A csípő- és térdízületi kopás, vagyis az oszteoartrózis az egyik leggyakoribb mozgásszervi probléma idősebb korban. A fájdalom, a merevség és a fokozatosan beszűkülő mozgásképesség sokaknál odáig vezet, hogy végül protézisműtétre van szükség. A legtöbb beteg és sokszor az ellátórendszer figyelme is elsősorban arra irányul, sikerül-e újra fájdalom nélkül járni, lépcsőzni, felállni. Egy kutatás azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a műtét tétje ennél nagyobb: a keringési és légzőrendszeri állóképesség, vagyis a szervezet „motorjának” teljesítménye is kulcsszerepet játszik a felépülésben.
A vizsgálathoz a kutatók a VO2 max változásait tekintették át csípő- és térdprotézisműtét előtt és után. A VO2 max az aerob kapacitás egyik legfontosabb mérőszáma: azt mutatja meg, mennyi oxigént képes a szervezet maximális terhelés mellett felvenni és felhasználni (időegység alatt, testtömeg-kilogrammra számolva – ml/perc/ttkg). Minél alacsonyabb ez az érték, annál gyengébb a kardiovaszkuláris fittség, ami nemcsak a mindennapi terhelhetőséget rontja, hanem a műtét utáni szövődmények, a lassabb rehabilitáció és a hosszabb felépülés kockázatát is növelheti.
A rejtett mutató
A kép meglehetősen egyértelmű: azoknál a betegeknél, akik csípő- vagy térdprotézisre várnak, a VO2 max többnyire alacsonyabb, mint az azonos korú és nemű egészséges kontrollszemélyeknél. Ennek egyik kézenfekvő oka, hogy
a súlyos ízületi kopás miatt a betegek kevesebbet mozognak. A fájdalom és a funkcióvesztés miatt beszűkül a napi aktivitás, ami idővel az állóképesség romlásához vezet.
A kutatók ugyanakkor megjegyzik: ezt a feltételezést a vizsgálatok többségében nem támasztották alá részletes mozgásméréssel vagy többváltozós elemzéssel, vagyis az összefüggés logikus, de nem minden részletében bizonyított.
https://hvg.hu/360/20250110_Gerinc-betegseg-gyogyulas-mozgas-sport-gyogytorna-Almasy-Csilla-Adam-Judit
A műtét utáni helyzet már árnyaltabb. Az áttekintés szerint önmagában a protézisbeültetés nem garantálja, hogy a beteg kardiovaszkuláris fittsége érdemben javul. Több tanulmány ugyan a VO2 max mérhető emelkedését állapította meg a műtétet követő hónapokban, különösen a térdprotézis beültetése után, de más vizsgálatok nem mutattak szignifikáns változást. A különbséget döntően az befolyásolta, hogy a betegek milyen rehabilitációs programban vettek részt.
A legfontosabb tanulság az, hogy a strukturált, célzott edzés hozott igazán eredményt.
Az alacsony intenzitású vagy ritka, otthon végzett mozgásprogramok jellemzően csak szerény javulást értel el. Ezzel szemben a nagyobb intenzitású, felügyelt tréningek – például az intervallumos edzésformák – látványosabban növelték az aerob kapacitást. Egy vizsgálatban a magas intenzitású intervallumtréning 16 százalékkal emelte a VO2 peak értéket, vagyis a terhelés során elért legmagasabb oxigénfelvételt. Más kutatások szerint az intervallumos gyaloglás nemcsak az állóképesség, hanem az anaerob küszöb növekedését is elősegítette, ami a mindennapi terhelhetőség szempontjából különösen fontos. (Anaerob küszöbnek azt az intenzitási szintet nevezzük, ahol a vérben a tejsav felhalmozódása gyorsabbá válik, mint annak lebontása. Innetől a szervezet gyors kifáradása következik.)
Írta a hvg.hu
