Magyar Tibor
2024. december 16. hétfő. 22:34
Kevesen tudják, de a morgás nem csak a gyomorból jön, hanem ugyanilyen gyakran hallható a vékonybélből is. A morgást gyakrabban hozzák összefüggésbe az éhséggel, mert jellemzően akkor hangosabb, amikor a gyomor és a belek üresek, és így a szervek tartalma nem tompítja a zajt.
Ez a morgás már olyan régóta ismert, hogy az ókori görögök kitaláltak rá egy meglehetősen érdekes nevet: borborygmi (a borborygmus többes száma). A kifejezés etimológiája az onomatopoétikára támaszkodik; ez egy kísérlet arra, hogy a morgó hangot szavakba öntsük. A borborygmi tulajdonképpen „dübörgés”-nek fordítható.
A hang fiziológiai eredete a gyomor és a vékonybél izomműködésével függ össze. Általánosságban elmondható, hogy a gyomor-bélrendszer egy üreges cső, amely a szájtól a végbélnyílásig tart, és falát elsősorban simaizomrétegek alkotják. Amikor a falak aktiválódnak, és összenyomják a traktus tartalmát, hogy összekeveredjenek és a táplálékot, a gázt és a folyadékokat a gyomorban és a vékonybélben előrejuttassák, jellegzetes hangot generálnak. Az izomfalaknak ezt a szorítását perisztaltikának nevezzük, és egy olyan összehúzódási gyűrűvel jár, amely aborálisan (a szájüregtől távolodva) néhány centiméterrel a végbélnyílás felé mozog.
A perisztaltika e hullámainak létrejötte a simaizomsejtekben lévő elektromos potenciál ritmikus ingadozásából ered, ami – minden egyéb feltétel fennállása esetén – az izom összehúzódását eredményezi. Ezt az ingadozást elektromos alapritmusnak (BER) nevezzük, és a bél falában található bél idegrendszer eredendő aktivitásának eredménye. A BER hatására a gyomor és a vékonybél izomsejtjei szabályos ritmusban (percenként háromszor, illetve 12-szer) aktiválódnak, hasonlóan, de lassabban, mint a szívizom ritmikája a szívben. A vegetatív idegrendszer és hormonális tényezők befolyásolhatják ezt a BER-t.
Bár a perisztaltika sebessége és ereje jellemzően táplálék jelenlétében nő, az aktivitás azután is fokozódik, hogy a gyomor és a vékonybél körülbelül két órán át üres volt. Ez utóbbi esetben a gyomor falában lévő receptorok érzékelik a táplálék hiányát, ami az elektromos aktivitás hullámainak (vándorló myoelektromos komplexek, vagy MMC-k) reflexszerű keletkezését okozza az enterális idegrendszerben. Ezek az MMC-k végigvándorolnak a gyomor és a vékonybél mentén, és éhségérzetet okozó összehúzódásokhoz vezetnek. Az ilyen éhségérzet-összehúzódások a gyomor antrumában, vagyis alsó régiójában kezdődnek, és a bél teljes hosszában terjednek, egészen a terminális ileumig. A gyomor mindenféle tartalmát – beleértve a nyálkát, a maradék táplálékot és a baktériumokat is – kiürítik, és megakadályozzák, hogy azok bármelyik helyen felhalmozódjanak.
Az összehúzódások rezgéseket és az éhséggel kapcsolatos morajló hangot is keltenek. Az éhgyomor-összehúzódások 10-20 percig tarthatnak, miután megindultak, majd egy-két óránként ismétlődnek a következő étkezésig. Ezek nem azonosak az éhségérzettel, amely 12-24 órával az utolsó étkezés után kezdődik. Az alacsony vércukorszint fokozza ezt a tevékenységet, amely a motilin nevű hormon intravénás infúziójával is előidézhető. A táplálkozás után az MMC-k alábbhagynak.
