Eib Zoltán
2024. december 25. szerda. 5:01
A kérdés megválaszolásához 223 évet kell visszamennünk, és el kell költöznünk a Bristol környéki angol vidékre. Itt, a helyi gazdák és állattartók körében az a hír járta, hogy a fejőslányokat valahogy nem betegedtek meg a himlőtől, mivel fertőzött teheneket fejtek, de a tehénhimlő egy kevésbé veszélyes formája volt jelen a szervezetükben. Edward Jenner brit orvos (1749–1823) feltételezte, hogy egyfajta immunizálást lehet elérni úgy, hogy egészséges embereket beoltanak tehénhimlővel. Ennek a hipotézisnek a tesztelésére 1796 májusában adódott lehetőség, amikor egy fiatal fejőslány, Sarah Nelms tehénhimlő okozta sérülésekkel borított kezekkel érkezett Jenner irodájába. Május 14-én Jenner a Nelms hólyagjaiból nyert gennyet oltott James Phipps, egy kertész nyolcéves fia testébe. A gyermek enyhén belázasodott, de néhány napon belül teljesen felépült, és egészséges volt, mint a makk. A sikeres kísérlet megalapozta a modern immunológia tudományát, és ennek a technikának a tiszteletére nevezték el az oltás folyamatát vakcinációnak.
Amit Jenner felfedezett, az a „vakcina”, amit azért neveznek így, mert beteg tehenekből származott. A „vakcina” kifejezés eredete a latin „vacca” szóból származik, jelentése: tehén. Jenner a következő években számos akadállyal, bizalmatlansággal és ellenállással találkozott. Ezt bizonyítja többek között számos korabeli szatirikus karikatúra, amelyen tehénfejek bújnak elő az oltottak testéből. Az Egészségügyi Világszervezet erőfeszítéseinek köszönhetően 1980-ra a himlő volt az első olyan betegség, amelyet sikerült teljesen felszámolni.
Ma a „vakcina” kifejezés általánosan egy olyan készítményt jelöl, amely képes megszerzett immunitást biztosítani: az immunrendszer „emlékszik” az első enyhébb fertőzésre, megőrzi annak emlékét, hogyan győzte le az első bakteriológiai csatát, és készen áll a harcra egy agresszívabb fertőzéssel, ha az újra megjelenik, hiszen kellően felkészült ahhoz, hogy szembenézzen vele, és elűzze azt. A vakcinák biztonsága a modern egészségügyben megkérdőjelezhetetlen. Nemcsak életet mentenek, hanem csökkentik a betegségek terjedését, és biztosítják a közegészségügyi rendszerek fenntarthatóságához. A vakcinák célja az immunrendszer „felkészítése” egy adott kórokozó elleni védekezésre. Többféle típusuk létezik.
Élő, legyengített vakcinák: Például a kanyaró és a mumpsz elleni vakcinák. Ezek a kórokozó gyengített formáját tartalmazzák.
Inaktív vakcinák: A vírus vagy baktérium elpusztított változatát felhasználva oltják a szervezetünkbe, például az influenza elleni oltás esetében.
mRNS-vakcinák: Új generációs technológia, amely például a Covid–19 elleni Pfizer- és Modern-vakcinák alapja.
Toxoid vakcinák: Olyan toxinok ellen védenek, mint a diftéria és a tetanusz.
Fehérjealapú vakcinák: Egy adott kórokozó fehérjét tartalmazzák, például a HPV elleni oltások.
A vakcinák nemcsak az egyéneket, hanem a közösségeket is védik. Ha elegendő ember kapja meg az oltást, a betegség nem tud hatékonyan terjedni. Ezt nevezzük nyájimmunitásnak, amely különösen fontos a gyengébb immunrendszerű emberek védelmében.
Napjainkban a vakcina nem csupán orvosi fogalom, hanem a társadalmi kérdés is. Az oltások bevezetése és elfogadása sokszor viták tárgyát képezi, de a statisztikai adatok világosan mutatják hatékonyságukat és biztonságosságukat.
A 2020-as koronavírus-járvány új fejezetet nyitott a vakcinák történetében. A gyorsított ütemben kifejlesztett oltások, mint a Pfizer-BioNTech és a Moderna mRNS-vakcinái, forradalmasították a járványkezelést. Ezek az oltások bizonyították, hogy a tudomány képes rekordidő alatt hatékony megoldást nyújtani egy globális válságra. Mégis számos mítosz és tény terjedt el a Covid–19 vakcinákkal kapcsolatban. Az egyik legelterjedtebb mítosz szerint az mRNS-vakcinák megváltoztatják az emberi DNS-t. Ezzel szemben a tény az, hogy az mRNS csak ideiglenesen ad utasítást a sejteknek fehérjék előállítására, így az nem hat az emberi DNS-re. De van olyan félelem is, hogy az oltások meddőséget okozhatnak, amelyre semmilyen tudományos bizonyíték sem utal.
A tudomány folyamatosan új vakcinaformák fejlesztésén dolgozik. Az univerzális influenzaoltás, a rák elleni vakcinák és a génalapú terápiák mind az orvostudomány következő nagy áttöréseit jelenthetik. A vakcinák története napjainkig hosszú utat járt be, és a jövőben is meghatározó szerepet játszanak majd az emberi egészség védelmében. Az oltások nemcsak a betegségek leküzdését segítik, hanem a társadalmi felelősségvállalás szimbólumai is, hiszen a közösség biztonságát is szolgálják.
