A metapneumovírust (HMPV) először 2001-ben fedezték fel és írták le Hollandiában. Mára minden kontinensen elterjedt – számol be az Rbc.ua.
A meta-pneumovírusra a légúti víruscsoport többi vírusához hasonlóan szezonalitás jellemző. A HMPV keringése azonban túlnyomórészt télen kezdődik, és tavaszig tart.
A fertőzés általában könnyű lefolyású, de az időskori, a kísérő kórképek hátterében, a betegség súlyosságának növekedéséhez vezet. A lappangási idő három és hat nap között mozog.
Bár a HMPV-vel bárki megfertőződhet, a fokozott kockázatú csoportba tartoznak: az újszülöttek, az öt év alatti gyermekek és a 65 év feletti személyek.
A vírus nagyrészt fertőzött személlyel való, szoros érintkezés útján terjed (levegő útján).
Főbb tünetek
Orrfolyás, köhögés vagy láz jelentkezik a fertőzés során. A HMPV által okozott alsó légúti megbetegedések közé tartozik a hörghurut, a tüdőgyulladás és az asztma súlyosbodása.
A legtöbb esetben a metapneumovírus tünetei a megfázáshoz hasonlóak. Az influenzához képest a meta-pneumovírus általában sokkal enyhébb lefolyású, és nagyon ritkán okoz szövődményeket.
Milyen betegségek járulnak hozzá a fertőzéshez?
A HMPV leggyakrabban a fertőzött személlyel való, szoros érintkezés során adódik át emberről emberre, köhögés és tüsszentés közbeni váladék útján vagy olyan tárgyak, például játékok vagy kilincsek érintésével, amelyeken rajta van a vírus.
Asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, tüdőtágulat vagy bármilyen korábbi tüdőbetegség növelheti a betegség elkapásának valószínűségét. A legyengült immunrendszerrel rendelkező embereknek, beleértve a kemoterápiás kezelés alatt álló vagy szervátültetés utáni betegeket, szintén óvatosnak kell lenniük.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A HMPV enyhe tüneteivel a legtöbb embernek nem kell orvoshoz fordulnia, mivel a betegségnek magától el kell múlnia, és a tünetek otthoni támogató kezelése elegendő.
Ha azonban az állapot súlyosbodik, és légszomjat, erős köhögést vagy zihálást tapasztal, orvoshoz kell fordulnia.
A fertőzés diagnosztizálása érdekében az orvos laboratóriumi vizsgálatokat rendelhet el, hogy megerősítse az állapotot okozó vírustípust.
A nagyon kevés súlyos esetben, amikor kórházi kezelésre van szükség, az orvosok hörgőtükrözést végezhetnek, amelynek során egy kis hajlékony kamerával folyadékmintát vesznek a tüdőből, hogy ellenőrizzék a vírusokat.
