A lakásban való cipőviselést sok kultúrában eltérően ítélik meg. Míg Németországban szinte természetes, hogy a cipőt bent is viselik, vagy legalábbis rövid ideig abban járkálnak a lakásban, addig más országokban más szokások uralkodnak.
Az ázsiai országokban például jó modornak számít, ha a cipőt levesszük, mielőtt belépünk a házba. Ez azonban nem csak a házigazda iránti tisztelet jele.
Egyetlen pár cipőn akár 400 ezer kórokozó is megtelepedhet – így aztán 400 ezer jó ok is van arra, hogy az ember már a bejárati ajtó előtt levegye a cipőjét, és a ruhatárban vagy az előszobában egy szőnyegre, vagy más felületre tegye.
A közutakon, a gyepen, de még az üzletekben is a talaj rendszerint meglehetősen gazdag baktériumokban és vírusokban, sőt nem ritka az sem, hogy állati ürülék is kerül egy-egy felületre. Ennek hatására a cipő alján egy speciális baktériumkultúra alakul ki, amely főként coli baktériumokból áll.
A Utahi Egyetem tanulmánya szerint a kórokozók 90 százaléka a cipőtalpról kerül a padlóra vagy a szőnyegre. Ha a baktériumok már a lakásban vannak, bármelyik helyiségben és más tárgyakon is elterjedhetnek.
A texasi Houston Egyetem által végzett tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a Clostridium difficile baktérium a vizsgált cipőtalpak 40 százalékában jelen volt. Ez a baktérium bizonyos körülmények között bélbetegségeket válthat ki. A cipőtalpak barázdái és mintázatai megkönnyítik a baktériumok és vírusok számára, hogy ott felhalmozódjanak. A felület textúrája lehetővé teszi a kórokozók megtelepedését és elszaporodását.
Ez azt jelenti, hogy az utcai cipőkkel irgalmatlan mennyiségű kórokozó kerülhet a lakásba, ezért annak, aki baktérium- és vírusmentes otthont szeretne, mindenképpen érdemes még a bejárati ajtó előtt levennie a lábbelit.
