Egy új kutatás feltárja, hogy a szexuális úton terjedő járványért felelős baktérium már jóval azelőtt aktív és változatos volt Amerikában, hogy Kolumbusz útja a feltételezések szerint visszahozta volna az Óvilágba.
Évtizedekig két modell dominált: a Kolumbusz-hipotézis (a szifilisz Amerikából érkezett Európába) és a Kolumbusz előtti hipotézis (a szifilisz már Amerika felfedezése előtt is jelen volt Európában).
Egy nemzetközi kutatócsoport az egész Amerikából származó ősi csontmintákat elemezte – néhányat egészen a 13. századig visszamenőleg –, hogy genetikai bizonyítékokat keressenek a Treponema pallidum, a szifilisz és más rokon betegségek hátterében álló baktériumra.
„A szifilisz családjából már több genomot is rekonstruáltak régészeti csontokból, de ezek nem voltak képesek a szifiliszt övező prekolumbián vagy posztkolumbián elméletekkel kapcsolatos alapvető kérdések megválaszolására” – mondja Kirsten Bos paleopatológus, a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa.
A kutatók különböző kényes technikák, többek között a DNS-kivonás és a genomszekvenálás segítségével a T. pallidum, Mexikó, Chile, Peru és Argentína területén mély történelmet és sokféleséget találtak.
A baktérium modern törzseivel való összehasonlítás révén valószínűnek tűnik, hogy évezredeken keresztül ezekből a régiókból származott, és végül a szifilisz és más kapcsolódó betegségek kialakulásához vezetett. Ez egy erős érv a kolumbiai hipotézis mellett.
Úgy tűnik, hogy a szifilisz valamikor Kolumbusz érkezése előtt vált virulenssé – majd a 15. század végén, amikor a telepesek elkezdtek visszatérni Európába, elindította a betegség úgynevezett nagy robbanását, amely végigsöpört a kontinensen, és széles körű halált és torzulást hagyott maga után.
„Az adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a szifilisz és ismert rokonai Amerikában gyökereztek, és a 15. század végén kezdődő európai megjelenésük a leginkább összhangban van az adatokkal” – mondja Bos.
A kutatás alátámasztja azt az elképzelést, hogy a betegség az Amerikában keringő ősi kórokozók modernkori eredménye.
Szifiliszhez hasonló csontelváltozásokat észleltek európai csontvázakon, amelyek 1492 előttről származnak, de nem egyértelmű, hogy ezeket valóban szifilisz okozta-e – ezt a fejlettebb DNS-elemzési technológiák nagyobb biztonsággal tudnák meghatározni.
Az is lehetséges, hogy a szifilisz különböző formái történelmünk nagy részében az emberiség különböző csoportjain végigvonultak.
Bár a kórokozó korábbi létezése Európában nem zárható ki, a betegség időzítése és kimutatása azonban még szilárdabbá teszi a kolumbiai kapcsolatot a nagy járvánnyal.
A kutatók azt sugallják, hogy átfogóbb – Amerikára, Európára és Afrikára kiterjedő – vizsgálatokkal lehet majd pontosan meghatározni a szifilisz megjelenését és azt, hogy mi volt előtte, így új betekintést nyerhetünk a történelem egyik legjelentősebb betegségébe.
„A kutatás folytatódni fog e korábbi formák meghatározására, és az ősi DNS minden bizonnyal értékes forrás lesz” – mondja Johannes Krause biokémikus, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa.
„Ki tudja, hogy milyen régebbi rokon betegségek jutottak el a világon az emberekben vagy más állatokban a szifilisz család megjelenése előtt?”
