Kiderült, hogy technikailag nincs korlátja annak, hogy egy gyík hányszor növesztheti újra a farkát. Dr. Damian Lettouf, a Curtin Egyetem Molekuláris és Biológiai Tudományok Iskolájának fiatal kutatója szerint azonban, ha az első csontos farok egyszer leesik, az már soha többé nem lesz ugyanaz.
Annak ellenére, hogy a gyíkok farkát úgy tervezték, hogy regenerálódjon, amikor egy farokcsigolya egy bizonyos sík mentén eltörik, egy kemény porcból készült pótrúd nő a csigolya helyére. Maga a regenerálódási folyamat, amelyet a tudósok már évek óta tanulmányoznak, a gyíkok gerincvelőjét bélelő úgynevezett gliamembránnak köszönhetően lehetséges.
A pótló rúd letépése kevésbé valószínű, hogy regenerálódást okoz, de megfigyelték, hogy a gyíkok többször is regenerálják a farkukat, ha elegendő tápanyaghoz jutnak.
Sőt, ha a gyík „valódi” farka félig törik le, az élőlény teste is elkezdhet regenerálódni egy új farok növesztésével. Így a gyík egy villás farkú mitikus lényhez válik hasonlóvá.
A gyíkoknak ezt az érdekes tulajdonságát „elágazásnak” nevezik. Dr. Hinrich Kaiser, a Victor Valley College biológiaprofesszora szerint ez a tulajdonság meglehetősen gyakori a gyíkoknál.
A sokfarkú gyíkokról rendelkezésre álló adatokat elemezve a tudós még olyan esetet is talált, amikor egy gyíknak akár kilenc farka is nőtt.
Kaiser Timothy Baum kutatóval együtt úgy döntött, hogy alaposan megvizsgálja ezt a jelenséget más gyíkfajoknál is – kezdve azokkal, amelyekkel Baum kertjében találkoztak. A tudósok akkor még nem is sejtették, hogy ez a fenomenális tulajdonság – a többszörös farok – 25 család 250 gyíkfajának sajátja lesz.
A vizsgált gyíkok többsége kétlábú, azaz kétfarkú volt, de a fajok 13 százalékának több farka volt. A tudósok szerint azonban a gyíkoknál a többféle farok nem különösebben ritka vagy szokatlan.
