Az endometriózis a reproduktív korú nők nagyjából 10 százalékát érinti világszerte – ez az Egészségügyi Világszervezet szerint mintegy 190 millió embert jelent . A betegségben szenvedőknél a méhnyálkahártyához hasonló szövetek nőnek a test más részein.
A normális menstruációs ciklus során a méh belsejében lévő méhnyálkahártya-szövet megvastagszik, hogy felkészüljön a petesejt megtermékenyítésére és beágyazódására. Ha nem következik be terhesség, ez a bélés a menstruáció során levedlik. Az endometriózisban szenvedőknél a méhen belüli szövetnövekedés mellett minden hónapban hasonló szövetek nőhetnek más testszervek körül is.
Gyakran a kismedence (hashártya) és a közeli szervek, például a petefészek, a bél és a húgyhólyag nyálkahártyája érintett; de előfordulhat endometriózis távolabbi helyeken is, például a mellkas belsejében, sőt, a szakirodalomban még köldöki endometriózisról is beszámoltak.
Egyes betegek az első menstruációs ciklus idejétől egészen a menopauzáig érintettek, amely a legtöbb ember esetében több évtizedes időszakot jelent. A tünetek jelentősen befolyásolhatják az életminőséget, és magukban foglalhatják a súlyos fájdalmat, a nehéz menstruációt, a bél- és hólyagproblémákat, a fáradtságot és a teherbeesés nehézségeit.
Annak ellenére azonban, hogy mennyire legyengítő lehet, és mennyire gyakori, az endometriózis gyanúja esetén a betegek akár évekig is várhatnak a diagnózisra.
„Jelenleg átlagosan hét évbe telik, amíg egy nő megkapja a diagnózist, és ezalatt az idő alatt jelentős, az életét befolyásoló tünetekkel küzd, termékenységi évei csökkennek, és az endometriózis terjed” – mondta Peter Rogers professzor, az új tanulmány vezető szerzője egy nyilatkozatban.
Az egyik probléma az, hogy nehéz lehet véglegesen kimutatni az állapotot. A diagnózis fő támasza jelenleg a laparoszkópos műtét. Egy kamerát vezetnek be a hasüregbe egy kis bemetszésen keresztül, hogy a klinikusok tisztábban láthassák az ott esetleg növekvő, kóros szöveteket. Ezen eljárások során az endometriózisszövetet is eltávolíthatják – ez sikeresen remisszióba hozhatja a betegeket, de a dolgok bonyolultabbak lehetnek, ha a szövet olyan szervekhez tapad, mint a bél, amely gyakran bonyolultabb műtétet igényel.
Bár a műtéten átesettek nagy százaléka jó eredményeket tapasztalhat, az endometriózis nem tekinthető „gyógyíthatónak”.
Ideális esetben sokkal korábban és nem invazív módon lehetne felismerni az állapotot. Az új tanulmány mögött álló csoport lépéseket tesz egy olyan vérvizsgálat kifejlesztése felé, amely segíthetne ennek a célnak az elérésében.
„A PromarkerEndo nevű vérvizsgálat jelentősen csökkenthetné a költségeket és azt az időmennyiséget, amelyet általában arra fordítanak, hogy megpróbálják megoldani a nők és lányok által évekig, gyakran már a menstruáció kezdetétől kezdve elszenvedett tünetek okát” – mondta dr. Richard Lipscombe társszerző.
A teszt egy tíz fehérjéből álló szignatúrára támaszkodik, amely jelezheti az endometriózis jelenlétét. Ezek mind olyan fehérjék, amelyek valamilyen szerepet játszanak a betegségben, például az immunválaszban vagy a véralvadásban. A vizsgálat megállapította, hogy a teszt megbízhatóan különbséget tud tenni az egészséges és a megerősített, tüneteket mutató endometriózisban szenvedők között, még a betegség korai stádiumában is.
„A vérvizsgálat költséghatékonyabb a betegek és az egészségügyi rendszer számára, mint az endometriózis diagnosztizálására jelenleg alkalmazott ultrahang, invazív laparoszkópia, MRI és biopszia, és jelenleg is folyik a munka az új teszt klinikai felhasználhatóságának és megbízhatóságának megerősítésén” – tette hozzá dr. Lipscombe.
A szerzők remélik, hogy tanulmányuk némi további teszteléssel és fejlesztéssel egy lépéssel közelebb vitt bennünket egy olyan állapot régóta szükséges, új diagnosztikai eszközéhez, amely a női reproduktív rendszert érintő, többi állapothoz hasonlóan sokak szerint nem mindig kapta meg a megérdemelt figyelmet.
