Azonban a szarvashús nem népszerű, annak ellenére, hogy soványsága, gazdag íze, és alacsony a kalóriatartalma.
A szarvashús azért is népszerű, mert sokoldalúan felhasználható, így alkalmas húsgombócok, steak, sültek, hamburgerek és pörköltek készítésére.
A szarvashús valamivel nagyobb mennyiségű fehérjét tartalmaz, mint más vörös húsok, így tökéletes hústípus azoknak, akik a fogyás érdekében növelik a fehérjebevitelüket.
A szarvas teljes mennyiségben tartalmazza az esszenciális aminosavakat, mint például a linolsavat, egy olyan zsírsavat, amelyre a szervezetünknek szüksége van, de saját maga nem képes előállítani.
A legtöbb szarvashús nagyon sovány, ami azt jelenti, hogy nincs magas zsírtartalma, és ezért kevesebb kalóriát tartalmaz, mint más húsok.
A vadhús egészségesnek számít, mivel nagyon kevés telített zsírt és koleszterint tartalmaz.
Az elfogyasztott telített zsírok mennyiségének csökkentése állítólag segít csökkenteni a szívroham, a szívbetegségek, az erek eltömődésének kockázatát.
Az olyan soványabb húsokra való áttérés, mint a vadhús, nagyszerű módja annak, hogy több sovány húst adjon az étrendjéhez.
Ez egy nagyszerű lehetőség mindazok számára is, akik aggódnak a koleszterinszintjük miatt.
A vérszegénység egy olyan egészségügyi állapot, amely akkor jelentkezik, ha a szervezet nem termel elegendő vörösvértestet – ennek az állapotnak a tünetei a fáradtságtól, a gyors szívveréstől, a sápadt bőrtől és a szédüléstől terjednek.
Számos tényező járul hozzá a vérszegénységhez, de az ásványi anyagok és a fontos vitaminok hiánya a leggyakoribb.
Szerencsére a vadhús kiváló forrása az ásványi anyagoknak és vitaminoknak, például a B-vitaminoknak, amelyek segíthetnek az egészséges vörösvértestek előállításában.
A vadhús gazdag cinkben, egy olyan alapvető ásványi anyagban, amely fontos szerepet játszik a szervezetünkben. A cink segít az immunsejtek normális fejlődésében és növekedésében és egakadályozza a gyulladások által okozott oxidatív stresszt is.
A vadhúsban található cink megfelelő bevitele csökkenti a nátha tüneteit és a hűvös területeken a gyermekek és felnőttek körében gyakori légúti fertőzések időtartamát.
A szarvashús gazdag fehérjékben, alapvető tápanyagokban, amelyek testépítő élelmiszerek. Egyik legnagyobb előnyük, hogy segítik a testszövetek helyreállítását.
Mivel a fehérje az izmok, a csontok, a porcok és a bőr építőköve, az elegendő fehérje az étrendben növeli az izomtömeget.
A vadhús L-glutamint is tartalmaz, amely segíti az izmok regenerálódását.
Ezenkívül az L-glutamin-kiegészítők szedése csökkenti az izomfájdalmat és felgyorsítja a regenerálódást.
Az általunk fogyasztott ételek fajtái nagy hatással vannak az agyunk egészségére. A szarvashús például olyan vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek javítják az agy kognitív funkcióit, fokozzák a memóriánkat és finomítják a fókuszálást.
A szarvashúsban található B12-vitamin javítja a memóriát és a tanulási képességet.
A B3-vitamin segít megelőzni a kognitív hanyatlást, amely olyan betegségeket okoz, mint az Alzheimer-kór.
A B6-vitamin viszont segít javítani a mentális egészséget és fokozza a hangulatot.
A legtöbb szarvasvadász már tudja, de a vadhús az egyik legkörnyezetbarátabb húsfajta. A szarvasok a legtermészetesebb állapotukban, vegyszerekkel való érintkezés nélkül élnek.
Miután az emberek elfogyasztják a vadhúst, az emberi hulladékok javítják a tápanyagkörforgást.
Az emberi hulladékok visszatérnek a körforgásba, és építik a szarvastápok tápértékét, amelyek végül az emberek táplálékforrásai lesznek.
Az emberi hulladék javítja a talaj termékenységét és a felső talaj általános egészségét is, ami nagy érték a szarvasok által fogyasztott vadnövények növekedése szempontjából.
A szarvasok természetes élőhelyükön viszonylag kevés erőforrást fogyasztanak.
Más állatokhoz, például a húsmarhához, az őz- vagy akár a szarvashúshoz képest alig merítik ki az erőforrásaikat.
A vadon élő növények aligha fognak kimerülni, hogy táplálékhiányt okozzanak a szarvasok számára.
Ráadásul a természet fenntartható mennyiségű táplálékot biztosít a vadon élő állatok számára, ellentétben a tenyésztett állatokkal, amelyek a szárazság idején elpusztulnak.
