A piktek első említése a római történetírók munkáiban található. Rendkívül harcias nép hírében álltak, a Római Birodalom csak részben tudta meghódítani a területüket, így a rómaiak által épített úgynevezett, Hadrianus fala mögött éltek tovább, viszonylagos függetlenségben. A piktek szoros kapcsolatban álltak a természettel, és hitvilágukban kiemelt szerepet játszottak a szellemek, a szent helyek és a druidák által irányított rituálék. Julius Caesart magát is lenyűgözte a kultúrájuk. Amikor találkozott velük a csatában, feljegyezte, hogy „egy fa nedvével festik be magukat, ami kék színt ad, és szörnyűbbé teszi a harcban való megjelenésüket. Hosszú hajat viselnek, és minden testrészüket leborotválják, kivéve a fejet és a felső ajkat”.
Más római források szerint a piktek egyetlen ruhadarabja egy vaslánc volt, amit a derekukon és a nyakukon viseltek. A vasat a gazdagság jelének és az aranynál is értékesebb anyagnak tekintették. Emellett a vasláncnak gyakorlatias szerepe is volt, a piktek ezeket a láncokat használhatták kardok, pajzsok, lándzsák szállítására. A fennmaradt kőkörök, faragott szobrok és díszített kövek tanúskodnak arról, hogy kifinomult művészettel és szimbolikával rendelkeztek. A piktek kövei, amelyek különös faragványokkal – állatok, csavart minták és mitikus lények – díszítettek, a mai napig sok kérdést vetnek fel. Vajon titkos üzeneteket rejtenek? Esetleg vallási rituálékhoz kötődtek?
A piktek legendái szinte egybefonódnak a skót mítoszokkal. Egyes történetek szerint ők építették a híres broch-okat, azokat a kerek, kőből emelt tornyokat, amelyek funkciója máig nem teljesen tisztázott. Más mesék a pikteket félelmetes harcosokként írják le, akik egyszer még magát Artúr királyt is kihívták.
A piktek mintegy ezer évig voltak Skócia meghatározó lakói, de a 9. századra szinte nyom nélkül eltűntek a történelem színpadáról. Valószínű, hogy a skót királyság létrejöttével kultúrájuk beolvadt az új, egységes nemzeti identitásba. Elképzelhető, hogy nem a háború dobjai döntötték meg a pikteket, hanem a kereszt. 397-ben keresztény misszionáriusok kezdtek beköltözni a piktek területére, és terjesztették Jézus Krisztus üzenetét. A piktek megtérésének egyik legsikeresebb személye Saint Columba volt, aki így elnyerte a klánok bizalmát azzal, hogy elűzte a Ness folyóban egy általuk feltételezett szörnyet – ez a történet a Loch Ness-i szörny legendájának az alapja. Más elméletek szerint a vikingek támadásai és a belső hatalmi harcok vezettek a piktek hanyatlásához.
Bár a piktek rég eltűntek, emlékük és rejtélyük tovább él Skócia tájain, kőfaragványaikban és a legendákban. A piktek titokzatos múltja és misztikus legendái a mai napig inspirálják a művészeket, írókat és filmeseket. Azt gondolhatnánk, hogy kevés konkrét utalás történik rájuk a modern fikcióban, mégis számos karakter és történet tartalmaz olyan elemeket, amelyek könnyen visszavezethetők erre a rejtélyes népre. Vajon ismerjük-e őket, még ha nem is tudjuk, hogy piktek ihlették?
A piktek harcosainak képe többször is megjelent a nagyvásznon. Az olyan filmek, mint a Braveheart (A rettenthetetlen) vagy a The Eagle (A sas), egyértelműen merítenek a kelta és pikt kultúra harcias, szabadságszerető népeinek ábrázolásából. Ezekben a történetekben nem mindig nevezik őket piktnek, a festett testek, a szimbólumok és az erdőkben rejtőző harcosok azonban visszaidézik a piktek legendás hírnevét. Egy másik emlékezetes példa a Centurion című film, amely konkrétan a piktek és a rómaiak közötti konfliktust dolgozza fel. Itt a pikteket félelmetes, ravasz ellenfélként ábrázolják, akik ismerik a vadon minden titkát.
A fantasy irodalom kedvelt toposza a természettel harmóniában élő, harcias népek megjelenítése, amely könnyen köthető a piktekhez. Az olyan regényekben, mint J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura vagy George R.R. Martin A Tűz és Jég Dala sorozata, számos törzs vagy klán felidézi a piktek stílusjegyeit. Gondoljunk például a vadakra (Free Folk) Westeros északi részén, akik festett arcukkal és a civilizációtól távol élve hasonlítanak a piktek mítoszaira.
Továbbá, az Outlander című sorozat – amely időutazással és skót történelmi elemekkel operál – szintén tartalmaz utalásokat a piktekre, bár közvetlen említésük nem történik meg. A szent kövek és a természetfeletti elemek kapcsolata erősen emlékeztet a pikt mitológiára.
A piktek kőfaragásainak misztikus szimbólumai is hatással voltak a modern fantáziavilágra. Az olyan karakterek, mint a druida varázslók vagy a tetoválásokkal borított harcosok, akiket például a Witcher sorozatban vagy a Brave (Merida, a bátor) című animációs filmben látunk, szintén hordozzák a pikt örökség egy-egy darabját. Ezekben a történetekben a természet ereje, a misztikus rítusok és a törzsi életforma mind visszautalhat a piktekre.
A piktek és a kelta legendák közötti szoros kapcsolat lehetővé tette, hogy ezek az elemek beépüljenek más, univerzálisabb mítoszokba. A tündérek, boszorkányok vagy misztikus harcosok alakjai gyakran ötvözik a pikt kultúra elemeit más népek legendáival. Így a modern olvasók és nézők szinte észrevétlenül ismerik meg ezt a történelmi népet, akikről azt mondják: rejtélyesek, vadak és legyőzhetetlenek voltak.
A piktek öröksége tehát tovább él – a filmek, regények és mítoszok világában időről időre feltűnnek, mint a szabadság és a misztikum szimbólumai.
