A Donald Trump győzelmét megalapozó jelszó, a MAGA (Make America Great Again), vagyis a tegyük újra naggyá Amerikát radikális átértelmezésére tett kísérletet a Republikánus Párt egyik meghatározó személyisége, Mitch McConnel, aki a Foreign Affairsben frontális támadást indított az új elnök stratégiája ellen. Írásának címe Amerika visszavonulásának az ára, az alcím pedig, hogy radikálisan vissza kell utasítani azokat, akik kétségbe vonják Amerika világot vezető szerepét. Az írás kulcsmondata pedig nyílt támadás a MAGA ellen, amikor úgy fogalmaz, hogy „aligha teheti naggyá Amerikát az, aki csupán annak hanyatlását menedzseli”.
Az eddig sem volt kétséges, hogy a Republikánus Párt vezető személyiségeinek nagy része, a „régi gárda” mindig is idegenkedve tekintett Donald Trumpra, ám az, hogy a párt szenátusi, most már ráadásul többségi frakciójának vezetője intéz nyílt kihívást ellene, kilátásba helyezve jelöltjeinek „elkaszálását” is, jól jelzi, hogy az új elnök „satuhelyzete” mekkora kihívást is jelent.
Hogy ezt a „kutyaszorítót” (angolul dire straits, és egyre többször találkozunk vele) alaposan szemügyre vegyük, arra van szükség, hogy minél pontosabban lássuk azt a hihetetlenül komplex erőteret, amelybe Donald Trump került. Vagyis hogy az a számos fronton zajló háború, amire vállalkozott, milyen tektonikai törésvonalak mentén zajlik, és milyen módon nyílhatnak valós esélyek arra, hogy véghez vigye minden túlzás nélkül történelmi léptékű küldetését.
Ha már McConnel is ezt tette, induljunk ki mi is a MAGA jelszó valóságos tartalmából. Ez a jelszó, hogy tegyük újra naggyá Amerikát egyszerre zseniálisan mozgósító erejű, de egyben vannak kockázatai és mellékhatásai is. Méghozzá azért, mert amíg a kaotikusan örvénylő amerikai beszédtérben nem válik mindenki számára világossá és ha kényszerűen is, de elfogadottá, hogy nincs „csak úgy általában” Amerika, hanem csak a nemzetállam Amerika, és az egykor e nemzetállamot is jól tartó („naggyá tevő”), de most már azon is gátlástalanul élősködő destruktív birodalom Amerikája, addig csak még zavarosabbá válik e diskurzustér örvénylése, és ez inkább kedvez a birodalomnak, mint a nemzetállam Amerikának.
Donald Trump ezt egyelőre ilyen nyíltsággal aligha fogalmazhatja meg, ezért átmenetileg azt a narratívát használja, amely „lebegni” engedi a kérdést. A „washingtoni mocsár lecsapolásáról” és azokról a „korrupt politikusokról” beszél, akik a cinikus, gátlástalan és hazug médiát fegyverként használva félrevezetik és kifosztják Amerikát. Beszél ugyan „deep state”-ről, vagyis mélyállamról, de nem teszi világossá, hogy ez nem egyszerűen néhány személy, hanem a birodalmi Amerika állama az államban, mármint a nemzet egyetlenként feltételezett államában. Egyelőre nem teszi világossá, hogy a fő ellenfél a birodalmi Amerika, és a „mocsár”, a „korrupt politikusok”, valamint a médiahatalom csak a „kollaboráns”, akiknek kiiktatása szükséges, de nem elégséges feltétele a nemzetállam Amerika naggyá tételének.
Ahogy arról már többször szóltam, ennek a lényegnek a nyílt kimondása két ok miatt várat magára. Az egyik, hogy a nemzetállam Amerika lelki egyensúlyának megtartása érdekében nem lehet egyszerre lerombolni a birodalmi Amerika misztikus imádatát. A nemzetállam Amerika népe szeretne büszke lenni a „fiúkra”, pedig e büszkeség tárgya a globális birodalom katonai ütőereje, amelynek destruktív dinamikája most már létében veszélyezteti a világot, és nem mellesleg ezermilliárd dollárral növeli minden évben az amúgy is csillagászati államadósságot, amit az erre hamis büszkeséggel tekintő nemzetállam Amerika fedez. A nép szeretne büszke lenni „nemzeti fizetőeszközére”, a dollárra is, amelynek persze soha semmi köze nem volt a nemzetállam Amerika népéhez, és ami az ezt kibocsátó FED 1913-as létrehozása óta a világ kifosztását megalapozó pénzfegyverként működik, mert első lépésként mégis csak elegánsabb ezt a fegyvert használni, és csak ha ez nem „érthető”, azután a nyílt katonai ütőerőt.
A másik ok, hogy Donald Trump narratívája igen óvatosan kezeli Amerika kettős szerkezetének kérdését, az az, hogy az új elnöknek lassan el kell kezdeni az egyezkedést a birodalmi hatalomgazdaság uraival, a Big Tech, a Big Pharma, a Big Money hatalmasságaival, akik persze konkrét személyként léteznek ugyan, de birodalmi szuperstruktúraként való néven nevezésük még nem volna szerencsés. Elon Musk látványos átállása ugyan biztató jel Donald Trump számára, de hogy mi is valójában egyezségük hatalomgazdasági tartalma, azt egyelőre még csak sejteni lehet. Egy történelmileg példátlan alkufolyamat kezdődik meg ezzel, a nemzetállam Amerika és a birodalmi Amerika egyezkedése először a belső „konszolidációra”, aztán pedig erre alapozva egy olyan globális hatalmi egyezség létrehozására, ami esélyt adhat a világ túléléséhez szükséges békerendszer létrehozására.
Mitch McConell írása a Foreign Affairsben nyílt támadás e kettős egyezményrendszer ellen, és azt jelzi, hogy a birodalom hatalmi szuperstruktúráinak egy része frontális támadással akarja Donald Trump történelmi kísérletét csírájában elfojtani. S bár számos jel utal arra, hogy a folyamatot most már semmiképpen nem lehet visszafordítani, de rendkívüli mértékben megnehezíthetik az új elnök számára adminisztrációjának már a beindulását is. A birodalmi hatalomgazdaság uraival való egyezkedés minden frontján egyszerre nem indíthat átfogó háborút, de a jól kiválasztott célpontokra összpontosítva látványos győzelmeivel talán kompromisszumra kényszerítheti őket.
A szerző közgazdász
