelyezése ellentétben áll a régió más, ismert gyakorlatával, ahol a koponyákat gyakran jóval a temetés után távolították el, és kevésbé szisztematikusan rendezték el.
A temetés lehetséges szimbolikája
A neolitikus Európában dokumentáltak lefejezéssel járó temetkezéseket, amelyek gyakran szimbolikus vagy rituális gyakorlatokhoz kapcsolódtak, mint például a koponyák bemutatása. Dél-Franciaországban azonban nem jegyeztek fel hasonló temetkezést.
A kutatók szerint az anatómiai beállításra és gondozásra fordított figyelem ebben az esetben az elhunyt iránti tiszteletre utal, amely inkább egy lehetséges rituáléra, mintsem társadalmi kirekesztésre utal.
Ez a temetés Franciaországban egyedülálló, ritka betekintést nyújt az ősi temetkezési szokások sokféleségébe, és a szakértők további vizsgálatok szükségességét fogalmazták meg.
