A koponya, amely egy, a halálakor 30–35 éves férfié volt, az Egyesült Királyságban, a Cambridge-i Egyetem Duckworth Laboratory gyűjteményében található. A tudósok a 19. század közepe óta vizsgálják a koponya heges felületét, amely több olyan elváltozást tartalmaz, amelyekről úgy vélik, hogy rosszindulatú daganatok okozta csontkárosodásra utalnak.
A régészek ezt a gyűjteményben 236-os jelzéssel ellátott koponyát tartják az ókori világ egyik legrégebbi példájának a rosszindulatú daganatos megbetegedésekre, amely i. e. 2686 és i. e. 2345 közé tehető.
A daganatos hegek digitális mikroszkóppal és mikrokomputer-tomográfiával (CT) végzett, legújabb vizsgálatai azonban vágásnyomokat mutattak ki a daganatok körül, amely arra utal, hogy valószínűleg éles fémeszközöket használtak a daganatok eltávolítására. A tudósok eredményeiket a Frontiers in Medicine című folyóiratban tették közzé.
Az ókori egyiptomiak megpróbálták eltávolítani a daganatokat a koponyából.
„Ez volt a legelső alkalom, hogy az emberiség sebészi úton foglalkozott azzal, amelyet manapság ráknak nevezünk” – kommentálta a tanulmány vezető szerzője, dr. Edgard Camarós, a spanyolországi Coruñában található Santiago de Compostela Egyetem Történelem Tanszékének professzora.
Érdekes módon Camarós és a többi kutató még nem biztos abban, hogy a daganatok eltávolítására szolgáló műtéti beavatkozást akkor végezték-e, amikor a beteg még élt, vagy csak a halála után távolították el őket.
„Ha ezeket a vágásnyomokat még az illető életében végezték, akkor valamilyen, a rákhoz közvetlenül kapcsolódó kezelésről beszélünk” – mondta Camarós. Ha azonban a bemetszéseket halála után végezték, „az azt jelenti, hogy ez egy orvosi boncolással kapcsolatos feltárás az adott rákbetegséggel kapcsolatban”.
„Elképesztő belegondolni, hogy sebészeti beavatkozást hajtottak végre” – folytatta Camarós. „De valójában nem tudunk különbséget tenni egy kezelés és egy boncolás között.”
A tudósok a Duckworth-gyűjtemény egy másik koponyáján is felfedeztek rákos elváltozásokat. Az E270-es jelzéssel ellátott, i. e. 664 és i. e. 343 közötti időszakra datált koponya egy felnőtt nőhöz tartozott, aki legalább ötvenéves volt. A csoport három olyan elváltozást azonosított ezen a mintán, ahol rosszindulatú daganatok károsították a csontot.
A 236-os koponyával ellentétben az E270-es koponya nem mutatta a betegséggel kapcsolatos sebészeti beavatkozás jeleit. A nő koponyáján azonban régóta gyógyuló törések voltak, amely a fejsérülések sikeres korábbi orvosi kezelésére utal.
Az ókori egyiptomi orvostudomány a korához képest fejlett volt.
Az ókori egyiptomiak a szomszédos civilizációkhoz és a saját kultúrájuk virágzásának korához képest is kifinomult orvosi ismeretekkel rendelkeztek.
„Láthatjuk, hogy az ókori egyiptomi orvoslás nem kizárólag gyógynövényeken alapult, mint más ókori civilizációk orvoslása” – mondta a CNN-nek dr. Ibrahem Badr, az egyiptomi Gízában található Misr Tudományos és Technológiai Egyetem Régiségek Restaurálási és Konzerválási Tanszékének docense. „Közvetlenül a sebészeti gyakorlatra támaszkodott.”
A régészek már a 19. és 20. században is lelkesen tanulmányozták az ókori egyiptomiak orvosi gyakorlatát, de a technológia legújabb innovációi lehetővé tették a 21. századi régészek számára, hogy még jobb kutatásokat végezzenek, és még több fényt derítsenek arra, hogyan kezelték a betegségeket és sérüléseket az ókorban.
„A kutatás új és szilárd irányt ad az ókori egyiptomiak orvostudományának és patológiájának történetének újraértékeléséhez” – mondta Badr. A kutatók módszertana „a bizonytalanság és a régészeti lehetőségek birodalmából a tudományos és orvosi bizonyosság birodalmába vezetik át eredményeiket”.
