Egy amerikai kutató 75 vadmacska koponyáját összehasonlítva megállapította, hogy evolúciójukat teljesen más tényezők befolyásolták, mint a főemlősök evolúcióját.
Feltehetően az emberi agy méretét a másokkal való gyakori interakció szükségessége határozza meg. A tudomány azonban még nem tudta meghatározni azokat a tényezőket, amelyek az egyes lebenyek térfogatának növekedését okozzák.
Szakai 2016-os javaslata szerint a frontális kéreg fejlődése az állat társaságkedvelésétől függ.
A vadmacskák közül csak az oroszlánok élnek gazdag társasági életet; mások magányosak. Bár a hím gepárdok néha csoportokba verődnek, a leopárdok – a körülményektől függően – képesek mind a magányos életre, mind a társaikkal való interakcióra.
Az oroszlánoknak, különösen az együtt vadászó nőstényeknek, találták a legnagyobb homloklebenyükkel. A leopárdok a második helyen álltak.
A kutatók meglepetésére az oroszlánok agymérete nem mutatott szignifikáns különbséget a magányos állatokéhoz képest. A legkisebb agyat a gepárdoknál találták, annak ellenére, hogy ezek az állatok időnként szocializálódnak. Ezért a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a vadmacskák agyméretét nemcsak a szocializáció mértéke, hanem más, eddig még nem vizsgált tényezők is befolyásolják.
Írta a 146.hu
